A lány és a lepkék.

A lány még visszanézett a tükörbe, hogy jól áll e sminkje, és gyorsan leellenőrizte a bőröndje tartalmát, hogy minden lényeges dolog benne van e. A lány, aki tulajdonképpen már nem is lány inkább néni, mert már majdnem 40 éves, de mostanában pont úgy érzi magát, mint egy tini fruska. Olyan gondosan nézegeti a bőröndjét, mintha attól félne, hogy túllépi a súlyhatárt a fapados járaton, és többet kell a bőröndre ráfizetni, mint amennyiért a repülőjegyet vette a neten akcióban. Vicces ez, annak tudatában, hogy csak egy éjszakára megy el, de már napok óta készülődik fejben erre az éjszakára. Megtörtént a lényeges ellenőrzés 1 váltás ruha, 2 palack bór 2 borospohár, egy búrhúzó, és Szeged látnivalói, na meg a gyertyák, azok most fontosak.  Még egy pillantás a tükörbe, és indulás. Fordul a kulcs az albérlet zárjában, ami pár hete a megváltás szigetét jelentette neki és a lányának. A kislány most nincs itthon, az apja viszi iskolába pár napig, így egyeztek meg , hogy a különélés kezdete fájdalommentesebb legyen a kislány számára. Beszáll a kocsiba, amit egyébként gyűlöl, de ma ezt is elfelejtette, még az amúgy kényelmetlen céges autó is olyan jónak tűnt. Útközben felhívta a lányát kívánt neki szép napot és jó tanulást, aztán úgy érezte, hogy most már csak a találkozásra kell koncentrálnia, és várni a bűvös 3 órát. Ma nem bosszantotta a forgalom lassúsága, a rossz hírek a rádióban, most egyszerűen jókedve volt, mert találkozója volta a NAGY Ő-vel.  Igen a nagy Ő , vele már egy éve találkozgat, de eddig csak egyszer, egyetlenegyszer töltötték együtt az éjszakát,de azt is céges rendezvényen. Így az este bizonyos része nem csak az övék volt, de most háromtól nem fognak dolgozni, csak egymással foglakozni. Ez a tudat már önmagában is nagyon izgató volt, hogy akkor ér a férfihoz, amikor akar, és úgy néz rá, ahogy és amikor akar, hiszen Szegeden senki nem ismeri őket, nem kell félni a kíváncsi szemektől, na persze és a lebukástól, hogy más is észre veheti a kettőjük között vibráló levegőt.

  Szeged előtt Kecskemétre ment dolgozni, és próbálta eladni a portékáját, mint máskor. Ez most sem esett nehezére, hiszen több mint tíz éve ezt csinálja nap, mint nap. Az üzletfelei megjegyezték, hogy ma milyen csinos, és ez önbizalommal töltötte el, és most már biztos volt benne, hogy akkor jó választás volt a testhez simuló piros topp és a piros- fekete enyhén áttetsző szoknya , és  a magas talpú szandál. Most már biztos, hogy a nagy Ő is szépnek fogja látni.

 Útközben azon tűnődött, hogy mikor ugyanitt Kecskeméten bemutatták a férfinak, elképzelni sem tudta volna, hogy egy évvel később ennek a pasinak akar majd tetszeni, és vele akarja mindennél jobban megosztani az ágyat, még akkor is, ha az csak egy középszerű hotel, középes árfekvésű ágya is. Akkor még meg sem fordult a fejében, hogy erre a pasira Férfiként nézzen, és ne a lehetséges munkaadójára.  A lány annyira görcsösen akarta ezt a munkát, hogy észre sem vette a férfiban a férfit csak a lehetőséget látta benne, hogy ha felveszi továbbra is azt csinálhatja, amit szeret, és amihez ért. Egyszerűen szimpatikusnak találta és ezzel kész is volt a jellemzés. Azt sem tudta volna akkor még megmondani milyen színű a szeme.

 Aztán jött az az úgynevezett csapaterősítő kirándulás, ahol minden megváltozott egyik napról a másikra.  A lány ide vegyes érzelmekkel készült, attól félt, hogy csak a negatív dolgok jönnek szóba, hogy mit hogy kéne, mit miért nem csinál jól, és majd ilyen remek hangulatban fog telni a hétvége. Úgy indult útnak, hogy szeretne két nappal idősebb lenni, és túlesni már a fejmosáson, agytágításon. A legnagyobb meglepetésére ezek a dolgok elmaradtak, és csak általános témák jöttek szóba, és azok is egyre vidámabb formában.  Az első este pozitívan záródott.  Másnap, mentek a fürdőbe, ahol először nézte meg magának a férfit, fürdőgatyában… Nem rossz mondta magában. Aztán voltak együtt csúszdázni, és mikor hozzáért valami fura érzése lett, és ettől úgy megijedt, hogy inkább nem csúszott többet, mert hirtelen nem tudta ezt az érzést hova tenni. Beleborzongott az érintésbe,és ilyet már nagyon régen nem tapasztalt, és ettől nagyon zavarba érezte magát,és csak remélte, hogy kívülről nem látszik semmi,és nem vette észre senki . Aztán egész este egymás mellett ültek és iszogattak, minden koccintásnál egymás szemébe néztek, először felületesen, de ahogy fogyott az üveg tartalma egyre mélyebben és mélyebben, és mélyebben, és egyre kevésbé vettek tudomást a társaság többi résztvevőjéről. Elkezdett korlátozódni a világ kettőjükre…Már csak egymásra figyeltek, egymás poénjaira nevettek és azt sem vették nagyon észre, hogy a társaság többi tagja már nincs is az asztalnál.

