Történt egy gazdag ország mogyoró raktárában, hogy a bevehetetlennek hitt falak szélén egy csalafinta patkány rést kapart, és naponta besurrant egy kis nassolásra a csokikhoz szánt mogyoróból. Persze nem maradt ott, ő is tudta, hogy az Ember naponta bejár vadászni a fajtájára. Résen is volt minden értelemben,  és nem is kapták el soha.

Az egyik útja során, ahogy közeledett a maga készítette átjáróhoz, egy dobozt vett észre melyen nyílás ásítozott hívogatóan, sőt ínycsiklandozó illat terjengett kifelé. Be is lépett, hát láss csodát, hatalmas falat kaja állt a doboz közepén, Ember meg sehol! Körbeszaglászta a csalafinta patkány, aztán elkezdte módszeresen körberágni. Jó nagy falatnyit kirágott, aztán megragadta és surrant kifelé vele, nehogy rajtakapják a lopáson. Folytatta útját a nyíláson át a mogyoróhegyhez,de ahogy tülekedett a hegy tetejére, elejtette a hozott finom eleséget. Keresgélte, de valahogy elkeveredett a sok hasonló méretű étek között, sohasem találta meg. Vigasztalódott egy kis mogyoróval, aztán haza sietett. Két nap múlva elhunyt: amikor lerágta a mogyorónyi falatot, közben le is nyelte a dobozba kitett kaját, megmérgezve magát, mert nem tudott olvasni. A doboz tetejére ugyanis ki volt írva: „vigyázat patkányméreg”.

Már idáig is számtalan tanulság volt benne gyerekek, de itt még közel sincs vége a mesének. Reggel jöttek az Emberek, és vitték a mogyoróval együtt a csalafinta patkány által behozott méreggolyót is. A termelési ciklus zárt volt, nehogy belejusson valami idegen anyag a finomságokba, ezért miután beöntötték egy nyíláson , nem is láthatták többé a golyócskát. Az haladt a maga útján, rákerült a csoki máz, szép színes zacskóba csomagolták, bevagonírozták, és meg sem állt kis hazánkig. Itt megvásárolták, elajándékozták nekem, én pedig jóízűen megettem – a méreggolyót! És még itt csodálkozok, hogy majd bele gebedek…

Hangsúlyozom, ez csak egy tanmese. A valósággal való bármiféle találkozása az csak a véletlen műve lehet.