Szegények viadala

       Gábor lehajtott fejjel bandukolt haza a gyárból, ilyenkor mindenféle gondolatok hemzsegtek a fejében, és mire hazaért ugyanolyan kilátástalannak látta jövőjét, mint tegnap.

Gürcölt, robotolt egész nap, jussa nem több a minimálbérnél, ugyanakkor látja maga körül az ügyeskedőket, lavírozókat, politikusokat, akik szerény munkával extra pénzekhez jutnak. Néha beszéltek erről kollégáival is , ugyanarra a következtetésre jutottak mindannyian, hogy igazságtalan a rendszer, nem remélhetik, hogy majd gyűjtögetnek és előbbre jutnak, mert nincs mit félretenni. Abban is egyetértettek, hogy manapság birka módon teng-leng a szegény ember, nincs közösségi érzés, eltunyultak, és nem is bíznak egymásban.  Nem is olyan régen a munkások képesek voltak kiállni egymásért, voltak sztrájkok, voltak még bátrabbak, akik fegyverrel büntették a sanyargatóikat.

       Valahol gondolatai mélyén bontakozni kezdett egy virtuális lehetőség. A működő pártok egyike sem vállalta fel a szegény embert, az egyszerűen gondolkodó kétkezi munkásokat. Kellene egy olyan párt, amely osztálytagolódástól mentesen nyújt segítséget az elesetteknek, amelyet magának érez a traktoros épp úgy, mint a bolti eladó, vagy a gyári munkás. Ő ugyan csak három családot ismert, akiket bevonhatna a kidolgozásba, de úgy vélte kezdetnek elég, ők majd újabb három családot beszerveznek, valahogy úgy mint a hírhedt MLM rendszer építkezik. Egy kocsmai sörözgetés alkalmával fel is vázolta társainak a lehetőséget, akik lelkesen támogatták a párt alapítását. Géza meggyőzte őket, hogy eleinte illegalitásban kell működniük, mert a meglévő rendszer érzékeny az ellenzékiségre, megfélemlíti az embereket, kreált jogszabályokkal lehetetlenné teszik a másfajta gondolkodást.

Rövidesen létrehozták a vezetőséget, működési szabályzatot, pártjukat pedig elnevezték MVP-nek, ami a Magyar Vörös Párt kezdőbetűiből keletkezett. Zászlóról is gondoskodtak, a vörös alapon a felső sarokban egy kockányi trikolor díszelgett. Tisztelgésül a jobb tenyér a fej vonalába emelkedett, mintegy jelezve, hogy az az érték, amit kézzel megteremtünk. Legfőbb célkitűzésüket szlogenként is alkalmazták, „jobb lét” elérésére törekedtek. Szépen gyarapodott a párt, pedig illegalitásban nehéz volt a szervezkedés, fénymásolt röplapokon buzdították a melósokat, az interneten is fedő sztorikkal kommunikáltak. Erős radikális csoport is alakult, akik úgy vélték, hogy addig nem veszik őket komolyan, míg erőszakkal fel nem híják magukra a figyelmet. Az egyik alvilági kapcsolatokkal is rendelkező tagjuk szerzett fegyvereket, némi robbanóanyagot, az elektronikában jártas társuk pedig remekül időzíthető bombákat készített belőle. Első célpontjuk egy nagy forgalmú pláza volt, ahol szegény ember nemigen fordult meg, a tehetősebb réteg pedig felelős a kialakult szegénységért, megérdemlik a büntetést. Egy szöges doboz közepére telepítették a bombát,,és egy nagy forgalmú kereszteződés szemetesébe rejtették. A robbanás ugyan nem ölt meg senkit, de a repülő szögek több száz embert megsebesítettek. Egy eldobható telefonról Gáborék magukra vállalták a felelősséget, levélben pedig eljuttatták követeléseiket a médiához, szinte valamennyi újság lehozta, a TV műsorok is velük foglalkoztak. A kormány szóvivője arrogáns hangnemben terroristáknak titulálta a csoportot, és beígérte, hogy tűzzel-vassal irtani fogják őket. Rá harmadnap holtan találták a szóvivőt,  szokásos reggeli futása közben egy számszeríj lövedéke fúrta át a torkát. Néhány hasonló merénylet után kezdték komolyan venni az MVP-t, néhány követelésüket teljesítették, így ismerte meg az ország a párt célkitűzéseit, és nagyon sokan azonosultak is vele. A közelgő választásokig Gáborék elérték, hogy pártjuk nyilvánosan bejegyzésre kerüljön, a kampány során már hatalmas tömegek skandálták a jelmondatot: „Jobb lét” A milliomosok még a választások előtt próbálták külföldre menteni a vagyonukat, de a párt elérte, hogy törvényi akadályokat görgettek az ilyen törekvések útjába.

A „birka” nép fellázadt, Rádöbbentek, hogy az igazság mellettük van, hogy őket is megilleti egy jobb emberi élet, és  a jobb lét ne a jövő délibábja legyen, hanem azonnal következzen be.. A választásokon elsöprő győzelmet aratott az MVP, megkezdődhetett az elképzelések valóra váltása. Bevezették a munkaarányos fizetést, a politikusok csak minimálbért kaphattak, a legtöbbet a szalag mellett görnyedők keresték, de a betonozók is tisztességes bért kaptak, viszont nem volt több milliós fizetés. Viszonylagos jómód következett be, a köznép is normális életet élhetett. Egészen addig, míg a gyűjtögetők, harácsolók, korruptak rá nem jöttek, hogy van mit keresni a zavarosban, kezdték összeszedni a vagyonokat, mígnem ugyanúgy fosztogatták az országot, mint a korábbiak. A feltörekvők rájöttek a gazdagság ízére, és addig bomlasztottak, míg át nem vehették a hatalmat. A történelem ugyanúgy ismételte önmagát, mint ahogy ez már évszázadok óta megtörtént. .Ez a ciklikusság lesz a jellemző az idők végezetéig.