Road to Infinity-

Út a végtelenbe

1. Rész:

1. fejezet

Az élet szép

-Várjatok csak egy kicsit, srácok! Sosem éreztétek még úgy, hogy rosszat cselekszetek? Hogy milyen jó lenne változtatni az életeteken? Nem jöttetek még rá arra, hogy amit eddig tettetek, bűnös volt? Hogy semmit sem csináltatok 30 éven keresztül? Mindig csak gonoszkodtatok másokkal, vertétek a kisebbeket, a gyengébbeket, nem segítettetek anyukátoknak mosogatni, nem tanultatok soha semmit, nem képeztétek magatokat? És nem marja ez a tudat állandóan a lelketeket? Nem nyögi egy hang állandóan a fejetekben, hogy: „Változtass, Joey! Változtass az életeden!”? Pedig nem nehéz változtatni. Egyáltalán nem. Egy apró gesztus. Egy mosoly. Egy jó szó a szomszéd bácsihoz. Építsük végre együtt a szebb jövőt, srácok. Fejezzük be a gonoszkodást, ne raboljunk, ne harcoljunk. Na, mit szóltok?

-FOGD BE A POFÁD MOCSADÉK BUZI, ÉS ADD IDE AZ ISTENVERTE PÉNZTÁRCÁDAT!!! –egy kiló vasat kapok a pofámba ettől a suttyó fasztól a szavai hangsúlyozására. A vas egy Glock 22-es kézifegyver formájában érkezik. Egy fogam bánja a találkozást. Pedig még csak be sem mutatkozott. Vér kezd ömleni a számból, aztán csőlátásom lesz. Más szóval egy pisztolyt nyomnak az arcomba. Jól kell megválogatnom a szavaimat különben a pisztoly után egy több mint 340 m/s sebességgel száguldó forró fémdarabbal is intim érintkezésbe kerülök.

-AZT MONDTAM ADD IDE A TÁRCÁD, PÖCSFEJ!

-Itt van, nem kell felkapni a vizet.

-FOGD BE A SZÁD! –egy erőteljes rúgás leterít a földre. Mások már a gatyájukba szartak volna egy bakanccsal elkövetett tüdőrúgás után, de nem én. Hozzászoktam már a fájdalomhoz, tényleg. Az iskolában is folyton szívattak. Seggbe rúgtak mikor lehajoltam bekötni a cipőmet. Kihúzták a széket alólam amikor le akartam ülni. Hátbadobtak medicinlabdával. De sebaj. Az ember fokozatosan hozzászokik a fájdalomhoz. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, ugye? Az ember egyébként sem a fájdalomtól fél, hanem az okoktól és a következményektől. Mi van, ha pofán vágnak egyszer a kocsmában? Semmi. Pár nap múlva nyoma sem marad. De mi van, ha egy nagy feka gengszter állt a pofon másik oldalán, aki csak úgy heccből ki akar csinálni mert szar napja van, mivel a nője menstruál és így nem tudta belenyomni a méteres kékerest? Látod, milyen félelmetes lehet egy mezei pofon mögött álló magyarázat? Egyébként még tanultam is valamit az állandó szarakodásból. Mindig egy fal mellett kötöttem meg a cipőmet, hogy ne legyen könnyű célpont a farom. Megnéztem, nem áll-e valaki mögöttem mikor leülök. Tornaórán pedig mindig éberen figyeltem, lesve a felém repülő labdákat és súlyzókat, és megtanultam, hogyan tartsam nyitva a szemem. Hogy ne csak nézzek, hanem lássak is, érted?

-ÖT DOLLÁR, HÁROM KIBASZOTT CENT, ÉS EGY ISTENVERTE EPRES DUREX KOTON AZ ÖSSZES VAGYONOD? HÁT MIFÉLE SZÁNALMAS LÚZER VAGY TE? VAN NÁLAD VALAMI ÉRTÉKES?

