T É L I   Ö R Ö M Ö K

                        A gyermekvilág legszebb és legigazibb téli hónapja a december.Az ajándékozások hónapja.Ebben a hónapban van a Mikulás-nap és erdélyi viszonylatban az angyaljárás is.Mert Erdélyben megfontoltan a Karácsony az angyaljárás ideje és nem Jézuska hozza a karácsonyfát,mert ha nő a gyermek,eszesedik és rájön a turpisságra,mégis a hite az angyalban inog meg és nem a Jézus létezésében kell csalatkoznia.

                         Kis gyermekkoromban az erőltetett ateista nevelés sok szép álmot foszlatott szét.A gondolkodásba igyekeztek beleoltani a materialista nézeteket,szétrombolva a gyermeki mesevilágot.Elmondták,hogy nincs Mikulás,nincs angyal,az mind a szülök szeretetének a jelképe.Nálunk a családban meg volt az események forgatókönyve.Mikulás-nap előestéjén ki kellett pucolni a cipőinket és sorba rakni a bejárati ajtó mellé. Én, szószátyár, pucolás közben hangosan mondtam,hogy minek ez a felhajtás,a tanító néni érthetően megmondta,hogy nincs is Mikulás,minden a szülők ajándéka.Édesanyám hosszan rám nézett és azt mondta,ha nincs,akkor ajándék sincs,mert nem létezőtől nem várhatsz semmit.Nagyon megijedtem és hirtelen tükörfényesre pucoltam a cipőm,és mindegyre hangoztattam,hogy hiszek,csak jöjjön a Mikulás.

                       Az angyal várás másképp zajlott,mert arra is találtak ki feladatot.Már hetekkel Karácsony előtt hangoztatták,hogy az üzletekben annyira sűrű az angyaljárás,hogy alig lehet bemenni.Ej. de kíváncsi voltam,hogyan repül be az angyal azon a szűk kis ajtón széttárt szárnnyal,de nem szóltam.Pedig akkor is meg volt az agytágítás,hogy nincs karácsonyfa,azt   a fenyőt téli fának hívják és a Télapó hozza. A karácsonyi feladatunk az volt,hogy az udvaron felgyülemlett havat össze kell gyűjteni és kihordani az útszéli sáncba,hogy az angyal mikor jön a karácsonyfával nehogy megcsússzon és elessen. Azért az ateizmus sem volt teljesen térhódító,mert vallás órán a tiszteletes úr karácsonyi verseket és énekeket tanított,amit aztán a Szentestén a templomban előadtunk és ott is volt angyaljárás,mert a legnehezebb és legszegényebb időben is kis csomagokat osztottak melyben volt néhány fényes papírba csomagolt cukorka,egy alma,néhány keksz.

                      Annyira belém épült a gyermekkori várakozás,hogy most is,már deresedő fejjel  várom a meselények érkezését,minden feladatot elvégzek és korábban fekszem le..Így teljes a téli öröm.Mégis a legmaradandóbb élmény az volt,amikor kislányommal az óvodából haza felé menve séta közben azt mondta: - Apu,én tudom az angyal hogyan hozza a karácsonyfát.

Fel voltam készülve az ateista maszlagra,de nem,tekervényes székely elképzelése mást mondott. – Tudod, az angyal szárnyának van egy belső zsebe és abban tartja a bicskáját,

Aztán mikor átmegy az erdőn előveszi és azzal vágja ki a karácsonyfát.