Március  végen Bori hivta fel a figyelmemet a pályázatra, amelyiken katona történeteket kértek. Akkor éppen katona életemet irtam , és ezekből válogattam, amit aztán el is küldtem. A pályázat határideje május  hatodika volt. Mivel semmi féle értesitést nem kaptam(pedig kértem e-mailon) május negyedikén felhivtam a megadott telefon számot. Itt egy Attila nevezetű úr azt kérdezte , -Talán nem tud eljönni ? Ekkor egy pillanatig haboztam, mert nem tudtam , hogy miért kellenne elmennem . Ekkor közölték , hogy "pályamüvem " valamilyen  dijazásban részesül. Május hatodikán autóba szálltunk és elmentünk Debrecenbe , a megye házára , annak is az Árpád termében . Itt egy nagyon kedves milliőbe, nagyon kedves emberek társaságába , az első dijat nyert  nagyváradi Tóth Ágnes(remélem jól irtam a nevét) müvét egy debreceni szinész nagyon hatásosan, mély pátosszal olvasta fel--a pátoszt a mű hangulata követelte meg.Aztán következett a két, második, és a két harmadik helyezett. Ezután én Szatmárnémetiből--ezt azért emelem ki mert a dijat átnyujtó ezredes  csak a nevet mondta és én kiegészitettem,hogy honnan. Ez némi derűt keltett. A pályázatra százhetven egy néhány mű érkezett, amit  irók, ujságirók válogattak osztályoztak biráltak el , de a zsüriben szinész is volt.Különdijat nyertem. A dijátadást állófgadás követte amin  csak rövid ideig tudtam maradni mert igyekeztünk haza felé. Pedig nagyon hasznos beszélgetésekre  került és kerülhetett volna még  sor.Ezuton is köszönöm Borinak , hogy felhivta figyelmemet a pályázatra,

És aminek semmi köze az oklevélhez.  Hazafelé jövet Mihályfalva környékén egy vadkoca vonult át hat-hét  a malacaval az országuton A barátom aki vezetett, alig tudta elkerülni, hogy elüssön belölük. Mikor láttuk, hogy minden rendbe és nem gázoltunk el malacot, barátom megjegyezte : Csak azért nem ütötte  el őket  mert rajtuk volt a "csikos" mellény.

U.I: az oklevél megtekintehető a főoldalon!

2Oll május  29.Szatmárnémeti.