Kansas nem egy átlagos hely, évtizedek alatt ezt a várost is benőtte az ég felé magasodó tornyok sokasága… Még emlékszem a régi fotókra, a nagyapám tehenekre vigyázott, miközben azok legelésztek. Híre sem volt a városiasodásnak.

Szeretem ezt a helyet, mert mindig tartogat meglepetéseket; mégis tudom azt, hogy miből nőtte ki magát…

A munkából hazafelé tartva azon töprengtem vajon Jen mivel fog várni. Főz-e nekem valami finomat, ahogy szokott minden évben, amikor születésnapom van. Éreztem, hogy most ez a mai nap más, mint a többi és a kíváncsiság valahogy jó érzéssel töltött el.

Leparkoltam a ház előtt, de semmi különösre nem lettem figyelmes. Gondoltam talán szervezett nekem valami kisebb partit, esetleg meghívta anyáékat, de nem láttam az enyémen kívül más parkoló autót a ház előtt. Fogtam a cuccomat és az ajtó felé vettem az irányt…

Benyitottam és sehol senkit nem láttam.  Pont az ellenkezője történik, mint amire számítottam.

-Jen! Itthon vagy? Megjöttem!

Semmi válasz…

Beljebb mentem, gondoltam megkeresem. Itt kell lennie, felhívott volna ha pont a mai napon dolga akad és nem lesz itthon mire hazaérek.

Volt egy hatalmas kertje a házunknak, így kimentem és mire kiértem a szám tátva maradt - amerre a szem ellátott mindenhol embereket láttam és egyszerre kiabálták felém:

-Boldog Születésnapot Greg!

Ott volt mindenki, aki számított: szüleim,Tony a legjobb barátom a feleségével, a munkatársaim, akik valamiképpen sokkal gyorsabban értek hozzánk, mint én magam…

Az utcában lakó összes szomszéd, akikkel kivétel nélkül jóban vagyunk.

-Miért kellett ezt?  - mosolyodtam el a meghatottságtól…

-Az ember nem minden nap 30 éves! - válaszolt a feleségem.

Odamentem hozzá és egy hosszú forró csókot adtam az ajkára, tudatva vele, hogy mennyire örülök és még mindig nagyon szeretem.

Az est jól telt: volt zene, rágcsálnivaló és alkohol is fogyott bőven. Mikor már kezdett hűvösödni bevonultunk a házba és ott folytattuk tovább a mulatozást.

Mivel a sört kedveltem azon az estén a leginkább, ezért már éppen ideje volt elmennem a mellékhelyiségbe, hogy könnyítsek magamon. Beléptem a mosdóba, majd a piszoárhoz mentem és miután elvégeztem a dolgomat elindultam jókedvűen a mulatozó embersereg felé…

Kisétáltam az ajtón és mikor megláttak kicsit furcsán néztek rám:

-Mi a baj? - nevettem egy nagyot az ijedt arckifejezésükön.

Jen felkiáltott:

-Ki ez az idegen ki engedte be ide?

Én csak néztem rá és nem értettem, hogy miért mond ilyet és miért nem ismer meg. Szokott ő is inni ilyen alkalomkor eleget, de mindig tudja hol a határ és sohasem volt még olyan, hogy valakit ne ismert volna meg.

-Drágám, én vagyok ne viccelj már !

Erre a többi vendég is riadtan és furcsán nézett rám, Tony a barátom megszólalt:

-Ki ez a fickó és látta valaki Greg-et ?

-Tony, ne hülyéskedjetek már én vagyok az, nem ismertek meg ????

Elképzelni nem tudtam hogy mi történt velük,mindannyian ugyanazt mondták hogy azonnal el kell innen mennem.. Kezdett a dologból  elegem lenni, majd fogtam magam és az ajtó felé vettem az irányt. Gondoltam teszek egy kört a városban, visszamegyek és minden rendben lesz… Volt a házban egy nagy tükör, ami előtt elhaladtam. Nem tudtam kikerülni, mert pont útba esett, majd amilyen gyorsan elfutottam előtte olyan gyorsan vissza is mentem és belenéztem -  elszörnyedve méregettem magamat.. Te jó isten, ki ez az ember??? Egy csontsovány 50 körüli borotválatlan fazon nézett vissza rám…

Ilyen nincs;  már én is hallucinálok, vagy mi a fene ??

Elindultam a kocsi felé, imádtam a kulcs nélküli funkcióit, ugyanis ujjlenyomat olvasós zár nyitotta a vezetőülés felőli ajtót. Odaraktam az ujjam, mire az hirtelen beriasztott; ami csak akkor történhet meg, ha idegen próbálja kinyitni.. Nem hittem el,  hogy nem ismeri fel az ujjamat.. Egy pillanatra elkezdtem gondolkozni, hogy mi van ha mégis történt valami amíg a WC-ben voltam,de el nem tudtam képzelni hogy mi lehet. Velem van valami, vagy az egész világ változott meg..?

Az  járt csak az agyamban hogy minél messzebb menjek innen ,  hogy kiszellőztessem a  fejem  így betörtem a Mercedesem ablakát és belülről nyitottam ki az ajtót…

A feleségem őrjöngve rohant ki  és ezt ordította :

-Lopja ez a szemét a méregdrága kocsinkat!!!!!!

Gyorsan indítottam, gázt adtam és pár másodperc múlva már az utcából is eltűntem,csak hajtottam és hajtottam...

Már majdnem elértem a hídig ami a folyót ívelte át, amikor eszembe jutott, hogy mi van ha visszamegyek és nem változik semmi? Ha rám hívják a rendőrséget és bevisznek ?

Megálltam az út szélén és lehajtottam a napellenzőt majd belenéztem a tükörbe, vajon ki lehet ez az ember és miért vagyok a testében…. ? Miért nem borotválkozik és miért ilyen zsíros a haja ? Egy pillanatra eltűnődtem majd megfordult valami a fejemben , amit gyorsan el is hessegettem - nem az nem lehet hogy egy hajléktalan…

-Emberek, ezúttal a partinak vége ! Menjetek szépen haza talán Greg is megkerül holnapra…

-De Jen nem kellene elkezdenünk keresni, vagy szólni a rendőrségnek? Mondhatnánk nekik hogy ez a szakállas csöves idegen fazon a házatokban  leüthette vagy bántalmazhatta…

-Jajj ne viccelj Tony, Gregnek erős a testalkata nem gondolod hogy egy vézna 50 körüli pacák meg tudja verni.. Bár észrevétlenül fejbe verhette… Én azt mondom várjunk reggelig és utána szóljunk a rendőröknek!

