Itt az első rész: http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/tronok-harca-a-szuletesnap

Amikor odaértek, Sansa körbenézett. A fákról lampionok és égők függtek le, amiknek a fénye bevilágította a hátsó udvart. Egy rock zenekar játszott a színpadon - már ha azt „játéknak” lehet nevezni. Sansa fülsiketítő ricsajnak hallotta, de a sok, táncoló, bulizó embert látva rájött arra, hogy valószínűleg ő lehet egyedül ezen a véleményen. Bátyja, Robb szavai jutottak eszébe: „Alkohol nélkül az összes buli szar.” Most kezdett rájönni állításának igazára. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy el kellett volna fogadnia Sandortól a bort - vagy bármi is volt abban az üvegben. Észrevette a tömegben Aryát, aki épp sört vedelt nagyban a haverjaival. Sansát roppantul érdekelte, hányan lehetnek józanok rajta kívül. Volt egy olyan sejtése, hogy ő, egyedül. Ettől kissé kellemetlenül érezte magát. Ő mindig, mindenből kimaradt, csak azért, mert jókislány. De most végre meghívták buliba, sőt, mi több, Joffrey észrevette őt, és járni akar vele!

- Olyan ez az egész, akár egy valóra vált álom! - sóhajtott fel álmodozva.

- És a java még csak most jön! - vigyorodott el Joffrey.

- Mit kell tennem, hogy bizonyítsak?

- Énekelned kell neked. - Sansa egy pillanatra meglepődött Joffrey kérésén, de mivel imádott énekelni, úgy vélte, nem fog problémát okozni neki.

- Boldogan! - egyezett bele csillogó szemmel. - És mit? - kérdezte készségesen.

- Amit csak szeretnél! Rád bízom.

- Én… én egyszer írtam neked egy dalt - vallotta be a lány pirulva. - Elénekelhetem?

- Mi sem lenne megtisztelőbb!

- És… és akkor utána járni fogsz velem? - kérdezte az izgatottságtól elcsukló hangon.

- Ígérem!

Sansával madarat lehetett volna fogatni, annyira örült a fiú válaszának.

- Akkor kezdem - sóhajtott fel, de Joffrey leintette.

- Ne itt. A színpadon!

- De… - fehéredett el az arca. Gyűlölt szerepelni.

- Azt mondtad, szeretsz, teljes szívedből, nem? Hát ennyit se vagy képes megtenni értem?

- De… de igen. Érted bármit! - nyelt egy nagyot.

- Akkor gyere! - fogta kézen a lányt, és felvezette a színpadra, miután a zenekar befejezte pár perc múlva a koncertet.

- Egy kis figyelmet kérek! - ragadta magához a mikrofont. Sansa zavarba jött, amikor meglátta azt a sok embert, akik csak őket bámulják. - Ő itt Sansa Stark, aki szeretne elénekelni egy dalt. Nekem írta személyesen!

Hangos üdvrivalgás tört ki a fiú szavaira.

- Át is adom neki a terepet - nyomta a kezébe a mikrofont. Sansa olyan zavarban volt, hogy majdnem kiejtette a kezéből. Próbált nem arra gondolni, hogy mindenki őt nézi, és csak Joffreyra koncentrálni. „Megígérte, hogy utána járni fog velem!” - Ez erőt adott neki, és belekezdett a dalba. A szemét lehunyta, hogy még jobban beleélje magát a dalba, és kizárja a külvilágot.

- „Egy nap szembejöttél velem,

köszöntem, de te nem köszöntél nekem.

Észre sem veszel, de én téged szeretlek,

ver a szívem érted, és soha nem feledlek!

Mert te vagy a hercegem,…” - kezdett bele a refrénbe, ám ekkor valaki megdobta. Erre egyáltalán nem számított, ezért elcsuklott a hangja, és kinyitotta a szemét. Látta Joffrey kajánul vigyorgó arcát, aki egy tojást tartott a kezében.

- Nesze! - hajította el. A tojás egyenesen a homlokát találta el. Sansa érezte, ahogy az orrfacsaró szagú nyálka végigfolyik az arcán. Az emberek visítottak a nevetéstől, Joffreyval az élen, akinek még a könnye is kicsordult.

Sansának földbe gyökerezett a lába, nem akarta elhinni, hogy mindez vele történik. „Ez csak egy álom, egy rossz álom!”

A következő pillanatban elkezdtek rá záporozni a záptojások és rothadt gyümölcsök. Egy világ omlott benne össze.

„Joffrey nem szeret! Csak azért hívott el a buliba, mert meg akart szégyeníteni nyilvánosság előtt!” Könnyek szöktek a szemébe, és zokogva lerohant a színpadról. De nem jutott messze, mert valaki elgáncsolta, és elterült a füvön.

- Joffrey… - nyöszörögte, amikor meglátta a fiút.

Lángoló szerelme egy pillanat alatt alakult át izzó gyűlöletté. Még sohasem csalódott ekkorát. Őrlő haragot, szégyent, szomorúságot és fájdalmat érzett. A fiúról, akit egykor szeretett, kiderült, hogy egy alávaló, gonosz féreg, akit senki sem érdekel saját magán kívül és gátlástalanul átgázol mindenkin, még azokon is, akik szeretik.

- Koszos vagy, fürödj meg! - nevetett hajdani szerelme kárörvendően. Sansát két erős kar ragadta meg a vállánál és lábánál fogva, és vinni kezdték, akár egy zsákot. Ő kétségbeesetten, riadtan sikítozott és rúgkapált, de hiába. A medencénél megálltak, és jó nagyot lendítettek rajta. Sansa nagyot csobbant a vízbe. Ki akart mászni, de Joffrey rálépett a kezére, amire felordított fájdalmában.

- Miért… miért teszed ezt velem? - zokogta hisztérikusan. A könnyek elhomályosították a látását.

- Mert megtehetem - közölte Joffrey fölényesen. - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy járni fogok veled?! Én vagyok a polgármester fia, te meg csak egy stréber, ostoba liba! - A fiú gonoszul nevetett, ahogy a körülötte lévő csatlósai is.

- Én… én azt hittem… - suttogta Sansa elfúló hangon.

- Hát te tényleg olyan hülye vagy, mint amilyennek látszol! - ragadta meg Joffrey a haját, ám a következő pillanatban valaki őt ragadta meg a karjánál fogva, amit hátrafeszített. A fiú felordított kínjában.

- Engedj el, engedj el! - visította vörös fejjel. Sansa látta, ahogy kicsordul egy könnycsepp a szeméből.

- Kívánságod számomra parancs - recsegte mély hangon a férfi, azzal behajította a medence közepére.

Sansa felnézett a könnyei fátyolán át az elé tornyosuló, hatalmas alakra, akinek még sohasem örült ennyire.

- Sandor! - kiáltott fel, de nem tartott sokáig az öröme, mert hárman is rárontottak a férfira.

- Ne!  - kapta a szája elé a kezét, de Sandort nem kellett félteni.

Fél percbe sem telt, támadói ott fetrengtek a földön összetört csontokkal, vértől csatakosan.

A férfi egy szót sem szólt, csak köpött egyet megvetően, majd kihúzta Sansát a vízből. A lány belecsimpaszkodott a nyakába, és hálásan pislogott fel rá. Már nem is látta olyan csúnyának az arcát.

- Kö- köszönöm - szólalt meg elhalón.

- Érted bármit, madárka - mondta, meglepően gyengéden, és letette a földre.