Sör mellett az Életről - 2. Rész

2011. május huszonkilencedike egy gyönyörű vasárnap volt. Délután Fannival, Fruzsival, Mátéval és Henrikkel ültünk be a Borostyánba. Ez a három fiú számára egy különleges nap volt, mint minden olyan hétvége, mikor forma 1-es futamot láthattunk. (És még a mai napig, hiszen számunkra nem veszített a varázslatából)!

Lacival, a főnökkel sikerült megbeszélni, hogy a kocsmába nézhessük a nagydíjat, melybe könnyen beleegyezett, hiszen vasárnap délután kevés a vendég, nem zavarunk senkit.

Mi meg is érkeztünk a tett helyszínére még 13:00 magasságában, hogy ne maradjunk le a felvezető műsorról sem. A három fiú három különböző pilótának, sőt csapatnak szurkolt ekkor (de ez megmaradt a mai napig). Én örülhettem a legjobban, hiszen az „én pilótám” Sebastian Vettel a Red Bullal foglalta el az első rajtkockát a monacoi nagydíj startjánál. Máté pártfogoltja Fernando Alonso a Ferrarival a negyedik rajtkockából indulhatott, míg Henrik kedvence, Lewis Hamilton a McLarennel a tízedik helyről vághatott neki a száguldó cirkusz ez évi hatodik futamának.

Mikor mondtuk Jenő bának, hogy mi járatban vagyunk, csak legyintett, miközben egy törlőruhát csapott a vállára, majd bekapcsolta a TV-t nekünk. Mi neki ültünk, kikértük a söröket, a pattogatott kukoricát, a chipseket, és mindent, amit ilyenkor illik. Az öreg csak hunyorogva nézte a pult mögül az összefoglaló műsort, és nagyokat hmmm-getett. Mikor reklámra került a sor, megjegyezte, hogy ő soha nem nézte az ilyen „körbe-körbe körözgetést”, de annakidején, mikor még Fittipaldi, meg a Jackie Stewart versenyzett, akkor még nem voltak ilyen nevetséges szabályok, és egyszerűbb volt az egész. Most pedig dollár milliókat költenek egy apró alkatrészre.

Hiába próbáltuk az újítások jelentőségét bemutatni, Jenő bá csak legyintett egyet, és azt mondta, hogy azt nézünk, amit akarunk, amíg rendesen kérjük a sörünket, addig az se érdekli, ha estig mennek körbe-körbe a „bohócok”.

Végre elkezdődött maga a futam. Végig izgultuk az egészet, és egymást túlordítva a helyünkről felpattanva ösztönöztük a tőlünk ezer kilométere lévő kedvencünket. Monacoban nem igazán lehet előzni, de egy-egy ilyen manőver után vagy a fejünket fogtuk, hogy mi lesz ennek a vége, vagy a „boldogságtól” túláradva, felpattanva kiabáltunk. Így visszagondolva, külső szemlélőként elég vicces látványt nyújthattunk, amint a két hölgy az asztal mögött ülve csendben kortyolja a sörét, üdítőjét, és ropogtatja a chipset, míg a három túlfűtött srác olyan izgalomba nézi a futamot, majd leesünk a székről. A boksz kiállások alkalmával hangosan hajtottuk a csapatot, hogy minél gyorsabban megtörténjen a kerékcsere. Bíráltuk a csapatvezetőket, hogy „Még két kört kibírt volna ez a szett!!!!” vagy, a másik véglet, mikor „ Már három kör óta hozza a lemaradást Button! A boxban előzi meg Alonsot!! Alszik Domenicalli, vagy leszerződött a McLarennel??!!” Aztán jött a 69. körben, aminek jönnie kellett. Egy Force India defektje miatt egy olyan baleset következett be, ahol többen is kiestek a versenyből. Beküldték a biztonsági autót, úgyhogy megint borítottuk az addig felépített saját stratégiát, és megint csak egymást túlharsogva buzdítottuk a csapatok vezetőit, hogy most hívják ki a pilótákat egy utolsó kerékcserére. Végül kiderült, hogy a defekt és a baleset nem függ össze, bár ez lényegtelen volt számunkra. Henrik volt elkenődve, hiszen Hamilton autója hátulról megsérült, de a piros zászlós szakaszban (mellyel félbeszakítják a futamot) helyrehozták némi képen a hibát. Végül folytatódhatott a futam, melyen már nagy helycserék nem voltak, így Vettel nyerte a futamot, Alonso a második, és Jenson Button a harmadik lett a másik McLarennel. Hamilton a hatodik helyre hozta be „Henrik versenygépét”.

Én nyertem két sört, aztán egy jó beszélgetést a lányokkal, akik most jutottak csak szóhoz a futamot követően.

- És mi lett volna, ha nem Vettel nyer? - kérdezte Fruzsi.