-Jól van Jen ahogy gondolod , ha bármiben a segítségedre lehetünk Pamelával akkor csak szólj , a számunkat tudod…

Szépen lassan mindenki hazament,a kissé félresikerült születésnapi buli lezárásaként..

Mi lehet Greggel ? Remélem jól van és csak sokat ivott, elment sétálni és mindjárt itthon lesz.

Nehezen hajtottam álomra a fejem,hiszen megszoktam hogy itt van mellettem, szorosan átölelve aludtunk minden éjjel…

Jézusom… 7 óra -  a reggeli nap fényére ébredtem ,de Greg nem volt itt és nem is úgy tűnt hogy már felébredt; aztán elindult dolgozni. A szívem egyre gyorsabban vert, tudtam hogy baj van. Fogtam a telefont és tárcsáztam a 911-et közben kinéztem az ablakon, vigyázva nehogy valaki meglásson mert nem voltam éppen túlöltözve; majd mikor észrevettem kint a törött ablakú Mercedesünket rögtön bontottam a hívást…

Jézusom, lehet hogy hazajött,vagy ez a tegnapi rosszarcú fickó hozta vissza a kocsit ? Esetleg itt garázdálkodik valahol a házban… ?

Óvatosan szétnéztem az épületben hogy van-e itt még valaki. Nem kicsi - 2 szintes és szintenként 5-6 helyiség van benne. Nem találtam senkit…

Felkaptam magamra egy köntöst és kimentem, hogy szemügyre vegyem az autót.

Beültem, megnéztem a kesztyűtartót, de nem találtam semmilyen épkézláb nyomot, majd utána gondolkoztam, hogy talán ezt nem kellett volna megtennem, mivel ha a rendőrség kijön az én ujjlenyomataimat is meg fogják találni. Hülyeséget csináltam, be sem kellett volna szállnom. Felhívtam a zsarukat..

Egy óra múlva a rendőrök már vizsgálták az autót,  ujjlenyomatokat is vettek; pechemre,majd mondták hogy a kesztyűtartónál az enyémre is rábukkantak.. Hogy milyen gyorsan megy ez manapság?Az internet segítségével és egy ujjlenyomat szkennerrel pillanatok alatt kiderítik, hogy kik tapogatták meg az adott részeket..

-Hogy is hívják a férjét asszonyom?

-Greg Smith.

-Átnéztük az autót. – mondta a rendőr

-Más ujjlenyomatot találtak ?  - kérdeztem

-Igen hölgyem a kormányon illetve az ujjlenyomatolvasós záron találtunk azonosakat,sajnos egyik sem a férjéé…

-Akkor kié ? Meg szabad tudnom ?

-Igen a neve Josh Bringam, pár bolti lopással vádolják és nem mellesleg egy hajléktalan..

Jézusom ez a fickó veszélyes lehet,remélem Greg él és nincsen semmi baja…

-Kérem, csak találják meg a férjem !  - mondtam kétségbeesetten…

-Megteszünk mindent asszonyom, megkeressük Bringam-et, ő biztos tud némi információval szolgálni a férjével kapcsolatban.

Kocsiba ültek és elmentek…

Korábban…

Miután azt remélve, hogy reggelre már nem lesznek ott a partimra meghívott emberek,visszavittem az autót a házunk elé,hogy Jen tudja használni ha kell,majd miután láttam hogy sötét van a házban megnyugodtam és gyorsan leléptem..

Nem tudom meddig leszek még ebben a testben ,de remélem nem tart már soká,egyre rizikósabb így járkálnom,ki tudja milyen ember lehet akinek a külsejét viselem..

Egyre inkább csak agyaltam és töprengtem, hogy mit is csináljak most - a munkahelyemre nem mehettem be azt se tudták volna ki vagyok ,sőt hívták volna a biztonságiakat ha erőlködöm, hogy én márpedig itt dolgozok. Így elhatároztam, hogy kiderítem ki is lehet ez a férfi, akinek a testét viselem.

Csak bízni tudtam abban hogy Kansas City-ből való lehet,de ha nincs szerencsém, akkor lehet bárhol Amerikában.

Elindultam hát és mivel a külsőm nem volt túl ápolt és büdös is voltam kissé, beugrott hogy a helyi csövesek közt kutakodva hátha felismer valaki és legalább a testem nevét elárulja..

Mire odaértem érdekes dolog fogadott, egy csapat rendőr kérdezősködött a hajléktalanokról valami fotót mutogatva nekik,nem tudom kit kerestek vagy mit akarhattak, de jobbnak láttam ha nem megyek oda,valamiért éreztem hogy nem lenne jó ötlet..

Majd miután mindenkit kikérdeztek és elmentek, odamentem hozzájuk teljesen természetesen, mintha ott élnék velük. Hátha az egyiknek ismerős leszek.

-Hé! Téged keresnek a rendőrök, húzz innen de gyorsan !!

Nem is válaszoltam csak feltettem mellmagasságba mindkét kezem, mentegetőzve hogy indulok és már itt sem vagyok.. Nem volt szerencsém: Kansas City nem éppen a sok hajléktalanról volt híres; ez volt az egyetlen hely ahová összegyűltek, mert a városban máshol nem tűrték meg őket.

Ismét komolyan gondolkodóba estem - hol keressek?? Milyen nyomon indulhatnék el ?? Amerika hatalmas, mi van ha ez a fickó pittsburgh-i és összeszedett egy kis pénzt buszra, aztán eljött Kansas City-be hátha itt több szerencséje lesz. Itt több pénzt koldulhat össze.

Arra a napra hagytam a kutakodást és a gondolkodást is, mert igencsak beesteledett. Közben sikerült a helyi csövesekkel megbeszélnem, hogy hagy aludjak ott egy éjszakát és másnap továbbállok…

Reggel korán ébredtem, körülöttem még mindenki aludt. Összeszedtem magam és elindultam. Lassan kezdtem elveszíteni a fonalat és éreztem, hogy csúsznak ki a dolgok a lábam alól…  Elvesztettem az életem…

Egyvalamit viszont tudtam : pénzhez kell jutnom mégpedig sürgősen, mert iszonyatosan szomjas és éhes voltam.

Soha életemben nem gondoltam volna arra, hogy én majd egyszer kéregetni fogok azért , hogy ne haljak éhen.

Lehet ez csak egy kemény próbatétel az élettől ? Hogy történhetett meg mindez ?

Sajnos a választ senki sem tudhatta…

Mikor a hídhoz értem, megpillantottam egy rendőrautót és feltehetőleg engem is kiszúrhattak, mert a szirénát bekapcsolva gyorsan elkezdtek felém hajtani.

