Amikor hallgatni volt muszáj 6.

            Meghúztam a ravaszt,  és Sztaniszláv átsétált a másvilágra. Egy gunyos mosoly suhánt át az arcomon: Te sem fogsz többet nőt gyalázni. azzal eltettem a pisztolyt, oda ahonnan elővettem. A kora éjszakában csak egy puffanás hallatszzott, de a a fülemben még  egy-két percig viszhangzott. Nem vártam tovább, elvégeztetett. Lassan hullani kezdett a hó és kiömlö vért eltakarta. Lassan megindúltam hazafelé. Nem siettem, élveztem a hó hullást. Amikor visszanéztem, a másik alak mozgolódott. Alighanem a pisztolylővésre ébredt. Vagy csak az én lelkiismeretem diktálta ezt. Hogy hol volt a lelkiismeretem? Ott ahol az ővék amikor az asszonyomat megbecstelenitették.

            Ezzel lezártnak tekintettem az ügyet, és máris azon gondolkpztam, hogyan keritsen elő azt a harmadikat  a  Burkót. Nem indulhattam el kérdezgetni mindenkitől, hogy nem ismered-e Burkót. Nem is gondoltam hogy olyan gondot fog ez okozni, hisz az elsö volt a kegegyszerübb , ez a masodik is ment  simán, és pont most harmadikon fogok fennakadni. Na nem, nem olyan emberr vagyok én, mert a föld alól is kikaparom ha ott van de előlem nem menekül.

             Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak hazáig. Éjfél után értem haza, és a feleségem várt  kitartóan, mert féltett, ezért nem is sokat beszéltem, csak annyit mondtam hogy Sztaniszlav sincs már. Ő úgyan azt kérdezte mint a múltnap: Meg ölted ? Meg.- Nem lesz ebből baj?

- Nem-  és ezzel befejeztem a vacsorát is és a párbeszédet is. A feleségem még kérdezgetett, de választ  nem kapott. 

              Mikor lefeküdtem, még visszatért egy néhányszor, az átlőtt mellkasu Sztánislav, de nem mozgatott meg semmit bennem Megkértem a feleségem hogy feküdjön mellém. Látszott rajta  a vonakodás, hogy jönne, de nem kivánja, és nem lelné örémét ebbe a felnőtt jatékban.Nem erőltettem pedig bennem buzgott a vér.

               Semmiképp nem tudtam beleképzelni magam a feleségem helyzetében. Nem tudtam elképzelni azt ,hogy engem valaki megfogjon úgy hogy ne tudjak mozdulni, még ha ketten vagy hárman vannak is. De hát a feleségem nem én vagyok.  Aztán rámtört az álom, és elszállitott valahova, amikor még boldog  békeidők voltak, és  tiz évvel fiatalabbak voltunk.Valahova a horvát tengerpartra ahol futkároztunk, úsztunk,csónakáztunk és minden valószinüség szerint, a fiúnkat összehoztuk. És ezt a nőt a feleségemet  megbecstelenitették, a gazemberek. Ezt már  ébren gondoltam, és már az ágyban  ökölbe szorult a kezem.

              Reggel volt, a feleségem már nem volt mellettem, de hallottam ahogy a reggelit késziti. Felkeltem, megmosdottam és megborotválkoztam. Legaláb tiz évvel fiatalabbnak néztem ki , igen olyannak  mint annak idején a tengerparton. Ujra eszembe jutott  Burko, meg kell találjam, és végeznem kell vele. Igen, csak ez az egy lehetőség van  van. És nincs más!

               Megreggeliztem, és jöttem - mentem a házba. Nem láttam rá semmi esélyt , hogy itthon ülve a nyomára bukkanjak  Burkónak. Ezért egy döntést hoztam, hogy   elindulok és megkeresem. Még a kapuban sem tudtam hogy merre induljak, annyira határozatlan voltam,  csak egyet tudtam, hogy megkell találjam. Elindultam a malom felé. Óvatosan megfontoltan mentem és felvoltam készülve egy kis hazugságra is , hogy ha megkérdik, hova megyek azt mondom hogy  meg nézem hogy jar -e a malom, mert volna egy kis őrölni valóm, és ha jár elhoznám.

                Ahogy közeledek a malomhoz egy nagy csődületet látok éppen ott ahol az este a gyilkosság meg esett. Voltak vagy harmincan, és főleg nők, akik sápitoztak és óbégattak, és sirtak az elhunyt felett. Odamentem én is, és érdeklődni kezdtem hogy ki az a halott. Staniszláv valami jó féle frissen betelepedett. Mi lett vele kérdeztem naivan, és figyeltem a másik emberkét aki jelentette  az egészet. Az az ember Burko volt és mondta elfele hogy részegen ment haza felé az este, későn és  elesett. Ott lapult egy kicsit, de egyszer egy lövésre ébredt. Aztán elindult haza felé, de utközben, megtalálta  barátját Staniszlávot,  a mellkasán átlőve. Azonnal kijózanodott, és ment feljelenteni , hogy mit talált a malom utcába és bevallotta azt is ,hogy elötte együtt ittak a kocsmában. Sztanisláv jött el elsőnek de azután ők is elindultak hazafelé, de  malom utcájában már csak egyedül jött mert csak ő meg , Sztaniszláv lakott ott.