- Akkor most buktam volna egy sört. - feleltem, majd vállat vonva folytattam. - Vagy kettő.

- Az jó, hogy szeretitek a forma 1-et, de hogy lehet így végig izgulni majd két óra hosszát?   

Erre a kérdésre értetlenül néztünk össze. Hogy lehet egy futamot nem végig izgulni.

- Tudod, mennyi mindenen múlik egy futamgyőzelem? - kérdezte Máté, mint ha egy földönkívülinek próbálná elmesélni, mit jelent a technikai sport. - Már a szabadedzésen elkezdődik minden. Melyik gumikeverék jó a pályára; hogyan tudja a csapat beállítani hozzá az autóját;

- Úgy, hogy a pilótának is jó legyen az autó! - vágott közbe Henrik. Máté leintette, de egyetértően bólogatott.

- Az időmérőn milyen stratégiát választ a csapat, hogy az ideális gumikból maradjon a futamra elegendő; mennyi üzemanyaggal küldik ki, hogy meglegyen a pole pozíciós kör, úgy, hogy még egy liter maradjon benne, de nem több. - folytattam a magyarázatot. - A futamon is, hol szorul be a pilóta, érdemes-e a kivárásra játszani, vagy inkább a boxutcában előzik meg az ellenfelet. Mikor kijön valaki, hogy reagáljon rá a többi csapat. Maradjanak-e kint és megnyomják használt gumikon a maradék kört, vagy rakjanak fel ők is egy friss szettet. - Hirtelen ennyi jutott még eszembe a stratégiák fontosabb elemeiből. Henrik és Máté egyetértően bólogattak, a lányok pedig tényleg úgy néztek ránk, mint valami földönkívülire.

- És akkor az autó fejlesztéseiről még nem is volt szó! - folytatta volna Máté, ám Fanniéknak itt lett elegük a technikai sportból.

- Akkor is. Ha most nem a kedvecetek nyer, akkor mi történik? Nektek ezzel nem több, és nem kevesebb. Gondolom, év végén pénzjutalmakat osztanak szét köztük - érvelt a nézőpontjuk mellett

Fruzsi. - Ti abból nem kaptok egy vasat sem.

- Ez nem erről szól. - tiltakoztunk egyszerre. - Te azért nézed az Olimpiát, hogy aztán kapj a kedvencedtől a pénzosztáskor? - kérdezte Henrik értetlenül.

- Nem, de én nem is vagyok úgy bezsongva, mint ti, hogy most akkor ki előz meg kit, meg a csapatfőnök milyen egy szerencsétlen balek.

Nem értettük, hogy lehet ilyen hozzá állással egyáltalán egy verseny eseményt megnézni. A vízilabdádban is például, ha az ember csapata gólt lő, akkor kitör az ováció. Nálunk ezt egy előzés váltja ki. Nem nagy a különbség. Az is igaz, hogy kis hazánk nem rendelkezik akkora múlttal az autósport világában, mint a labdajátékokban, de azért vagyunk egy páran, akik erre orientálódtunk. Az, ha valakinek a csapata, vagy a kedvence gólt szerez, az olyan, mint nekünk, mikor egy rivális pilótát megelőz a mi kedvencünk a pályán vagy a boxutcában, és értékes pontokat rabol tőle.

Végül nem sikerült megértetni velük, hogy nekünk az számít csak egy-egy ilyen hétvége alkalmával, hogy az időmérő után is, és a futam után is a saját kedvencünknek kikiáltott csapat, pilóta álljon a hármas közepén. Apró dolognak tűnhet ez egy külső szemlélőnek, aki szerint ezért az apróságért túl nagy hű-hót kavarunk, és túlzásba esünk, mikor egy szorosabb előzésnél lever bennünket a víz, hogy ebből lesz-e baleset, vagy egy gyönyörű manővert látunk a végén.   

Jenő bá azt mondta, ez a csendes őrültek sportja. Ő kiállt a lányok mellett, de mi nem hagytuk magunkat. Tisztában voltunk, és vagyunk vele, hogy nem teljesen tűnhetünk épelméjűnek, mikor például Sebastian Vettel világbajnoki címének megszerzésére egy kis iszogatást találtunk ki. Még a két „rivális” is segített, hiszen az év közbeni élmények, és kudarcok egyaránt megszépültek az év végére, és elmondhattuk, hogy túl vagyunk egy jó éven (ami engem illet).

Mikor azonban már a találkozó felénél majdnem összevesztünk azon, hogy melyik csapat csalt, vagy használt olyan kiskaput, ami logikusan nem is létezett; vagy a következő évi fejlesztéseken marakodtunk össze, már tényleg nevetséges volt, és erre rájöttünk, amint szóltak, hogy megint kezdjük az értelmetlen civódást.

Ittunk a saját egészségünkre végül, és mindenkiére, aki szereti (vagy nem szereti) a Forma-1-et.