Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Balogh Zoltán kedvéért... ennyim van csak.
Egy perc elég által szelni
e szürke város főterét.
Látni mindent, búsat, szépet
egy perc mégis épp elég.
Lassan járok, hulló hóban
hagyva néhány lábnyomot.
Míg az roppan, én titokban
életképet lopkodok.
Csöppnyi kislány, nyíló virág
emelgeti két kezét,
elkapna - ha megtehetné –
minden apró hópihét.
Kék szemének csillagfénye
átragyogja mosolyát,
kis csizmája nem tapossa
még az élet mocsarát.
Édesanyja szól nevetve:
„Mind a tiéd nem lehet…”
Nyitott könyv ő, s tanítgatja
olvasni a gyermeket.
Távolabb, egy ócska padon
hajlott testű nőalak.
Egykor biztos volt családja,
mára senki sem maradt.
Kopott kabát, ételhordó
a lábához letéve.
Nem figyel és nem zavarja,
hogy kihűlt az ebédje.
Mozdulatlan csend a csendben…
Rég elhagyott karóra…
Koszos, repedt üveg alatt
nem jár a mutatója.
Egy perc csak, s a szürke város
főterét én átszelem.
Egy perc alatt mintha mégis
átmennék az életen.
Nem látom, mert vak vagyok rá,
épp csak érzem legbelül:
emitt könnyű boldogság száll,
amott sűrű bánat ül.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Bozsik Barbara: Megérintettél
Téglamadár
Szociális Zavar
Lóverseny