Kora este volt már mikor hazaértem munkahelyéről. Sietve melegítettem magának valami ennivalót és már dobtam is le magát kedvenc fotelomba a tévé elé. Már a reklám blokk mentek mire vissza értem, kerített magamnak papírt és tollat, hogy mire kezdődik a lottósorsolás, készen, legyek. Izgatottan meredtem a képernyőre, úgy vártam, hogy elkezdődjön végre, háta sikerül végre nyernem. Még a kanál is megállt a kezemben, amikor, megláttam milyen a számgolyók, gurulnak elő a gömbből. Ismerősnek tűntek ezek a számok, ezért lázas keresésbe fogtam a szelvényem után. Közben haza ért a feleségem:        - Szia drágám bocs, hogy ilyen későn értem haza de találkoztam néhány barátnőmmel, akikkel, kicsit elbeszélgettem az időt! Egy kis szórakozás nekem is jár, elvégre főzők mosok, takarítok… stb.!                                                                                                               – Nem láttad a lottószelvényemet?- kérdeztem közbe izgatottan, mintha meg sem hallottam volna, mit az előbb mondott.                                       – Nálam nincs, a héten azt mondtad te, adod fel, nézted már a táskádba, vagy a pénztárcádba ott szoktad az ilyeneket tartani! Ekkor tűnt fel, hogy hol van a tárcám. Amikor a cég előtt felszálltam a buszra még meg volt, mert abból vettem ki a bérletemet, hogy fel tudjam mutatni a sofőrnek, és mivel őrültem, hogy egyáltalán két lábon meg tudott állni abban, tömegben, a nadrágom hátsó zsebébe gyömöszöltem bele, ezt használhatta ki a tolvaj. (Próbáltam visszaemlékezni.) Bosszúsan ültem vissza a fotelomba tévé elé, majd holnap elintézem az ezzel járó kellemetlenségeimet, ma már hova menjek. Ahogy ott ültem azon törve a fejem, hogy érdemes volt-e magam ezen az egészen ennyire felizgatom, a papírt gyűrögetve mire a számokat írtam.                           Valaki csengetett: - Ki lehet az ilyenkor?!  - mormogtam dühösen miközben ajtót nyitottam. Egy hajléktalan álldogált ott, az igazolványaimat szorongatva kezében:                                                      - Két megállóra innen találtam egy kukában, amikor guberáltam, így hát elhoztam!- mondta alázatosan. Reménykedve vettem át, és egy ezrest nyomottam markába, amit a nadrágom zsebében találtam. Hálálkodva távozott. Rögvest át is néztem minden meg van-e, de a pénztálcám és a szelvény nem volt köztük. Aznap este keserű szájízzel tértem nyugovóra.                                                                                         Másnap mikor hazaértem a munkából a feleségem a következő hírrel fogadott: - Képzeld azt írta az újság: guberálás közben lottószelvényt talált egy hajléktalan egy üres pénztárca egyik zsebében.                    Kíváncsiságból megnézette, van e rajta valami, esetleg néhányszáz forint, mert ugyebár nekik az is számit! Hát… majdnem elájult, mikor közölték vele övé a fődíj… Nem csodálatos, most a pénz tényleg oda került, ahova kellett…!

De igen… de nekünk sem jött volna rosszul! –sóhajtottam, majd visszavonultam kedvenc fotelomba, és egy új lottószelvény kitöltésébe fogtam.