Találkozásom Vilmossal 2.

Közönséges fiú vagyok, aki hétköznapi életet él. Azonban mégsem mondhatom el magamról, hogy úgy telnek mindennapjaim mint minden embernek. Hogy miért?

Egy hónapja a szobámban találkoztam Vilmossal, a barátságos szellemfiúval. 

Persze, aki nem hisz a szellemekben és nem is akar rólluk tudomást venni, azt hiszi bolond vagyok. 

Azt gondolom, éppen kapóra jöttem neki: végső elkeseredésében találkoztunk egymással. Segítettem neki üzenni a testvérének, ha nem is vagyok ezzel hős, de büszke vagyok magamra. Ugyanis onnantól kezdve úgy éreztem, egy igaz barátság kezdete elé kerültem. 

Hideg, borongós idő után elvonultak a szürke felhők és az eső is elállt. Vilmos és én, néma csendben figyeltük az ablakból, ahogyan a fényes napsugarak keresztül hasítják a felhőket. Eltöprengtem. Még mindig nehezen fogtam fel, hogy összetalálkoztam egy szellemmel. 

A késő esti órákban, miután szüleim elaludtak, kimentem a konyhába. Vilmos automatikusan jött utánam és figyelte hogyan készítek szendvicseket. 

 - Kérsz egyet? - fordúltam hozzá, de válaszként fáradt mosolyt kaptam tőle. - Ne haragudj, elfelejtettem hogy nem...

Nem akartam folytatni a mondatot, így is elszégyelltem magam, de Vilmos folytatta.

 - Nem tudok enni. -fejezte be béketűrően. - Különben sem voltam valami nagy étvágyú.

 Vilmos néha megrémisztett azzal, hogy úgy szólított meg, hogy közben nem mozgott az ajka. Ilyenkor a hideg futott végig a hátamon. De mi félni valóm lenne egy baráttól?

 - Én rengetet bírok enni - tisztáztam, majd mohón beleharapdtam a szendvicsembe. Vilmos hallkan kuncogni kezdett amikor kiesett a számból egy paradicsomkarika. Egy ideig döbbenten pislogtam rá. Tetszett ahogy nevetett. Az arcvonásain most nem látszott az az elkeseredettség. Ajándék volt számomra, hogy mosolyt csaltam egy elkeseredett szellemfiú arcára.

 - Képzeld, egyszer részt vettem a városi kaja versenyen. - kezdtem mesélni neki, de annak a " kaja verseny " -nek a hivatalos neve nem jutott eszembe. - Ültünk egy hosszú asztalnál, lehettünk 15-20an. Egy halomnyi hamburger és sült krupmli volt előttünk, és az nyert, aki a legtöbb ideig tudott enni. 

Vilmos elképedt és lassan vezette végig "szemeit" a testemen. Gondoltam, nehezen képzeli el, mivel nem tűnök vastag termetűnek.

 - Én utolsó előttiként adtam fel a versenyt. - támaszkodtam neki a hűtőszekrénynek. - Lehettem volna első, de már nem volt elég hely a gyomromban. 

 - Na és a verseny után, mikorra jött meg az étvágyad? - kérdezte érdeklődve, mire elpirulva de őszintén válaszoltam.

 - Egy fél órára.

Vilmos felnevetett. Most hangosabban, de utána rögtön belesüllyedt a falba, és kétségbeesetten pislogott ki rám. Megijedt a saját hangjától, vagy csak tartott tőle hogy a szüleim meghallják? Nem tudtam eldönteni.

Másnap reggel amikor felkeltem, boldogan nyújtózkodtam. Ugyanis szombat van. Semmi suli, semmi fárasztó edzés. Csak a pihenés és Vilmos. Körülnéztem a szobámban. Eszembe jutott: este félálomban tartottam ki WC-re és megijedtem mert pont szembetalálkoztam Vilmossal. Lerúgtam ijedtemben a görbe DVD tartót, amiről csattogva- csörömpölve hullottak le a DVD- lemezek. Remélem Vilmos elő mer jönni. Hogy lehettem ilyen bolond, egyéként is könnyen ijedős szellemfiú.

Felkaptam magamra a ruháim és hallkan szólítgatni próbáltam. Az ágyam alól libbent ki, mint egy óvatos hal. Szemeinek állása pont olyan volt, mint tegnap este a hangos kacaja után: csak most éppen tőlem tartott.

 - Ugye nem haragszol rám? - kérdezte, miközben össze vissza kulcsolta ujjait.

 - Eddig sem haragudtam. - legyintettem, miközben próbáltam mosolyommal megnyugtatni. - Csak félálomban nem kapcsol az agyam. 

Vilmos hosszan értetlenül nézett rám, majd végül úgy tett mintha megértett volna. 

 - Aha. - biccentett, majd a háta mögé mutatott. - Különben anyud nemrég szólt neked kintről, valami könyvet vissza kellene vinned.

Azonnal elment mindentől a kedvem, és azt kívántam bár Vilmos hazudott volna. De sajnos igaza volt.

Egy vámpíros-fantasy könyvről volt szó, amit a volt barátnőmtől kaptam, és megígértem neki, hogy ma visszaviszem. Vilmos még nem tudott erről, de néhány hete véget ért egy kapcsolatom. De talán érdekesebb lesz, ha magammal viszem Vilmost!