Gondoltam, hogy körözés alatt állhatok és arra is, hogy ha elkapnak és bevisznek akár börtönbe is kerülhetek... elkezdtem hát futni, bemenekültem egy kis sikátor szerű utcába, ahonnan a rendőrök már nem követhettek.

Nagy a baj, óvatosnak kell lennem mostantól…

Több napi koldulás és reménytelen keresgélés után, fogtam magam és jegyet váltottam egy pittsburg-i buszra, nem tudom miért,de éreztem, hogy oda kell mennem.

Ha másra nem is volt jó a dolog, legalább arra igen, hogy ott nem keresnek a rendőrök.

Mikor megérkeztem, próbáltam elvegyülni a csövesek közt, hátha találok valami érdekeset.

Éppen három hajléktalan mellett haladtam el, amikor az egyik rám kiáltott elég nagy örömmel :

-Bringam ! Hát te még élsz ? Barátom, nem láttalak már vagy fél éve…

Na végre egy nyom : a fickónak van némi köze pittsburgh-höz. Bejött a megérzésem, hogy ide kell hogy jöjjek…

-Hello, ismerjük egymást ? Gondoltam, hogy ez nem lesz jó indítás, de valahogy meg kellett tudnom a fickó nevét..

-Viccelsz Josh ? Én vagyok az : Patrick ! Patrick Stanford.

-Oh Patrick, de bolond is vagyok, nem is értem , hogy nem ismertelek meg… Elég nagy a szakállad nőtt öregem !    

Odajött és megölelt : a ruhája és ő maga is bűzlött, mint egy rothadó hal…

-Mi a helyzet veled, merre jártál ?

-Kansas-ben voltam, hátha ott jobban alakulnak a dolgaim, de rá kellett jönnöm, hogy nem olyan mint itt; veletek.

-Cimbora , hát a barátokat nem is érdemes feladni semmiért…

Ezzel én is így voltam ugyan, de ezt a mocskos csövest életemben akkor láttam először és túl sok kedvem nem is volt hozzá. Egyvalami hajtott csak, valahogyan minél többet megtudni arról az emberről , akinek a testét büntetésül megkaptam…

Ekkor eszembe jutott egy zseniális ötlet : beadom nekik, hogy súlyos amnéziám van ,mert Kansasben csúnyán leütött valaki és hogy nem emlékszem semmire…

-Patrick, el kell mondanom neked valamit : az a helyzet , hogy azért nem ismertelek meg, mert egy kis incidens miatt, nem emlékszem szinte semmire…

Ugye segítesz nekem emlékezni, hogy ki is vagyok ?

-Mi történt veled ?

- Arra emlékszem, hogy véres fejjel ébredek, de hogy mi történt és ki ütött le arra nem. Sajnos a nevemet sem tudtam egészen eddig…

Végre előre léptem, már tudom a nevét ennek az átkozott hajléktalannak : Josh Bringam.

Patrick hosszan mesélt , arról hogyan vesztette el Bringam az állását, hogy lett piti tolvaj , és hogy a börtön után, ahová a lopások miatt került hajléktalanná vált. A házhitelét nem tudta fizetni, munkát sem talált, mivel börtönviselt embert nem szívesen alkalmazna senki.

-Hát nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a helyzet.

-Sajnos igen, de most már nem kell mitől tartanod, gondolom ezekből tanulva, nem csináltál Kansas-ben semmi hülyeséget ugye ?  kérdezett Patrick

-Hát az a helyzet, hogy sajnos igen…

Kezdtem érteni, hogy miért volt rámállva ott minden rendőr. Tényleg jól tettem, hogy eljöttem onnan.

Fél év múlva

Éppen takarítottam, mikor ráleltem Greg mandzsettájára a szekrény alatt, majd sírásban törtem ki, nem tudtam felfogni, hogy a rendőrök semmit sem találtak fél év alatt.

Már teljesen feladtam a reményt, hogy a férjem még valaha ebben az életben láthatom..

Másnap reggel indultam volna dolgozni , épp mentem az ajtó felé, mikor csengettek. Unottan nyitottam ki az ajtót, és a látványtól a táskám is kiesett a kezemből…. Greg volt az..

-Hello Jen..

Nem hittem a szememnek, csak a nyakába borultam és elkezdtem zokogni..

-Mi történt veled szerelmem ?? Hol voltál ilyen sokáig ?

Greg rezzenéstelen arccal válaszolt :

-Nem érdekes, az a lényeg, hogy most már itt vagyok.

Furcsa volt, szinte alig örült nekem…

Gyorsan betelefonáltam a munkahelyemre, hogy ma nem tudok bemenni dolgozni, mert előkerült a férjem.

Sokáig beszélgettünk és kifaggattam, hogy mi történt vele és hogy mit csinált 180 napig amíg nem láttam…

-       Azon az estén nagyon sokat ittam , és elindultam sétálni.

      Sajnos pont rossz helyen voltam rossz időben,belekeveredtem valamibe amibe nem kellett           

      volna. Rámkentek valamit drágám, fél évig börtönben voltam, de nem akartam,

      hogy megtudd,ezért nem telefonáltam.

-       Mégis hogy gondoltad ezt ??  - fakadtam ki.

Aggódtam érted, azt hittem meghaltál , hogy tehetted ezt velem, azzal aki szeret !!!

-       Mondtam, hogy sajnálom…

      Mint aki jól végezte dolgát otthagyott és bement a hálóba majd lefeküdt az ágyra.

      Furcsa volt, nem így viselkedett velem mielőtt eltűnt , mindig láttam a szemében a vágyat

      amikor beszélgettünk, vibrált közöttünk a levegő…

      Patrick mindenáron meg akarta tudni, hogy mit követtem el, amiért minden rendőr engem

       keres. Elmondtam neki, hogy elloptam egy drága Mercedest , amit aztán visszavittem a

       tulajdonosának.

-       Mit csináltál ?  - nevetett hangosan

Miért vitted vissza ? Ami történt megtörtént, nem gondolod, hogy azzal javíthatsz a helyzeteden, ha visszaadod  amit elvettél.

Kezdtem már unni ennek a fickónak az okoskodását, hogy bírta ki ez a Bringam ennyi éven át együtt vele, annak az embernek biztosan valami birkatürelme lehet.

Azon gondolkoztam, hogy szereznem kellene normális tiszta ruhát, meg kellene fürödnöm

      és borotválkoznom , jobb lenne a közérzetem is, és talán nehezebben ismernének fel a

      keresőim..

-       Hol tudnék megfürödni és hol szerezhetnék tiszta ruhát ? kérdeztem Patrick-et.