-Hát, a vesém akár 15,000. $-t is ér a feketepiacon…

-KUSS! AZT HISZED, VICCES FIÚ VAGY? MEGMUTATOM MAJD ÉN, HOGY BÁNNAK AZ ILYEN NAGYOKOSOKKAL MARSHVILLE-BEN! –úgy bánnak velem, ahogy a gimiben is tették. Igen ezek a srácok basztattak már akkor is. De én tudom, mi az a karma. Hogyha valakit sokszor seggberúgsz, akkor egy idő után a te hátsód kezdd el lilulni. És meglátjátok még, mocskok, egyszer én fogok állni, és ti guggoltok előttem csücsörített ajkakkal. A baloldali kancsal idióta neve Joey Zavadsky. Az anyja lengyel bevándorló volt, az apja egy kukásautó kolumbiai sofőrje. Biztos a szar gének miatt nem tudod eldönteni, hogy rád néz, vagy arra a jó kis barna hajú csajra, aki ötven méterre áll tőled jobbra. A másik oldalon álló kigyúrt idióta neve pedig Mike Stewart. Az iskolában is állandóan a konditeremben töltötte az idejét. Az ilyen gyúrós állatok a kicsi farkuk miatt gyúrnak. Ha már lent nincs erő legalább fent legyen, igaz? Nem baj. Engem mindig kielégített a tudat, hogy ezek a faszkalapok a súlyzók alatt izzadtak, míg én a barátnőjük alatt feküdtem, aki olyanokat súgdosott a fülembe, miközben a mellét nyalogattam, hogy: „Te vagy az Isten!”.

-Haver, lépjünk le innen! Hallom a szirénákat! –mondja Joey barátom. Na vajon ki lehetett az a sunyi faszkalap aki beállította a mobilját, hogy egy kétgombos billentyűkombinációval felhívhassa közvetlenül a rendőrséget? Na? Na? Ide kérem a tippeket.

-EZT A NAGYFŐNÖK KÜLDI! –egy oldalbarúgás. Remélem Karácsonyra nem ezt szokta a rokonainak küldeni. Különben tisztában vagyok vele ki az a Nagyfőnök. Mindenki tudja Marshville idilli kis városában. Egy Georgie „Simaképű” Fawcett nevű szarházi. Egy igazi A-listás maffiózó, pszichopata, szociopata és még sorolhatnám. Egy városi legenda szerint első gyilkosságát 10 évesen követte el, mikor fejbevágta az egyik cselédjét egy kalapáccsal, mert nem volt elég cukor a teájában. A becenevét onnan kapta, hogy utálja látni az áldozatai haláltól eltorzult élettelen arcát, ezért egy fából készült maszkot ragaszt az arcukra a világ legerősebb UHU All Purpose ragasztójával. Szegény gyászoló családtagok sem láthatják a halott arcát, mert a maszk csak a bőrrel együtt jön le, annak a látványnak pedig még kevésbé örülnének a rokonok. Több ember halála szárad már a lelkén, mint Sztálinnak. Négy éve tért át a drogkereskedelemre. Puerto Ricóból hozzák be neki a heroint, havonta háromszor szállítanak. Az FBI, a CIA és az ATF is folyamatosan figyeli a villáját. Azt nem tudják a szerencsétlenek, hogy minden anyag, fegyver és kurva egy alagúton át érkezik Georgie birtokára. Ezzel aztán már tényleg csak a beavatottak vannak tisztában. Én is a „szerencsések” egyike vagyok. És az ok, amiért tisztában vagyok mindezzel, az nem más, mint Jenny.

Jenny Georgie-nak a testvére. Ő a legszebb lány, akit valaha a hátán hordott a Föld. Egyszerűen gyönyörű. Nem az a pálcika vékony csaj, akiket állandóan mutatnak a tévében. Szerintem nem is a vékony nők a legszebbek. Jó, nem azt mondom, hogy legyen minden nő kövér, de jó ha van rajta fogni valamit. Jenny pont ilyen típus. Gyönyörű a feneke, a melle, combja, mindene fantasztikusan formás, szinte ordít, hogy megsimogassam. A haja barna, fantasztikusan jó a tapintása, és kókuszillata van. Jenny kedves, jólelkű, okos, a mosolya megolvasztja a jeget is, ráadásul nem vesz részt Georgie „munkájában”.

Már Jenny szülei is bűnözők voltak. Sőt, már a nagyszülei is. Azt hiszem már akkor is bűnöző volt a család, amikor még át sem jöttek az óceánon. Jenny a fehér bárány a családban. Fiatalabb korában is tudta, mit akar az élettől. Mialatt Georgie otthon tanult, magántanárral (aminek nem lett jó vége a magántanárra nézve), Jenny addig erősködött, amíg egy rendes gimibe nem íratták be, hogy legalább néha találkozzon normális emberekkel. Pont abban a suliban tanult, ahova én is jártam.

Máig tisztán emlékszem az első találkozásunkra. Éppen kezdtem megismerkedni a többi sráccal az osztályban (vagyis bezártak a szekrénybe azok a köcsögök, csak hogy megtanuljam, mi a rend), amikor valaki nekidőlt a szekrény ajtajának. Jenny volt az, bár akkor még nem tudtam a nevét. Csak arra a mennyei gyümölcsillatra emlékszem, ami a hajából áradt. Aztán egy selymes, lágy hangot hallottam, mintha angyalok énekelnének a mennyben.

-Brad! Mondtam már neked, hogy köztünk nem lehet semmi! A bátyám megölne, ha velem látna!

-Mondtam már, hogy leszarom a bátyádat, tündérkém! Na, gyere, adj egy csókot!

-Ne! Hagyj békén! Szállj már le rólam! –Jenny bajban volt, s ekkor elővettem a legtökösebb Amerika Kapitány és Batman hangomat, és megszólaltam.

-Szállj le a hölgyről te retardált baromállat! –amikor kinyílt a szekrényajtó, egyből kezdtem megbánni a szavaimat. Akkor még nem tudtam a nevét, de Brad Derenick volt az, a focicsapat kapitánya.

-Na mi van, a szekrénybe zárás nem volt elég neked, kisköcsög? Gyere csak ide! –gyorsan bevitt egy jobbegyenest, és egyből eleredt az orrom vére, ami rá is fröccsent Jenny gyönyörű szép azúrkék kardigánjára. Akkor olyan undort láttam a szemében, hogy azt hittem, többé szóba sem áll velem. De szerencsére nem így történt. Ekkor bukkant fel a folyosó végén Georgie két nagydarab haverjával, és egyből lecsaptak Bradre. Az egyik csávó ki is vezette őt az udvarra, és megmutatta neki ki itt a király. Ami azt illeti, ezután csak kétszer láttam Bradet, egyszer az udvaron, vérben tocsogva, aztán az osztályteremben, meghúzódva a padban, mintha félne valamitől. Ezután már sosem találkoztam vele, sőt, igazából senki sem látta még a hulláját sem. Georgie másik gorillája hátracsavarta a karom, amíg „Simaképű” megnézte jól van-e a húga.

-Ez a suttyó is bántott téged, Jennykém?

-N-Nem… ne bántsd őt! Megpróbált megvédeni!

-Valóban? Nesze! De ha még egyszer úgy nézel Jennyre, hogy közben valami elkezd dudorodni a gatyádban, akkor kiloccsantom az agyad! –azzal egy 100 $-ost csúsztatott az ingem zsebébe. Miközben Jenny elment mellettem, egy olyan pillantást váltottunk, amiből egyből tudtam, hogy útjaink keresztezik még egymást. Bár arra nem számítottam, hogy így alakul majd a kapcsolatunk… Georgie sosem nézett jó szemmel ránk. Tán ezért veretett meg most az embereivel.

Huhh… úgy tűnik egy kicsit kidőltem… Miért jutottak eszembe most ezek a régi történetek? Talán túl sokat kaptam a fejemre. Vagy van valami fontossága is az álmaimnak? Majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Egyre közelebb érnek a fények és a hangok. A két faszkalap már rég elszelelt, mire a zsaruk ideérnek.

-Ronnie (ez én lennék), jól vagy? –kérdezi az egyetlen barátom ezen a világon, amint felsegít a földről. A neve Dave Parker, és ő a legbecsületesebb zsaru, akit valaha láttam. Ő volt az egyetlen gyerek, aki soha nem szívatott meg a suliban. Jó nevelést kapott az édesanyjától. Az apja még öt éves korában elhagyta, mikor leszaladt a boltba cigiért. Aki azt hiszi hogy csak a szar filmekben létezik ez a sztori, az kérdezze meg nyugodtan Dave-et. Egy baj van csak Davey haverommal: rossz korba született. Régebben, mikor becsületesebbek voltak az emberek, ő lett volna a nagy hős, a lovag, aki megmenti a királylányt a sárkánytól, de most csak egy különc, akire mindenki furcsán néz. És mindezt csak azért, mert ő nem büntet meg 500 $-ra hogyha a piros jelzés alatt lépsz le a zebrára.

-Ronnie? Hallasz? Jól vagy?

-Ja… megvagyok… de azért elvihetnétek a kórházba…

-Persze, beviszünk.

-Hey, Dave, a jómadarak elszeleltek! –Dave társa Robbie Johnson, régen ő is a focicsapatban játszott, aztán megsérült, abbahagyta a játékot, elkezdett piálni, és mint azok az idióták, akik nem értenek semmihez, rendőr lett belőle… –Milyen balhéba keveredtél már megint, Ronnie? Te aztán nem tudsz a seggeden maradni, mi? –Persze bazdmeg, itt fekszek betört orral a járdán, a pénztárcámat… a tárcámat elvitték, és még én vagyok a hibás, mi?

Na jól van adjatok egy kocsit és 100 liter benzint. Tele van a tököm ezzel a várossal.