Miki, a különös

          Miki irodai kollégám volt, számtalan jó tulajdonsága mellett, volt egy néhány rossz is, amiről csak mi kollégái, meg a felesége tudtunk. Ő tulajdonképpen  egy műszaki  zseni volt-- fiatal korában, sajátkezüleg rádiót fabrikált amit meg is őrzött, hogy megmutassa négy fíúgyermekének. A négy fíú a második felségétől volt , de az első feleségtől is volt egy.  Mikinek túl strapás lett volna hogy gyerekeit nevén nevezze , igy egyszerüen csak partizánoknak nevezte őket egy- egy számmal ellátva. Vagyis  egyes számú partizán, kettes számú , és igy tovább. Miki sokat olvasott, és nagyon szaporán-- tette ezt magyarul és románul-- ennélfogva szebben beszélt románul mint sok született román. Gyerekei  ezidőtájt olyan tizenöt és  huszonkét évesek voltak. Az egyes számú partizán egyetemista,a többiek meg középiskolások.

         Felesége, ügyes asszony volt --próbált volna nem az lenni ,akkor az öt éhes férfiszáj éhen maradt volna. Az egyes számú partizán az első házasságából az  édesanyjával maradt. Egy alkalommal a felesége elmesélte , hogy náluk, amikor tésztát süt akkor csak a harmadik tepsi tészta jut el tálcáig mert az első kettőt , ahogy kisül, a partizánok élükön az apjukkal , mire az Isten észreveszi már el is pusztitják. Szóval jógyomrú család volt, és felesége elmondása szerint nem volt könnyű az élete velük.

         Ezen kivűl ,Miki nem tagadta meg magától az italt sem-- bár sohasem itta magát hullarészegre, de annyira igen hogy nyolcév alatt tiz darab kerékpárt loptak el tőle, nagyobb részüket a korcsma elől, nem egy esetben a kormányon lógó táskával együtt. Mondtuk is neki:Miki neked nagyon fut a csikó, mindig új kerékpárral jársz. Ekkor már feleségének, és neki is elege volt az állandó kerékpárvásárlásból , ezért Miki megfogadta , hogy soha tőbbé nem megy korcsmába! Be is tartotta. Nem ment korcsmába,  de inni továbbra is ivott,kizárólag otthon. Felesége már unta nagyon, mert amikor ivott akkor elvesztette humorát jókedélyét , kötekedő és kiállhatatlanná vált. Ekkor felesége megkért , hogy vigyem magammal horgászni , hátha az lefoglalja,  nem iszik annyit és főleg nem kötekedik. Megpróbáltam, elmentünk horgászni ,de Miki egy félliter likőrt is hozott magával, amit el is szopogatott, horgászás közben. Nem is volt semmi baj addig ameddig az ital tartott, ám amikor az üveg kiürült, türelmetlenné vált , és menni akart hazafelé. Aznap még tudtam marasztalni estig, de következő alkalommal amikor elfogyott a pia már indult is újabb adagért. Lassan de biztosan hálózta be az ital. Teljesen függő viszonyba került , de még akkor is tartotta magát és sem a munkahelyen nem ivott, sem korcsmába nem ment. Otthon viszont állandó jelleggel követelte az italt, és ha nem kapott akkor teljesen kivetkőzött magából és rá sem lehetett ismerni. Felesége az egészségügyben dolgozott, és a laikustól eltérően, jobban érzékelte a veszélyt, ami Mikit veszélyeztette. Egy-két alkalommal panaszkodott nekem is  hogy nem tud mit csinálni Mikivel.

            Az idő telt, Miki ivott amolyan zugivó módra délutánonként. Több beosztottja volt, akik meglátogatták és akkor itallal kezdték és azzal is fejezték be a délutánt. Ám ezerkilencszáznyolcvankilenc  őszén beteg lett, felesége beutaltatta korházba , ahol megkölönböztetett elbánásban,  kezelésbe volt része, úgyannyira , hogy egyedül volt egy szalonban, kedvére olvashatott rádiózhatott, és sajnos ihatott. Mert sok ismerőse barátja látogatta, akiket sorra megkért hogy vigyenek be neki egy kis piát. A "jó"barátok ezt megis tették, ennélfogva állapotában javulás nem mutatkozott. Persze, a doktorok észrevették , hogy továbbra is iszik és keményen ráijesztettek, hogyha nem fejezi be az ivást akkor már megis beszélheti  a sirásókkal , hogy hol ássák meg a sírját! Ettől egy kicsit megszeppent Miki, és felhagyott az ivászattal -- igaz, felesége megtiltotta hogy "jóbarátok" látogassák a korházba.

           Mikin némi javulás mutatkozott ezért decemberben hazaengedték , de munkába nem volt szabad járnia. Inni már nem ivott , nem is kivánta. Egész jól érezte magát, ezért karácsony táján meg is látogatott. Sokat beszélgettünk , pia nélkül számtalan eseményt idéztünk fel-- többek között az autóbuszost. Ezt most én is elmesélem: Miki a végállomáson szállt fel-- akkor éppen nem volt biciklije, busszal járt és "bérelt" helye vot éppen a kassza előtt. Ez egy kényelmes hely volt számára mert végállomástól végállomásig utazott. Egyetlen hátránya volt a dolognak hogy az elől és középen felszállók hátra adogatták a pénzt, hogy jegyet váltsanak nekik. Minden pénz a Miki kezén ment keresztül a kassza felé és úgyanúgy vissza , a visszajáróval együtt. Na, ebbe unt bele Miki ezért drasztikus lépésre szánta el magát. Amikor felé küldtek egy húszonötlejest (ötven bani volt a buszjegy ára ) átvette a pénz és odaadta a kasszásnőnek azzal: kérek szépen jegyet--  mindért ! A kasszásnő odaadott  ötven darab jegyet , Miki meg előre nyújtotta! Soha többet nem kérték , hogy vegyen jegyet másoknak.

          Ez csak egy kis intermezzó mert a nálunk  történt  beszélgetésünk alkalmával meg egyeztünk, hogy ha kitavaszodik együtt fogunk járni horgászni , alkohol nélkül.

          Erre viszont már sohasem kerülhetett sor mert  amint elnyiltak a hóvirágok Mikit  is utólérte az évtizedes alkoholizmus , és magával vitte. Pedig akkor már hónapok óta nem ivott és még innen volt az ötödik X-en!