-       Hát ha pénzed nincs, akkor ezen csak egy módon segíthetünk, ha még nem voltál az itteni hajléktalan szálláson idén, akkor ott talán kaphatsz ruhát és meg is fürödhetsz.

Elmentem hát megkeresni ezt a szállót és szerencsémre kaptam ruhát, ami új ugyan nem volt, de legalább jó állapotú és tiszta.

Soha ennél jobb érzés nem töltött el, miután megfürödtem és elégedetten a tükörbe néztem.

Közben kitaláltam valamit -  holnap elmegyek a munkahelyemre , kíváncsi vagyok, hogy

mi lehet a munkatársaimmal..

Másnap buszra szálltam és visszamentem Kansas City-be.

      Próbáltam úgy mozogni, hogy az arrafelé sétálgató rendőrök, ne nagyon vegyenek észre.

      A külsőm most már nem hasonlított egy hajléktalanéra, de elővigyázatosnak kellett

      lennem.

      Egy hatalmas épületben dolgoztam ügyvédként, ez egy óriási ügyvédi iroda volt.

      Ránéztem a főbejáratra és azt hittem káprázik a szemem… Én voltam az, jól öltözve

      mosolyogva léptem be az ajtón. Jézus isten, tényleg testet cseréltem egy olyan emberrel,

      akiről alig tudok valamit…

      Dühömben elkezdtem szedni a lépteimet és én is a főbejárat felé futottam, hogy 

      szembenézzek vele és elmondjam neki, hogy elvette az életemet..

Mikor odaértem a biztonságiak már kis is szúrtak :

-       Kérem az igazolványát! - mondta az őr

Minden itt dolgozó embernek volt egy fényképes belépőkártyája, hogy tudják azonosítani, hogy valóban ide tartozik.

Tudtam, hogy innen már nincs esélyem, hogy bemenjek azon az ajtón.

Megfordultam és mindezeket tudomásul véve távoztam a munkahelyemtől…

Csak arra tudtam gondolni, hogy valahová leülök, ahonnan szemmel tudom tartani a bejáratot és megvárom míg az a rohadék Bringam végez a munkával, majd elbeszélgetek

vele.

Csak telt az idő, aztán délután 5 óra lett, tudtam, hogy ekkor végez, mert eddig tartott az ott dolgozó ügyvédek munkaideje. Ha szerencsém van, akkor nem kell túlóráznia és perceken belül kilép az ajtón. Vártam még egy kicsit és közben közelebb mentem a főbejárathoz. Eltelt 10 perc és semmi nem történt; 20 perc után már kezdtem unni; biztosan túlórázik. Másik kijáraton nem távozhatott, mivel csak egy másik van és az a vészkijárat. Ott csak akkor engedik ki az embereket, ha valóban van valami nagy baj.

Elindultam , és közben azon gondolkoztam , hogy ha ez az ember tudja  hol dolgozom és hogy mi a foglalkozásom , akkor lehet hogy a feleségemhez megy majd haza.  Nagyon hiányzott már Jen , hiszen imádtam ugyanúgy mint régebben. Elindultam hát vissza Patrickékhez amikor látom, hogy nyílik az ajtó és kilépek rajta , azaz Bringam jön ki rajta az én testemben.

Elindultam felé , de amikor észrevett, elkezdett rohanni a kocsihoz. Beült és elhajtott.

-       A francba !!  - nem hiszem el, hogy menekül előlem… Bár a dolog teljesen logikus és érthető is volt egyben : ha valakinek elveszed az életét aki sikeres és gazdag, ráadásul van még egy gyönyörű felesége is , akkor ahhoz ragaszkodni fogsz foggal és körömmel, ha kell…

Más eszközökhöz kell folyamodnom. Másra nem számíthatok csak a helyi csövesekre, de több szem többet lát és több kéz többet tehet ennek az ügynek az érdekében…

Még mielőtt visszamentem volna Pittsburg-be folyamatosan azon töprengtem, hogy látnom kell a feleségem. Még ha csak messziről is, hogy épségben van-e; hogy nincs-e veszélyben.

Őrült ötletem támadt -  el kell mennem a házunkhoz míg itt vagyok Kansas-ben.

Óvatosan lopóztam , mert itt azért elég jó volt a közbiztonság , 5 percenként egy járőr ment el tőlem nem messze, amíg haladtam. Majd megpillantottam a házunkat.

Bent égett a villany, elég késő volt már, gondoltam , hogy Jen és az a féreg is otthon lehet. Közel mentem az ablakhoz, ami nyitva volt és megpillantottam a feleségem. Éppen Bringam-mel beszélgetett..

-       Drágám, milyen volt a napod ?  - kérdeztem Greg-et.

-       Kicsit unalmas, de viszonylag időben el tudtam jönni majd elmentem egy kicsit bowlingozni 1-2 munkatársammal.

-       Bowlingozni ?? ez elég furcsa volt, ugyanis utálta a bowlingot, mert soha nem volt jó benne és megfogadta, hogy többet nem játszik.

-       Igen , hiszen tudod, hogy mennyire szeretem. - mosolygott rám.

Egyre furcsább nekem Greg , olyan dolgok váltak neki a kedvencévé, amiket régebben ki nem állhatott, mi történhetett vele, a börtön így megváltoztatta volna ?

Ezt a balféket… gondoltam    Teljesen elárulja magát Jen előtt. Örültem ennek most nagyon, mert hátha rájön, hogy nem a férjével él együtt, hanem egy vadidegennel.

Meg is volt a következő tervem , ha Jen már végleg feladja a „férje” furcsaságai miatt , akkor egy gyenge pillanatában elmegyek a munkahelyére és előjövök a régi közös emlékekkel, amiket csak én tudhatok. Ekkor majd rájön, hogy tényleg én vagyok az… Beleborzongtam a dologba, de ugyanakkor ismét le voltam törve, mert mi van ha ezt a külsőt nem fogja tudni elfogadni.. ?  Jen gyönyörű – szőke hajú sötétbarna szemű nő volt és nagyon csinos is, nem hiszem hogy együtt mutatkozna egy 50es ronda férfival és legfőképpen nem élne vele együtt…

A tervem lehetetlen volt, de célirányos -  kideríteni, hogy miért történt a testcsere és hogy ki állhat mögötte…

Léptem egyet hátra, hogy távozzak, és feldöntöttem egy kerti üvegvázát…

Ekkor nyílt az ajtó és kirohant Bringam, hogy ki a fene vagyok és mit keresek itt… jól eljátszotta, hogy nem ismeri fel saját magát.

Erre Jen is kijött és még sikerült az arcomat meglátnia, majd felkiáltott!

