A sült galamb

            Tominak még nem nagyon volt barátnője.

Leszámítva azt az egyet még az oviban, amikor először csókolózott a földbe állított traktor gumi belsejében. Mire kamaszodni kezdett, nem azon járt az esze, hogy sorra döntse meg a lányokat, hanem arra az egyre várt. Arra az egyre, akivel leéli az életét. Nem volt neki b terve, se semmi. Csak is a gyönyörű Nórira vágyott. Amikor csak tehette, róla álmodozott. Elképzelte az egész életüket az első kutyájuk nevétől kezdve, azon keresztül, hogy egy nagy vihar, kicsavarja az öreg eperfát az udvaron, odáig hogy megvénülve közösen fejtenek keresztrejtvényeket a konyhában, miközben az unokákra felügyelnek. Egyetlen hiba volt, Tomi sosem merte bevallani az érzéseit. Mindig is abban reménykedett, hogy a probléma megoldja saját magát. Hogy majd a másik fél lép valamit.

             Egyszer Tomi fürdésközben Nóriról álmodozott, amikor minden egyéb előjel nélkül egy férfi jelent meg a fürdőszobában.

            - Ne izgulj, Tomi! Csak én vagyok az. Én te vagyok a jövőből, mutatni szeretnék neked valamit.

            - Előbb mondd a jelszót! –felelte kicsi Tomi. Álmodozó kölyök volt, mindig is fel volt készülve egy ilyesmire, ezért kitalált egy jelszót, amit csak a szűk baráti köre ismert.

            - Majomribi. –felelte nagy Tomi. – Most kászálódj ki a kádból, takard el magad egy törülközővel és fogd meg a kezem. –kicsit Tomi engedelmeskedett. Amint megfogta jövőbeli énje kezét, rögtön egy másik lakásban találta magát. Nagy Tomi megnyugtatta, hogy nem látja őket senki, egyetlen dolga van csupán, hogy figyeljen.

             A ház ajtaja kinyílott, Tomi és Nóri lépett be rajta, karjukban egy dobozzal, amiből egy kölyök golden retriever feje lógott ki. Az új otthonát vizslatta. Aztán egy újabb ugrás történt. Azt látták, hogy Nóri örömtől könnyes szemekkel Tomi nyakába borul és fülébe súgja, hogy babát vár. Aztán újabb ugrás. Nóri az egyik kezével húst klopfolt, a másikkal az egyre növekvő pocakját simogatta. Újabb ugrás. Most tértek haza először az újszülött kisfiukkal. Újabb ugrás. Egy kislány is csatlakozott hozzájuk. Ugrás. Egy boldog családi vacsorát láttak. A gyerekek már nagyobbacskák voltak. Tomi és Nóri csókot váltottak egymással. A kislányuk kihasználva az alkalmat, hogy szüleik nem figyelnek, egy kisebb szelet húst lökött az asztal alá a farkát lelkesen csóváló kutyusnak. Újabb ugrás. Ezúttal a hálószobában voltak. Tomi és Nóri éppen letették a könyvet, amit olvastak. Magukra húzták a takarót és leoltották a villanyt, hogy végre összebújhassanak. A műsornak vége is lett. A két Tomi újra a fürdőszobában találta magát.

            - Ez igaz? Ez fog történni velünk? – kérdezte kicsi Tomi.

            - Igen, amennyiben megmondod neki végre, hogy mit is érzel. Persze nem lesz felhőtlen a kapcsolatotok, de végül, miután tanultatok egymás hibáiból, újra egymásra találtok és amint láthattad, utána minden jóra fordul. Minden rajtad múlik, ha bevallod neki az érzéseidet, akkor láthattad, hogy mi fog történni. De ha nem, ez az egész, amit most mutattam, mind szertefoszlik egy szempillantás alatt. Bele érteve engem is. Én vagyok a sült galamb, ami szádba repült, a többi már csak rajtad múlik.