A bosszú igenis jó

            Ha az ellenkezőjét gondolod, akkor valószínűleg még nem ért olyan erős sérelem vagy megaláztatás, ami kiváltotta volna belőled ezt az érzést.  A párod nem csalt meg az exével, nem lapították szét a matchboxodat az oviban, a szomszéd nem mérgezte meg a tündi-bündi kutyádat, vagy nem lőtték le a szüleidet egy sötét sikátorban. Szerencsére velem egyik sem fordult (még) elő. Jó, legyünk őszinték, talán a matchboxomat szétlapította egy hülye állat az oviban. A lényeg az, hogy nem álltam ki magamért. Csak bámultam az anyukámtól névnapomra kapott játék törött darabkait és magamba roskadtam. Utólag bánom, hogy nem adtam neki egy mélyütést egy nagyobb darab fakockával. Persze a helyzetből semmit sem tanultam. Pár évvel később megint előfordult a helyzet suliban… Oké, legyen… Több évvel később a közép suliban, volt egy tetű, aki minden egyéb ok nélkül beszólogatott és szívatott.

            Egyszer ez a seggfej oda jött hozzám, persze én gyanútlanul álltam, amikor ő egy körzővel elkezdett összevissza szurkálgatni. Persze már nem hagytam magam és amennyire tudtam védekeztem. Öt ugyan ez nem érdekelte és ahol csak tudta összeszurkálta karomat meg a vállamat. Hülye seggfej. Persze én is az voltam, amiért utána nem rendeztem el szépen a fogait. De mit lehet tenni, egy gyáva kis senki voltam.

            Sokszor álmodtam az esettel, sokszor nem hagyott aludni, sokszor megalázottan és összetörve éreztem magam. Egyetlen kiút ebből a többéves lelki sérülésből az volt, ha felcsatolom végre a golyóimat és bosszút állok. Szerencsére tudtam, hogy melyik a kedvenc szórakozó helye. Egyik este felpattantam a bringámra és oda is tekertem. A falnak támasztottam a kecskét és órákon keresztül ácsorogtam az épület mellet. Reménykedtem, hogy majd egyedül lép ki az ajtón. Nem akartam megölni, vagy ilyesmi, ne értsd félre, csak egy jó kiadós veréssel megjutalmazni, amiért ilyen elfuserált életmódot választott magának. Persze egy kést tartottam magamnál, de csakis a biztonság kedvéért.

            Már majdnem elmentem egy kis kólás vízért a sarki Mekibe, amikor kiráncigálta saját magát ez a féreg. Alig ismertem rá, egy lecsúszott drogos senki lett belőle. Olyan vékony volt, hogy majdnem elfújta a szél, pedig nem is fújt. Szeme alatt fekete táskák lógtak. A hülye, majom fején még őszhajszálak is meg jelentek. Hagytam, hogy békében elbandukoljon. Nem lett volna tisztességes küzdelem. Ha bántom a kisebbet, ugyan olyan tetű lettem volna, mint ő akkor.

            Felültem a bringámra, egy jó ízű vigyorral a képemen tekertem hazáig.