-       Ez az a fickó, aki a házunkban volt mikor te eltűntél és utána ellopta a kocsinkat !    

Na ezek most hívni fogják a rendőrséget, gondoltam…

Próbáltam sötétebb helyeken távozni a helyszínről, majd a következő utca sarkán belefutottam egy rendőrautóba… Hirtelen kiszálltak és fegyvert fogtak rám…

-Kezeket fel!

Itt a vége, ha engem lecsuknak, akkor ez a féreg tovább él a feleségemmel és ő lehet soha nem fogja megtudni, hogy nem is én vagyok az…

Menekülni nem tudtam, mert egy jól irányzott lövéssel úgyis „harcképtelenné” tettek volna.

Feltettem hát a kezem és megadtam magam...

Majd hallottam a kötelező szöveget… :

-Josh Bringam jogában áll hallgatni, minden amit mond felhasználható ön ellen, továbbá jogában áll ügyvédet fogadni…

Ügyvédet… Miből ???

Bevittek a rendőrségre és adtak egy telefont , hogy fel tudjam hívni az ügyvédem, ami persze nem volt..

Csövesnek ügyvéd ? Még kimondani is vicces volt.

Mondtam , hogy nem élek a lehetőséggel, nincs rá pénzem.

-Uram akkor egy általunk kiválasztott ügyvédet fog kapni..

Gondoltam, hogy itt a vége, mert az ilyesfajta emberek nem arról voltak híresek, hogy az amúgy is bűnt elkövetett embereket megóvják a börtöntől.

Nem volt esélyem, hogy ezt most megússzam.

2 hét múlva

A tárgyaláson ott volt Jen is meg az a szerencsétlen Bringam ..

Gondoltam, hogy el kell jönniük, hiszen Jennek vallania kellett arról, hogy mi történt a kocsival..

Majd ekkor a nevem hallottam hirtelen..

-Josh Bringam vádlott, kérem álljon fel ! - szólalt meg a bíró

Kimentem a szokásos helyre, ahová kell, sosem gondoltam volna, hogy egyszer azon a helyen fogok állni, ahol azok vannak akiket én védek valamilyen ügyben…

-Uram igaz az, hogy ön ellopta a jelen levő Jennifer Smith igen nagy értékű autóját, majd később a tett helyszínére vissza is vitte ?

Mielőtt válaszoltam volna átfutott az agyamon, hogy egyetlen módon úszhatnám meg a dolgot, ha elővenném az ügyvédi képességeimet. Az az ember aki engem védett , igen jó volt a szakmájában. Ismertem is, és tudtam  hogy sajnos aki hasonló cipőben járt mint én, azaz nem volt pénze ügyvédre és őt kapta,  mindig börtönbe került…

Nem próbálkoztam, mert tudtam  ha nem mondok igazat akkor több évet is kaphatok, mint eredetileg..  Inkább nem súlyosbítottam a helyzetem..

-Igen így volt bíró úr ! - mondtam a helyes választ

-Ugye tudja Josh, hogy önnek priusza van ?

-Igen tudom.

Az ügyvéd, rezzenéstelen arccal nézett engem, meg sem próbált védeni…

Egy mosoly hagyta el a tekintetét amit a bírónak szánt.

Előre ki volt tervelve, hogy én ma mindenképpen börtönbe kerülök.

Jenéket fel sem szólították, érdekes pedig ilyenkor ez kötelező dolog...

Lehet, hogy az a szemét Bringam lefizette a bírót ?

-A tárgyalást ezennel lezárom!  majd koppant a kalapács. A fülemet most ez duplán sértette, pedig akkor sem szerettem, amikor én védtem valakit…

Fél óra múlva kihirdették az ítéletet:

-       Meghoztam a döntést. A vádlottat bűnösnek találom és 3 év fegyházbüntetésre ítélem!

      A tárgyalásnak vége !

Még egy utolsó pillantást vetettem Jen-re, lehet soha többé nem látom, de ha mégis akkor az csak 3 év múlva lesz legkorábban…

Kiderült, hogy Pittsburgh-be visznek az ottani börtönbe, na hát ez nagyszerű vissza a helyszínre, ahol nyomra bukkantam.

Ahogy vezettek minket a cellánk felé,  körbenéztem, de elég rossz arcokat láttam.

Féltem, mert tudtam, hogy egy korosodó vézna emberre könnyen rászállhatnak majd.

Az első napokban igyekeztem közömbös maradni ám mindent határozottan csináltam, hogy azt mutassam, hogy nem félek tőlük.

Szerencsémre egy mexikói kigyúrt fickó megszólított:

-Mi a neved Gringo ??

Barátságosnak tűnt, így hát megmondtam, de nem tudtam, hogy az igazi nevem mondjam, vagy annak akinek a testében voltam.

-Joshnak hívnak !

 Josh Bringam.

-Örvendek Amigo ! - felelt a mexikói

 Az én nevem Pacito.

 Mit követtél el ?

-Párszor loptam, és a végén egy nagy értékű Mercedest is elvittem.

-Mennyit kaptál ?

-3 év.

A mexikói elkezdett nevetni torkaszakadtából..

-Hát te igazán szerencsés fickó vagy barátom!

-Miért ?

-Én innen soha nem jövök ki, életem végégig itt rohadok !

Belegondoltam és ez a 3 év így nem is tűnt olyan vészesnek..

-Te mit követtél el ?

-Megöltem az apámat és a testvérét is..

Nagyon elcsodálkoztam és nem mertem megkérdezni, hogy miért tette mindezt.

A barátságos tekintetűnek tűnő dél-amerikai hirtelen szörnyű fazon lett a szememben és ez a valaki megvédhetett volna a többiektől; de már nem bíztam egy percig sem ebben.

Majd mikor látta , hogy megilletődtem, ő kezdett el mesélni erről :

-Apám alkoholista volt és nagyon agresszív ember, állandóan bántalmazta anyámat, évekig tűrtem szótlanul, majd mikor egyszer majdnem halálra verte, akkor a hátába vágtam a konyhai nagykést, mire a bátyja nekem esett őt meg szíven döftem..

Érdekes történet, talán mégis csak egy olyan ember volt, akit pszichésen megtörtek az események és csak az anyjának akart jót..

Pacito-val onnantól kezdve jóban lettünk; ő volt a mexikóiak vezére bent, a tettei miatt féltek tőle, a többi rab is veszélyesnek találta.

Én is oda tartoztam egy pár hét múlva, így megvolt a védelem. A napjaim így nyugodtabban teltek.

