Amatőr Írók Klubja

Angyali szókkal csábít a szerelem gödre.
Nem figyeltem és óvatlanul belestem.
Fellegekből estem egyre lejebb a szakadék felé.
Nem fűtött a belső tűz,kialudt minden fény.
Fáztam és magányosan feküdtem a porban.
Kezeim erőtlenül áztak a mocsokban.
Zokogástól görnyedt ketté a fáradt testem.
Szakadék mélyéről búsan felfelé néztem.
A boldogság kihunyt és virágok nem nyíltak.
Barátságos kéz nem nyúlt felém a mocsokban.
Igaz szava egy sem volt,csupán állt némán.
Néhány perc alatt törtem össze,vártam kábán.
Szólni nem szólt és ez jobban fájt,mint bármi más.
Felkapni nem kapott az angyali szó,nem adott mesebeli szárnyt.
Szívem dübörgött,a porban már csak kattogott.

Ki tudja miért hagyott bennem sok nyomot.
Angyali csábbal hívott a szerelem gödre-
Felkapott,majd csendben eleresztett.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Nagy Viktória üzente 15 éve

Én számomra is paradicsom a szerelem.
Az utolsó sorban arra próbálok utalni,hogy először jó érzés aztán utána rossz.
"Felkapott,majd csendben eleresztett."
A szárnyak felkaptak és eleresztettek le a mélybe.

Válasz

L. Sully üzente 15 éve

A szakítás, vagy viszonzatlan szerelem szülte érzésvilág.
Bár fogalam se lenne arról amit kinyilatkoztatsz...
Megértlek.

Válasz

Harangozó Zoltán üzente 15 éve

Valahogy úgy érzem, a szerelem itt egy nyomorba, kétségbeesésbe taszító érzés. Azt az érzetet keltette bennem, mintha egy szerelmi bánat első szakaszát írtad volna meg. Az elsöprő szerelem számomra nem egy gödör, hanem maga a földi paradicsom, amihez kapcsolódik az az egészséges érzés, hogy a lehetséges elmúlása fájdalmat szül majd. Ez az a félelem, ami nem engedi elmúlni, csak táplálja a szerelmet, ha megfelelően tudjuk kezelni...

Válasz

Gráma Béla üzente 15 éve

Nézetem szerint furcsa szerelem!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben