Megjegyzés: A dölt betűs részeket továbbra is Agatha Keyguard írta...

Via-dal II.

 Minefield a békanyálas Borzasz tó mellett haladt el, mikor látómezejébe sátor-csúcsok kerültek. Minél közelebb ment, annál biztosabban tudta, hogy ez egy katonai tábor, mert a sárgás füvön zöldes-fekete, amúgy terepszínűnek hívott, sátrakat emelni normál közemberben eszébe sem jutna. Kíváncsiságtól vezérelve haladt feléjük.

Zsoldos:Jön valaki, lehet hogy egy kém!
Paraszt:Az ott csak az ekém!
Zsoldos:Nem az! Ott az úton!
Paraszt:Mi? A beton?
Zsoldos:Ááá! Tell Izsákot hívd ide!
Paraszt:Mi?… de…
Zsoldos:Mire vár?
Induljon már!

(Paraszt el/Tell Izsák megérkezik)

Tell Izsák:Mondja! Mi történt?
Zsoldos:Feladatra jelentkezek önként!
Egy ellenséges alak,
az úton erre halad…

(Zsoldos elhallgat és Minefield megérkezik)

Minefield:Elnézést urak, valaki tudja merre van a Ran Dóm?
Tell Izsák:Mit kérdet? Pardon…
Oh, maga nem az a hős, aki legyőzte a sárkányt,
ami fél seregemre lángcsóvát hányt…?
Minefield:Én volnék az személyesen…
levágtam fejét, hogy a sárba essen.
Tell Izsák:Ha segítesz, s megharcolsz az ellenséges sereggel,
elvezetlek a Ran Dómhoz holnap után reggel…
Minefield:Rendben, segítek neked!
Holnap az ellenséget szénné vered!

(Megjön a többi zsoldos)


Zsoldosok:Támadás blokkolva!
Tell Izsák:Mikor? Nyertünk? Blokkolva?
Zsoldosok:Fejenként egy üst
tiszta ezüst!
Tell Izsák:Na ja, ja…
Az átok bér nyavalya.

(kiosztja…)


Amint a zsoldosok megkapták aznapi jussuk, célirányosan vezérelték lépteiket a ˝bázisra˝;. Elivott hangszálaikon kornyikáltak egész a kocsma ajtajáig:

Egy pár havi zsold,
Minden bajt megold…

Az a jó cimbora:
Akinek van bora;

…

Másnap:

Tell Izsák: DE HISZ EZ AZ ˝ARMADA˝
FELÉNEK A HARMADA!

A csatáról így emlékezett meg egy vándorszerzetes, kit az ég vezérelt oda:

˝Midőn a Nap felkélt, az Úr sokadik esztendejében, mert a rendházak könyvtárait külhoni parancsra elégeték, Tell Izsák serege szemben állt a Kétfejű Sas félelmet nem ismerő katonáival. A Konk-rét két szélén sorakoztak fel legott, mi az északi Só-vártól a déli Behaj-tóig terült el, nyugaton pedig az M. Berek övezte.
Ahogy az égi és földi harsonákat megfújták, összecsaptak a titánok vérvörös viszályban. Páncélok repedtek, a föld kifordult a vasalt csizmák talpa alatt, kard kardon hányt szikrát. Ha élt volna még sárkány biz´; megijedt volna azon harci ordítástól mit a méltán híres vezér, Tell Izsák emberei kiadtak magukból. Nyílvesszők festették feketére az eget hol ezen vitézek hazájukért, életükért küzdöttek. Hisz a zsold oly kevés a hősiesség fényében és mily kevés a bor, a diadal mámorához képest. És ahogy az a Névtelen Úr adja az életet, úgy ejti ki isteni kockáit kezéből, és úgy bök rá halandóságunk gyenge pontjára egy ellen dárdáját használva ehhez, minek hegyét vörösre festette Tell Izsák életereje.
Ezt látva a híres vezér lefizetett zsoldosai bátran fújtak visszavonulót és hősies küzdelemmel próbálták lehagyni a hátuk mögött csörtető ellent, kik a pokol lovasaiként vetették rájuk árnyékukat. Embert megvető bátorsággal szaladtak, szinte feledve a páncél súlyát és minden fortélyukat bevetve cikáztak az fájdalom nyílvesszői elől. Még az istenek is megrémülhettek azon gyomorból feltörő lányos sikoly hallatán, mit ezek a derék vitézek hallattak lábgyötrő futásuk közepette.
Végül örömujjongással győzött a Kétfejű Sas, de győzelmük csekélység a bátor zsoldosok menekülésével szemben. Szinte látni lehetett az Urat, amint mennyei trónján ülve 10-ből 9,5 ponttal jutalmazza őket megnyerő modoruk és lelkierejük láttán. Ilyen zsoldosokból kevés adatik ezen földkerekségben, de még kevesebb van Minefield hercegből, kit joggal nevezhet a parasztok éles nyelve Vörös Hercegnek. Először az sárkány véréből, most pedig a Kétfejű Sas katonáinak véletlen levágott fejei közül állt fel.˝

/Anti Csüg-Geszt-a… Reverend A. barát tollából/˝