Mikor már jobban összeismerkedtünk, elhatároztam  hogy mesélek arról hogy testet cseréltem valakivel. Tudtam hogy őrültnek fog tartani, mégis kíváncsi voltam a reakciójára. Ha másra ez nem is volt jó legalább kiderül, hogy mennyire bízhatok benne…

-Te Pacito, szeretnék neked mesélni valamit.

-Hallgatlak Amigo.

-Szóval egészen véletlen és misztikus események során kerültem ide.

 Nem így néztem ki még egy pár hónappal ezelőtt.

-Átplasztikáztattad  magad ? - nevetett fel hangosan a mexikói

-Nem dehogy. Egyszer volt egy születésnapi partim, ilyen meglepetés buli tudod..

 Aztán utána meg hirtelen más testében voltam, nem értem, hogyan történhetett mindez.

Mikor ezt a mexikói meghallotta, kiesett a kanál a kezéből, mivel éppen ebéd volt.

Komoly lett az arca és érdekesen nézett rám. Azt hittem mindjárt pofonvág, mert ilyen zagyvaságokat beszélek. Majd megszólalt :

-Ezt most komolyan mondod ?  -  képedt el Pacito

-Igen , előtte egy ennél jobbképű, gazdag, menő ügyvéd voltam, aztán egy csapásra elvesztettem mindent ami nekem fontos volt..

-Igazából, azért lepődtem meg, mert ismerek valakit. Egy boszorkányt, aki testcserével foglalkozik és valamiféle woodoo mágiával meg tudja cserélni 2 ember testét.

Mikor ezt meghallottam éreztem, hogy megint jó nyomon vagyok.

-Ki ez a nő, mesélsz róla ??

-Ő az anyám…

Csak csodálkoztam, és hosszasan néztem Pacito-t, akinek a szemében hangyányi jelét sem láttam annak, hogy hazudott volna.

-Él még az édesanyád ?

-Igen, havonta egyszer eljön hozzám látogatóba, nem itt él Pittsburgh-ben.

Mexikóban lakik.

-Valamiféle úton nem tudnék vele beszélni ?

-Hát ez nagyon nehéz lesz, mivel az ittlévő rabok, csak a saját hozzátartozójukkal beszélhetnek, de majd kitalálok valamit, ha ez fontos neked.

-Fontos lenne, ki akarom deríteni hogy mi történt és hogy vissza lehet-e fordítani.

-Rendben, kitalálok valamit addigra mire jön hozzám meglátogatni..

-Mikor jön legközelebb ?

-Holnap.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan tudok vele találkozni. Persze a kivitelezés, hogy mindezt hogyan tegyem még váratott magára.

Délután beszélgettem Pacito-val, aki szerint csak egy módon lehetséges, hogy beszélhessek pár szót az anyjával.

-Van egy emberem az őrök között, mexikói ő is. Néha, ha kell egy kis fű, vagy alkohol ő szerzi be nekem, persze erről senki nem tud. Ért az elektronikához is, meg tudna cserélni 2 telefonvonalat, amelyen keresztül beszélhetnél az anyámmal,de ehhez az kell, hogy abban az időben, amikor ő megérkezett hozzád is érkezzem valaki akivel majd én beszélek; de ezt elintézem..

Az ötlet zseniális volt és mivel itt fülkék voltak, az őrök nem hallhatták a látogatókat beszélni.

Este Pacito odajött és mondta, hogy az embere elintézte, hogy hozzám is jöjjön valaki holnap, mikor az anyja érkezik.

Izgatottam vártam a beszélgetést.

Másnap reggel korán ébredtem és többször is átgondoltam, mit fogok majd kérdezni a boszorkánytól.

Majd megkerestem Pacito-t.

-Nem kellemetlen neked, hogy nem beszélhetsz az édesanyáddal ebben a hónapban ?

-Ki fogom bírni, ennyit megérdemelsz Amigo.

 Ha ártatlanul ülsz itt, akkor ideje, hogy ez megváltozzon és visszatérj a régi életedhez.

Aznap előttünk volt még 6 rabnak látogatója, csak azelőtt cserélhette meg a vonalat az őr.

Jelzett a mexikói barátomnak, hogy minden oké és rá fél órára már meg is érkezett Pacito anyja. Majd utána 3 perc múlva egy idegen is, ő volt az én „ismerősöm”.

Leültünk egyszerre, majd az emberek is elfoglalták a helyüket.

Aki elém leült egy fiatal lány volt, de gondolom ismerte a barátomat.

Felemeltük a telefont és mielőtt beleszóltam volna egy hang üdvözölt a vonal túlsó végén:

-Szervusz Greg !

A kagyló majdnem kiesett a kezemből annyira meglepődtem.  Honnan tudta, hogy nem a fiával fog beszélni és, hogy mi az igazi nevem ?

-Üdvözlöm asszonyom, akkor tudja, hogy ki vagyok.

-Igen tudom, és azt is hogy mit szeretnél.

 Talán segíthetek.

-Elmesélné, ezt a történetet? - kérdeztem

-Hét hónappal ezelőtt megkeresett egy újsággal Josh Bringam, hogy fényűző életet akar és nem szeretne tovább menekülni. Vágyott a jobb életre, de tudta, hogy soha nem érheti el.

 Megmutatta a fotódat az újságban és olvastam rólad egy cikket is, ami a képed alatt volt.

Menő sztárügyvéd, aki talán a pénz miatt még ártatlan embereket is lecsukatott.

Nagyot nyeltem, mert sajnos ilyen valóban előfordult egyszer. Ez a nő mindent tudott rólam, nem is mertem neki hazudni.

-Nagyon sajnálom!  - fakadtam ki.

 Azt hiszem megtanultam értékelni az életem…

-Igen most már láthatod, hogy szegényen, rettegésben élni nem a legjobb dolog és meg kell küzdeni az életben maradásért.

 Segítek, mert Josh sajnos nem tért ezáltal jó útra, megérdemli majd a börtönbüntetést..

 A következőt kell tenned:

 1 hét múlva a feleséged ágyában fogsz ébredni, mint Greg Smith , de ehhez meg kell ölnöd a rabok közül egy párat. Csak olyan embert ölhetsz majd meg, aki szintén gyilkos.

-Meg kell ölnöm pár embert ? De én ezt nem tudom megtenni !

-A halálba tudtad őket küldeni, mikor a börtönt kapták ?

Lesütöttem a szemem.

-Igaza van.. megteszem és köszönöm, tanultam ebből az egészből.

-Egy feltételem még van kedves Greg. Többé nem lehetsz ügyvéd, keress más munkát, hagyj fel a fényűző élettel , legyél jobb ember!

-Megígérem, hogy így lesz.

