Tegnap este folyt a lagzi, Kateyék házában.

Nagy muri volt odalenn a poklok országában.

Eszti démoncsajként ünnepelt a bálon.

Vele ropta ifjú férje, Dámonfalvi Sámon.

Tele volt a terem kétes, fura kinézettel.

Remegtem, ha engem néztek kéjes élvezettel.

Azt hittem, ha nem vigyázok, démonvacsi leszek.

De Esztinek megígértem, hogy magamért kiteszek.

Ezért aztán nem törődtem holmi démon haddal.

Roptam én a nászi táncot, erős, víg angyallal.

Szerelemtől átittasult egész földi lénye,

Williamtól kitisztult a pokol kétes kénje.

Rámszegezte csillogón égkék tekintetét,

Ha nem fog olyan jó szorosan, elájulok ezért.

Amikor Eszti és Sámon elbújtak egy percre,

William egy perdüléssel hátam mögött termett.

Úgy éreztem elolvadok, mikor nyilt a szárnya,

s emelkedtünk a magasba forró nászi táncra.

Nem akartam mégsem ottan feltűnőnek lenni,

ezért aztán elég hamar haza kellett menni.

Amikor az angyalom az ajtómig elkísért,

megfogta a kezeimet, s hajolt egy csókomért

Közben pedig azt suttogta furcsa égi hangon:

Mi lenne ha én lennék a következő asszony?

Nem értettem mit is akar, ezért hát ránéztem.

Ő meg azt rebegte nékem: - Légy a feleségem! -

Bizonyára álmodtam csak, azért vagyok kába.

Nem hiszem, hogy megyek én még ilyen démon bálba.

Elkábították fejemet, azért halucinálok.

Most is épp a levegőben, s nem lábakon állok.

Szerelemtől ittas még a szellő körülöttem.

Akkor mégis miért érzek görcsöt a fejemben?

Sámon repült el felettem, az előbb őt láttam.

Nevetett és meghivatta magát az új nászba.

Kérdeztem: Miért? Ki nősül? Ő felkacagott nyomban.

Olyat pördült, hogy az állam, a padlóhoz koppant.

Elmondta, hogy Willam az, bekötik a fejét.

Én meg csodálkozva néztem tüzes tekintetét.

Azt akartam épp megtudni, ki lehet a lányka,

mikor Sámon felkacagva már a fejét rázta.

Látta rajtam, elkábított a tegnapi muri.

Nem emlékszem, hogy végződött számomra a buli.

Ezért aztán elmesélte gyorsan, nagyvonalban.

Maholnap egy fehér ruhát varrassak magamnak.

Legyen rajta csipkefátyol, ahogyan az dukál,

olyan szép, amit az ördög, s az összes démon utál.

Mert most Williamnek kellene tetszenem,

hisz az oltárhoz nemsoká engem majd ő vezet.

Kigúvadt szemekkel néztem én Sámonra,

Ezt valahogy nem gondoltam eddigi álmomba.

Kellett néhány perc, hogy magamhoz térjek,

s nektek most mindent húen elmeséljek.