Egy kis mese sem árt néha, bár már lehet mutattam egy éve, de akkor még ennek is más fomája volt. 

A szivárványromboló volt-Istenek

Torzót az olasz mosógépszerelőt egy rendkívüli esethez riasztották. Ki kellett gyalogolni az elveszett dombok közé az ismeretlen tanyára. A tanyán csak egyetlen egy házikó állt, semmi más. Kopogtatott Torzó a korhadt ajtón, ami magától nyílt ki. Az aprócska házban, egy húszméteres folyosó tárult elé, végén egyetlen egy mosógéppel. Szerelni kezdte, de beszippantotta a gép, és eszeveszett forgásba kezdett. Amikor kinyitotta szemét a hóesésben találta magát. Elé egy hatalmas várkastély tornyosult tető nem fedte, csupán a felhők járták körül. Sötétebbek voltak még a gyásznál is. Villámok csaptak bele, nem is kifelé belőle, hanem bele a felhőkbe. Mind a szivárvány színeiben pompázott. Mögötte egyedül a mosógép ácsorgott fáradtan. Zenés mulatság hangjai szűrődtek ki a várkastély falain. Torzó elindult, egy kötélen kellett felmásznia, fel a felhők közé, mert máshol nem látott bejáratot.

Lila fénynyaláb ütötte hátba. Torzó teste maga is fénnyé alakult, átpréselődött a falon. Majd bent újból átalakult eredeti formájába

-Milyen csöppnyi emberi piszok merészeli megzavarni köreinket? -szólt az iszonyú hang a magasból.

-Én lennék az, Torzó! A mosógépszerelő! Hát maguk meg kik?

            -Mi vagyunk a volt-Istenek! Mi mind uraltuk a világot egykoron, de leváltottak minket.

-Tán nem végezték olyan jól a munkát, mint én?

-Jól végeztük mi a munkánkat. Az emberek voltak a rosszak. Sokszor akartuk már elpusztítani őket még az emberiség kezdetén, az akkori Isten szövetséget kötött a fajtátokkal, hogy a vízözön után soha többé nem súlyt csapást rátok. Isten ekkor hozta létre a szivárványt, a szentszövetség jelképét. Ez gátol meg minket a föld elpusztításában. Ezért épült hát a várkastély, hogy lerombolja a szent jelképet, ami védelmet biztosít. A sátán szívéből építünk fegyvert és pusztítunk el bennetek, amit a mosógépnek álcázott kapun küldünk át a földre.

-Miért csak hallak, miért nem lát szemem titeket?

-Ennyit engedtünk meg neked, kisember!

-És most távozz, bűnös lélek! A bál, amit halálotok örömére rendeztünk nem fejeződött be. Menj vissza a földre, pusztulj el társaiddal.

Torzó teste felemelkedett, újra ragyogni kezdet. Őrületes sebességgel taszították ki a várkastélyból. Még időben ragadott meg egy piros villámot, leereszkedett rajta, mintha inda lenne. Nem tudott megállni, visszakerül a földre, ha nem talál ki valamit.

Megrántotta a villámot és belevezette a mosógépbe. A robbanás hatalmas volt, minden univerzumban, minden térben és időben megremegett a valóság.

-Ostoba! -ordított a volt-Istenek egyike. -Mit tettél?

-Megmentettem az embereket! -a volt-Istenek Torzó lelkét borrá változtatták, amit 9 végtelenségen keresztül szürcsölgettek, de a földet újra sohasem tudták megtámadni. Az egyetlen átjáró elpusztult, a börtönükké vált a várkastély aprócska havas világa.