Majd Pacito-ra néztem és elkezdtem a telefont letenni, aztán ő is letette, hogy a csalás ne derüljön ki.

Miután az anyja elment, összefutottam vele.

-Köszönöm barátom !

 Az édesanyád már mindent tudott, amikor elkezdtünk beszélni.

-Igen ő nagyon sokmindent lát és tud, mint mondtam ő egy boszorkány.

-Azt mondta, hogy 5 napig viselkedjek jól, de a 6. napon meg kell ölnöm pár embert , akiket szintén gyilkosságért ítéltek el, a 7. napon pedig visszacserélődik a testünk Bringam-mel.

 Segítened kell. Gondolom te tudod, kit miért ítéltek el, mutass rájuk és én majd elintézem a többit.

-Rendben.  Remélem visszakapod a régi életed. De biztosan úgy lesz, az anyám az igazság ügyében harcolt mindig, és emiatt a mágiát is igénybe vette.

Az elkövetkezendő 5 napom szörnyű lesz, aludni sem fogok tudni. Csak arra gondoltam, hogy meg kell ölnöm valakiket, de Jenért megteszem.

A tudat, hogy ismét vele lehetek, mindenért kárpótolt.

      Egyik nap azon gondolkoztam, hogy letesztelem , hogy Greg mire emlékszik a közös

      emlékeinkből, odaálltam hát elé és rúzsos számmal mosolyogtam rá..

      -Drágám tudod mit mondtál, mikor először találkoztunk ? Hogy milyen szöveggel

      szólítottál le ?

      -Már nem nagyon, miért kellene ?

      Nem válaszoltam, csak azon kezdtem el töprengeni, hogy miért nem tudja ezt sem, pedig

      ha a megismerkedésünkről mesélt valakinek, mindig ezzel kezdte..

      Hogy felejthetett el ennyi mindent? A börtönben kimosták az agyát ? Nem ugyanaz az

     ember volt , nem tudtam már úgy szeretni, mint mielőtt eltűnt…

5 nap múlva

      Aznap Pacitoval ebédeltem, ahogy szoktam,  majd a kést észrevétlenül eldugtam a

      pulóverem ujjában, úgy hogy az őr ne vegye észre.

      A mexikói még előző nap rámutatott az áldozatomra; Kirk volt a nagydarab néger fickó.

      Elmondta, hogy elég ha őt megölöm, mivel 5 embert halálát okozta egy bolti lopás során.

      Érte nem volt kár.

      Mikor elindult a mosdó felé én is utána eredtem.

      Majd úgy csináltam direkt a dolgot, hogy az őrök is lássák akik a wc bejáratát őrizték.

      Előkaptam a kést és nyakon szúrtam a négert…

     Az őrök, letepertek a földre és jól meg is vertek.

      Már csak ezekre a szavakra emlékszem :

      -Bringam ezt nem úszod meg szárazon! Itt fogsz megdögleni !!!

     Ébredezni kezdtem másnap, nem tudtam mennyi idő telt el és hogy pontosan mi is történt,

     olyan volt mintha egy álomban lettem volna…  Jen-t éreztem a karjaimban.

     Fantasztikus érzés volt.

     Szinte el sem akartam engedni őt, csak néztük egymást.

-       Örülök, hogy vége a rémálomnak  - mondta sóhajtozva

-       Azt gondoltam már sohasem foglak többet látni. – mondtam

-       Új életet kell kezdenünk valahol távol ettől a helytől. – fejezte be a párbeszédet Jen

Soha nem gondoltam volna hogy fel fogom adni ezt a kényelmes életet, gazdagok voltunk a munkámból eredő sikereknek köszönhetően.  De tudtam, hogy ez a helyes út, nem szabad a pénzért bármilyen törvénytelen dologhoz folyamodnom.

Egy héttel később már a prospektusokat és az internetet böngésztük, annak reményében, hogy Európában megtaláljuk az új otthonunkat.

Én Angliába mentem volna, de Jen álma mindig is Franciaország volt.

Találtunk Párizs mellett egy várost Versailles-t, ahol elég kedvező áron árultak egy szép kis házat.

     A munkahelyemen felmondtam, egy hónap múlva már készen is álltunk a költözésre.

     Hiába telt el 8-9 hét azóta, hogy visszacserélődtünk Bringam-mel, csak nem tudtam
     elfelejteni ezt az esetet.
     Sokszor rémálmom volt még utána éjszakánként, de tudtam, hogy
     biztonságban vagyunk, hiszen ő börtönben van.

     Megvettük a repülőjegyeket és egy hét múlva már indultunk is. Jen izgatott volt és
     bevallom én is így éreztem, elvégre ez egy új élet kezdete lehet…

-       Greg, szeretnék tőled egy kisbabát – mosolygott rám könnybe lábadt szemekkel a repülőn.

     Nagyokat nyeltem és abban a pillanatban elfogadásomat jeleztem neki azzal, hogy
     átöleltem.

     A gép leszállt és jóleső érzéssel szívtuk magunkba a párizsi levegőt. A régi helyen mindent
     eladtunk, a ruháinkat a rászorulóknak adtuk, hajléktalanok is kaptak belőle, pedig
     soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok tenni, de a testcsere után már másként
     tekintettem ezekre az emberekre. Nem mondom, hogy jól éreztem magam Bringam
     bőrében, de azt hiszem megtanultam tisztelni ezeket az embereket. Bele tudtam gondolni,
     hogy néha étlen és szomjan mit ki nem bírnak.

     Megkerestük a buszállomást és Versailles felé vettük az irányt. Jen már mindent
     leszervezett az ingatlanossal, aki szerencsére jól tudott angolul.

     Kicsit tartottam a francia nyelvtől, de volt annyi pénzünk, hogy ne kelljen egyből munkába
     állnunk, így éjjel nappal a nyelvet tanultuk.

     Biztos voltam benne, hogy ügyvéd többé nem leszek, vállalkozásban gondolkodtam.

     Jennek tetszett az ötlet és megnyitottuk a boltunkat, ahol csak amerikai dolgokat lehet
     kapni. Volt itt élelmiszertől kezdve minden, ami Franciaországban nehezen volt
     beszerezhető.

     Szépen ment az üzlet, Jen is teherbe esett, boldogok voltunk. Lassan kezdtem elfelejteni
     a régi dolgokat is.

     Egyik nap azonban a CNN-t nézve teljesen ledöbbentem. Öt embert mutattak, akik
     megszöktek. Mint kiderült abban a börtönben volt
     elektromos zavar és tűz is, ahol én is raboskodtam. Az öt ember között volt Bringam is.