Az este végére már tudta, hogy barna szeme van a férfinak, és olyan jóságos és megnyugtató a tekintete, amibe most már mindenáron bele akart nézni többször és többször….és végül mikor a férfi hozzáért, az olyan volt mint a villámcsapás,és egyszeriben semmi mást nem akart mint az övé lenni, és csókolni, ahogy már évek óta nem, és úgy szeretkezni ahogy azt már évek óta nem tette otthon. Önkéntelenül, vadul, és szenvedélyesen együtt leni Vele, akinek olyan megnyugtató, de ugyanakkor minden érzéket felkavaró a tekintete. Egy pillanatra még megpróbált az eszére hallgatni, hogy mégsem, de ezt a másodperc tört része alatt legyőzte a bizsergés, ami átjárta az egész testét. Másnap reggel nem tudta a lány eldönteni, hogy csak a bor hatására képzeli, vagy tényleg olyan gerincvelőt hasító orgazmussal lett a férfié, amit már hosszú évek óta nem élt át…. Másnap picit szégyellte magát, hogy családos nő lévén belement ebbe a kalandba, de szégyenén felülkerekedett a vágy és a kíváncsiság, hogy még egyszer átélje ugyanezt kevesebb borral, és megtudja mi az igazság. Tényleg olyan különleges együttlét volt, vagy csak be volt rúgva és álmodta?

Aztán voltak együtt borral és még többet napközben bor nélkül, és mindig úgy érezte a lány, hogy különleges szerelem az övék, és különlegesek az aktusaik. A férfi ezen túl mindig szép üzeneteket írt a lánynak és szépnek látta őt mindig, amikor találkoztak. A lány elhitte neki, hogy tényleg szép, és beköltözött egy rózsaszín világba, ahol minden tökéletes. A férfi a lányt mindig megvigasztalta és felvidította, jókedvre derítette, a lányba visszatért az élet, a vidámság, ami már évek óta kiveszett belőle . A lány Nirvánában érezte magát. Nagyon jól ellebegett ebben a rózsaszínes lilás ködben, úgy érezte egy hegyet el tudna hordani ebben az állapotban, és nincs semmi lehetetlen, vagy megoldhatatlan. Számolta a napokat a találkozások között, pont úgy, mint kiskorában a karácsony jövetelét.

A lány még várta a férfit a benzinkút parkolójában azon töprengett, hogy tényleg a férfiba szerelmes e, vagy csak az érzésbe, az állapotba, amit tőle kap? Nagy töprengését megzavarta, hogy az autópálya másik oldalán várakozik, és igyekezett a menet oldalba átverekedni magad. Ahogy meglátta férfit elkezdtek a LEPKÉK szálldosni, és verdesni a gyomrában, hogy látja Öt, és majdnem már az ölelésétől is orgazmusa lett…. És ez után már nem volt kérdés, hogy a lány a férfit akarja, de nagyon, és vele együtt az érzést is, amit csak a viszontlátás önfeledt öröme válthat ki belőle, amit csak EZ a férfi tud kihozni belőle.

A felismerés után a lány élete legjobb délutánját és legszenvedélyesebb szeretkezéseit élte át az ágyban és a kádban gyertyákkal az éjszaka folyamán.  Reggel a lány tudta, hogy ez annak is köszönhető, hogy ő már szabad és nem kell félnie a lebukástól. Ez a tudat és a férfi iránt érzetett szerelme emelte abba a magaslatba, amibe azóta sem volt része, de azóta is vágyik rá irtózatos módon.

Aztán még voltak együtt többször, de a lány úgy érezte, hogy ugyanezt az önfeledt állapot nem érték el már többször, mert ennyi idejük már nem jutott egymásra . A lányban benne van a kérdés azóta is, hogy vajon a férfi is érezte e lepkéket, és neki is különleges volt az első Szeged, vagy csak Ő képzelt bele többet? Vagy nem  is voltak annyira egy hullámhosszon, hogy a férfi is azt érezze, amit ő, a tökéletességet? Már rég nincsenek együtt, de lány még mindig könnyekig hatódik, ha eszébe jut Szeged, és a lepkék.

A lány még mindig vágyik a férfire, akivel ezt átélhette, és nem érti, hogy ez csak hogyhogy neki hiányzik és a férfinak miért nem?

Úgy érzi, éveket adna az életéből, ha a férfi újra akarná őt, és újra elvinné a lila ködbe, de aztán gyorsan el is szégyelli magát. Anyuka létére, ő már nem dobálózhat az éveivel, hiszen szüksége van azokra, fel kell nevelnie a kislányát, meg kell tanítani mindenre, amit ő is tud, és persze arra is, amit neki nem volt ideje megtanulni. Ha pedig ezzel végzett, akkor vigyáz majd az unokájára.  Megbeszélte magával, hogy ilyen felajánlásokat ő már nem tehet a sorsnak, tehát nincs semmi, amit a sorsnak alkuba dobhatna. Talán mindegy is, mert a sors úgysem figyel rá, ha figyelne, akkor kegyesebb lenne hozzá, nem lenne minden jó az életében csak olyan rövid ideig jelen, erre a megállapításra jutott.

A lány ilyenkor azzal vigasztalja magát, hogy lehet, van olyan, aki ezt az érzést soha nem élte át, legalább neki sikerült, és van mire emlékeznie………Tudja, hogy milyen is a tökéletes BOLDOGSÁG, még ha csak rövid időre is adatott meg neki, és csak titkon reméli, hogy ő sem csak egy volt a férfinek a sok közül, hanem Ő is megérzett valamit a Nirvánából és a lepkék táncából, ami szerinte létezett……..ott , akkor Szegeden…..