Ülök a játszótéri padon

           Most is meleg van, pedig már estére jár az idő -- már hét óra is elmúlt , mégis csak  két--három  gyerek és úgyanannyi felnőtt uralja a játszóteret. Nem mindenki vállalkozik ebbe a tikkasztó hőségben, hogy eleget tegyen gyermeke, unokája kérésének és kimenjen vele a szabadba. Nem vagyunk egyformák gondolom magamba , és egyre jobban húzódok a pad árnyékosabb széléhez.

          Ekkor , egy idősebb hölgy telepedik mellém elsőosztályt végzett unokájával. Az én Blankám azonnal leszólitja , hogy --gyere játszani a homokba. A kislány szépen van felöltözve , fehér ruha , fehér zokni rózsaszin szandál. Nézi Blankát, nézi a nagyanyját, nézi a ruháját , és vágyakozva nézi a homokot. A nagyanyja engedélyt ad a játékra, a homokozásra. A kislány lehuzza szandálját és zokniját, akkor látom , hogy kezén lábán  a körmei élénk vörösre vannak festve. Láttam én már íilyet , de azért egy kicsit meglepődtem, pedig ez még csak a kezdet volt. A gyerekek elmentek csúszdázni,  homokozni és az idős hölgy belekezdett "élettörténetébe", amiből csak egy néhány passzust jegyeztem meg.

        --  Na látja, kedves uram , hogy maga eltud jönni az unokájával a játszótérre , meg biztos másfele is , de az én uram az nem  ment, még a saját gyermekeivel sem, mert azt nem érdekelte , hogy mit csinálnak a gyerekei, csak  a korcsma ,  kártya , meg a nők -- föleg a kövér nők-- mert én mindig ilyen vékonyka voltam, de neki kövér nő kellett, el is váltam tőle öregségemre, ő meg lakik a kövér nővel , de megjárta vele, mert mostmár nem kell  a kövér nőnek sem , mert az meg fiatalabb és már megint más ura után néz. Megverte az Isten , nem is kicsit! Az idős hölgy itt elhallgat , majd oda szól unokájának: Gabika, vigyázz  hogy a homok nehogy tönkre tegye a szájfényedet. A szájfényt én észre sem vettem a kislány ajkain!