Irtó különös álomból ébredtem, muszáj vagyok megosztani:

Szarvaskőből buszoztam hazafelé. Valamilyen oknál fogva a sofőr leszállított, így gyalog kellett hazajönnöm Felnémeten keresztül. Nagyon féltem a cigányoktól, hogy megtámadnak, rettegtem. Ezért elkezdtem hangosan ordibálni és szidni őket, hátha így ők ijednek meg tőlem. Szerencsére biztonságban haza is értem. Kicsit megpihentem a panel tövében és szomszéd házat figyeltem hogyan állványozzák. Itt nem is emlékszem mi történt, de jött valami gonosz figura, nem is volt ember, nem is tudom mi volt nem emlékszem rá. Engem nem bántott, de csinálta a fesztivált én meg féltem. Jött két tudós faszi, azt mondták segítsek nekik elkapni a gonoszt. Berángattak a lépcsőházba, le az alagsorba. Ott volt egy ajtó, ami egy hihetetlen mélyre nyúló földalatti bázisra vezetett. Azt mondták, a lény egy mikro univerzumból jött és nekünk is oda kell menni. Le kell menni a kilencedik szintre, ott van egy űrhajó.  A lépcső végtelennek tűnt. Szintenként volt vagy 200 lépcsőfok. Ahogy haladtunk lefelé egyre szűkült össze a tér. (Nekem ilyen lépcsőház fóbiám van, nem viccelek, féle lépcsőházakban.) Persze én is mentem össze, mert máshogy nem tudnánk bejutni a mikrokozmoszba. Közeledtünk a kilences szinthez, útközben találkoztunk pár emberrel. Karbantartókkal, takarítókkal, ők ott éltek. Azt mondta a takarító, hogy a kilences szintre úgy tudunk lejutni, ha át megyünk a 10-esen, de vigyázzunk, veszélyes. Úgy nézett ki az egész mint egy ’80-as években épült korház, mára jó lepukkant volt. Ahogy beléptünk a tízes szintre eszembe jutott, hogy én már jártam itt egy korábbi álmomban egy barátommal. Ő meg azt mondta, hogy van ezen a szinten egy szörnyember. Az egyik szoba sötétjéből elő is bújt, a teste mintha össze lett volna égve, mintha sok ember olvadt volna egy testbe. Csak lassan tudott jönni, el tudtunk futni. Egy folyosón rohantunk, talán már egy csaj is volt velünk, nem emlékszem. Ahogy menekültünk szembe jött velünk egy újabb szörny. Vannak ezek a marionett báb madarak, tudjátok. Ez is pont úgy mozgott, csak csupa csont és húscafat volt. Egy gorilla koponya volt a feje. Sikerült is elkapnom, leszakítottam és megpróbáltam neki dobni a szörnyembernek, de nem talált. A folyosó meg véget ért, rossz felé jöttünk, pár méterrel lejjebb volt egy terasz. Le akartunk mászni, de láttuk, hogy van ott lent valami penész, valami zöldeskékes rothadás. Mondtam a tudósoknak, hogy rohanjanak vissza, én megpróbálom feltartani. Hiába rohantak el tudósok a szörnyember mellett nem érdekelték, csak engem akart. Telepatikusan szolt hozzám, egyenesen az agyamba beszélt.  Azt mondta, hogy az ő testében zsidók, cigányok és homokosok vannak összezárva. Minden olyan társadalmi réteg, akiket az emberiség megvetett. A szörnyember magába akart olvasztani, hogy olyan börtönben éljek örökkő, olyanok közt, akiktől mindig is féltem vagy utáltam, hogy szenvedjek miatta. De sikerült félre löknöm és elrohannom, aztán meg felriadtam.