     Mondták, hogy nagy erőkkel keresik a szökött rabokat és hogy veszélyesek lehetnek.

     Nagyokat nyeltem, de gondoltam, hogy nem tudja hol vagyunk, így nem találhat ránk.
     Pénze sem lett volna eljutni egy másik földrészre.

     Közben eltelt 8 hónap, Jen már nem dolgozott bármikor jöhetett a baba, így én is mellette
     voltam. Ez a tévés hír sem aggasztott már.

     Új szomszédunk lett, aki rendkívül kedvesnek tűnt. Úgy nézett rám, mintha
     ismerne valahonnan. Jennek is szimpatikus volt, így megbeszéltük, hogy meghívjuk
     vacsorára.  Tomnak hívták és angol volt.

     Egyik estére meg is beszéltük ezt a dolgot; Jen kitett magáért, nagyon finomat főzött.

     -Hello Tom – üdvözöltem a vendégünket

     -Hello, hoztam egy üveg bort – mosolygott

     Beinvitáltam és mondtam, hogy foglaljon helyet az asztalnál.

     Elkezdtünk beszélgetni, de érdekes módon nem nagyon akart túl sokat magáról elárulni.

     Kérdezgettem munkáról, családról, hobbiról, de volt hogy kitért a kérdések elől és inkább
     visszakérdezett.

    Közben Jen elkezdett tálalni és mindketten elégedetten nyugtáztuk, hogy az illatok alapján
    ez bizony nagyon finom lehet.

    Jen hozta a többi ételt is, én kimentem a mosdóba, mire visszaértem láttam, hogy Tom
    terítékéből hiányzik a kés. Nem gondoltam semmi rosszra. Mi soha nem használtunk

    kerekített végű késeket, mert semmire sem voltak jók, étkezésre a legkevésbé sem.

    -Drágám, Tomnak nem hoztál kést. – jegyeztem meg

    -Oh, bocsánat.

    Felajánlottam, hogy hozok én, elvégre Jen a terhesség miatt már nem mozgott olyan
    könnyedén. A vendégünk arcán zavartságot láttam.

    Elkezdtünk vacsorázni, közben beszélgettünk.

    -És mióta is vagy ügyvéd ? – kérdezte Tom

    Hirtelen ránéztem kérdőn, mivel azt mondtam neki, hogy egy pár hónapja dolgozom, de
    nem ügyvédként. Nem mondtam neki pontosan mivel is foglalkozunk.

    Honnan tudta, hogy ezt csináltam régebben ?

    Megdöbbentett a dolog, de csak annyi történt, hogy Jennel összenéztünk, mikor
    Tom feltette ezt a kérdést.

    Akkor este a feleségemmel egy légtérben voltunk végig, Tom pedig figyelte minden

    rezdülésünket és mozdulatunkat. Furcsa volt.

    Másnap el is jött a várva várt pillanat, Jennek elfolyt a magzatvize és gyorsan bevittem a
    kórházba. Nagyon izgatott voltam, alig győztem kivárni a dolgot.

    Nem mentem be vele, mert a vért nem bírtam és nem akartam szenvedés

    közben látni. Majd pár óra múlva már kezembe is vehettem a kis apróságot. Szinte fel sem
    fogtam, hogy mi történt. Apa lettem, életem talán legboldogabb pillanata volt ez.

    Jared egészséges volt és nagyon nyugodt, percekig le sem vettem róla a szemem.

    Megcsókoltam Jent és odaadtam neki a fiunkat.

    Furcsa, de jóleső érzés volt látni, hogy beindultak az anyai ösztönök.

    Pár napos megfigyelés után haza is jöhettek mind a ketten. A pici jó alvó volt, ritkán ébredt
    fel éjjelente, így tudtunk pihenni is.

    Jen azonban pár nap után furcsán kezdett viselkedni, goromba lett, ha sírt a gyerek engem
    küldött, nem értettem mi van vele. Gondoltam, hogy talán egy kis szülés utáni depresszió
    lehet. Próbáltam vele beszélgetni erről, de nem igazán tudtam.

    Másnap reggel, miközben ébredeztem olyan dolog történt, amire rémálmaimba sem

    mertem gondolni. Jen kést szegezett
    a torkomnak a gyerek közben torkaszakadtából ordított.

    -Mostmár betelt a pohár Smith!

    -Mi van veled drágám? – kiáltottam megijedve, a kés igencsak szúrta a nyakam.

    -Hát még nem jöttél rá?

     A vacsoránál mikor a szomszéd testében voltam, már ki akartalak nyírni, de sajnos a kis
     feleséged egy percre sem hagyott magadra. Megölhettelek volna mind a kettőtöket, de egy
     terhes nőt azért csak nem szúrok le. – mondta Bringam

    -Bringam ????

    -Talált! – az őrület tükröződött a szemében

      Mikor sikerült megszöknöm, kiderítettem hová költöztetek és a mellettetek lakó szomszéd

      pont kapóra is jött. Majd miután lecsillapodtak a kedélyek a fegyház körül, kivártam

      mikor látogatja meg Pacitot az anyja. Mikor kijött a börtönből elkaptam és megfenyegettem ,

      hogy megölöm, ha nem segít. Persze neki kedvesebb volt az élete, így mondtam

      hogy a szomszédotokkal szeretnék cserélni. Ő már intézkedett is. A vacsoránál alig

       tudtam magam türtőztetni, nehéz volt eljátszani a kedves embert. De azt nem gondoltad

      volna ugye, hogy a saját feleséged támad rád? Így nem csak a te életedet vehetem el, hanem

      mindent, ami számodra kedves Smith!

     -Ne csináld kérlek, engem megölhetsz, de őket hagyd békén! – tört ki belőlem a zokogás

     Majd ezek után Bringam szeme a kedvesem testében kifehéredett és összerogyott.

     Élesztgettem, aztán mikor magához tért már újra Jen volt az.

     -Istenem drágám jól vagy? Mikor cseréltem ezzel a szeméttel, azonnal hívtam a

     rendőrséget, hogy én vagyok a szökött rab és fel akarom magam adni. Pacito anyja

     segített nekem. Jöttek is, erre én rátámadtam az egyikre, mire fejbelőttek, utána már nem

     emlékszem semmire.

    -Visszajöttél, nagyon okos és bátor lépés volt. – nyugodtam végre meg

    Kéz a kézben mentünk oda Jaredhez, hogy megnézzük minden rendben van-e.

    Mikor meglátott olyan volt, mintha mosolyogna ránk.

    Ránéztem a feleségemre és ezt mondtam neki:

    -Vége van, most már biztonságban vagyunk.