Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Tél

11 éve | Perei Jánosné | 3 hozzászólás

Az égrenyúló fák kopár ágait

Egymáshoz verdesve zörgeti a szél.

Víztócsák befagyott, csillogó tükrében

Nézegeti magát most az öreg Téál.

Egy reggel megunja ezt a kopárságot.

Neki sem tetszik a kihalt határ.

S gyönyörű, nagypihés, lassú hóeséssel

Betakar házakat, mezőt, s a határt.

A vastagon védő hódunna alatt

Melegszik a földbe vetett gabona,

Hogy majd lehessen a nyáron learatni,

Hogyha majd eljő a július hava.

De most még téli köd üli meg a tájat,

Amelyből reggelre lesz a zúzmara,

És minden ablakra, mint egy gáláns Lovag,

A Tél jégvirágok pompás csokrát rakja.

A fákon hócsomók puha hópihékből.

Olyan minden fa, mintha virágozna már,

De fenyőfák hólepote ágain láthatjuk,

Hogy a Tavasz még messze földön jár!

A gyermeksereglet örül most a Télnek.

Örvendezve csúszkál, boldogan szánkózik,

És vígan nevetve kacagnak nagyokat,

Hogyha nadrágféken csúszik le a másik!

Hógolyók röppennek ki a kezeikből,

És beleesnek éppen - a másik nyakába.

De nem haragszanak érte, hiszen játék!

Önfeledt, játékos vidám téli tréfa!

S ha elfáradt végre a gyermeksereg,

És a fákra fázós téli alkony ül,

Olyan jó benn, a jó meleg szobában,

Ha kattanva sárga villanyfény derül.

Álmodnak téli éjben az emberek

Békés, boldogító, vidám álmokat.

Álmodik most az alvó öreg föld is

A puhán védelmező hótakaró alatt.

Álmodik nyárról és a jó termésről,

És, hogy milyen szép is a Kikelet!

Álmodik, -- hogy nem futnak többé

A hátán tankok. Álmodik Békességet!

Címkék: perei vers

Kapcsolódó hírek:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Hát, a ritmus sajnos több helyen is megtörik, akadozik, de a hangulata és a rímek nagyon jól el lettek találva. Meg a költői képek is szépen sorakoznak, én is ott éreztem magam, ahová elvezettél minket. :)

Válasz

Kovács András üzente 11 éve

Hű, szép, nagyon hangulatos vers. Teljesen elvarázsolt, amíg olvastam nagy pelyhekben hullt a hó odakint, gyerekkacajt hallottam, és egy forrócsoki gőzölgött előttem. Noha, a hó nem is esik, és gyerekkacaj sincs, egy forrócsokit még készítek magamnak, és újra elolvasom. Nagyon tetszett.
Volt benne két elgépelés az első és az ötödik versszakban. A negyedik valamint a harmadik sorban: Téál és hólepote.

Válasz

G. P. Smith üzente 11 éve

Tetszett a vers hangulata, magam elé képzeltem a telet, a tájat...magvával ragadott. Verstanilag itt-ott sántít kicsit, de ezen lehet javítani.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben