Ma már nem így működik

  Történt egyszer, hogy egy fiú, a barátaival együtt, a várva várt péntek este folyamán, elsétált a közeli éjjel-nappaliba. Úgy gondolták, hogy egy mozgalmas, röp- illetve témazáró dolgozatokkal teli hét után, igazán megérdemelnek egy-egy doboz sört, melyet majd a 20:30-kor kezdődő spanyol labdarúgó mérkőzés megtekintése alatt elszürcsölgetnek. 

 Mindez zökkentőmentesen alakult.  Útközben nem ütköztek huligánokba, nem állította meg őket egy igazoltatni, - vagy éppen felsőbb rangjukkal linkeskedni - vágyó rendőrök s még a kellemes nyári este is alkalmasnak minősült egy tálca sörért tartó sétára. A Rákóczi úton sétálva, ahogy közeledtek az éjjel-nappalihoz, velük szemben három lányt pillantottak meg. A három fiú, mintha éppen egy villám csapott volna le a lábuk elé, hirtelen elhallgattak s merev tekintettel figyelték a közeledő lányokat. Írtó csinosak voltak. Helyesebb lett volna illetékesebb szavakkal megfogalmazni a kinézetüket, azonban a fiúknak csupán ez az három szó jutott akkor eszükbe: Írtó csinosak voltak.

  Legfőképpen a három tagú fiúbandából, Péternek tetszett meg a szintén három tagú csoportból az a lány, akinek a holdfényben fürdőző, üde arca, valamint szelíd s egyben magával ragadó tengerkék szemei azonnal rabul ejtették a szívét.   Persze akkor még nem sejtette, hogy ezt a ma esti pillanatot, amikor kettejük tekintete találkozott, s addig nem vált el, amíg el nem hagyták egymást, soha nem feledi.  

  Attól az áldott pillanattól fogva, másra sem gondolt, csak arra a gyönyörű arcra, melynek gyönyöre csak úgy rikított az éjszakában.  Azok az ártatlan szemek, melyek bizonyára oly sok fiú szívét ragadták el, s az a csodálatos arc, melyet minden bizonnyal már megcsókolhatott egy fiú, aki elmondhatja magáról, hogy ő a világon a legszerencsésebb. 

 Péter számára a várva-várt péntek este, mégsem a tálca Arany Fácán nevű sörtől s a Real Madrid fölényes győzelmétől lett felejthetetlen, hanem attól, hogy megpillantotta azt a lányt, aki nélkül képtelen lenne leélni az életét.  Hiszen ő neki szüksége van arra, hogy azok a tengerkék szemek, nap mint nap elkápráztassák.  S elhatározta: ha törik, ha szakad, de mindent megtesz annak érdekében, hogy meghódíthassa az akkor még ismeretlen lány szívét. Szerencséjére, - s ahogy az a mai világban zajlik - a közésségi oldalaknak, s a közeli-távoli ismerősöknek köszönhetően, nem kellett sokat várnai arra, hogy név szerint megtalálhassa a lányt, akit Edinának hívtak.   Péter szinte ügyet sem vetett a nála két évvel fiatalabb, gimnazista lány vezetéknevére, amikor megpillantotta a monitoron, csak ez az egyetlen név vésődött a tudatába: Edina. Ő lesz az én feleségem!

 Péter egy egész éjszakát szánt arra, hogy megfogalmazza élete első szerelmes levelét, amellyel reményei szerint, felkeltheti Edina érdeklődését, melyben ez állt:

 "szia Edina!

Azért írok neked, mert néhány nappal ezelőtt, amikor megláttalak Téged a városban, nagyon megtetszettél.    Bizonyára furcsa most neked ezeket a sorokat olvasni, de tudnod kell, nem vagyok sem pedofil, sem drogfüggő, sem alkoholista és nem kihasználás szempontjából írok Neked! Tudom, ez nem divat a mai világban, és bennem is furcsa érzések kavarognak, ahogy leírom ezeket a sorokat! Bizonyára nevetségesnek tartasz, hiszen a mai világban már ugyan ki ír ehhez hasonló levelet egy lánynak? Meglehet hogy ódivatú, talán 100 évvel ezelőtt megállta volna a helyét, de hidd el, nem tenném meg ha nem jelentenél számomra többet, mint egy "bökdösni" és "lájkolni" való lánynál. Ugyanis többet jelentesz. Azért írok, mert olyan érzéseket mozgatsz meg bennem, melynek segítségével akár fényt tudnék kelteni a sötétségben, s a mosolyod, annyira magával ragadó, akár az örök mezőkön tündöklő, napfényben úszó virágok. Nagyon remélem hogy nem ijesztettelek meg a levelemmel, vagy ha nevetségesnek is tartasz ettől, hát azt mondom, inkább nevessen az ember mint sírjon, de reménykedem a pozitív válaszodban."

  Miután a levéllel végzett, s majd leragadt a szeme, még többször átolvasta. Úgy érezte, még ha javítani is kell rajta, szinte felesleges. Mert ha ezzel nem jár sikerrel, akkor precízebb munkával sem halad előrébb. Miután elküldte a lánynak a levelet, egész nap fel s alá járkált a házban, nem találta sem a helyét sem a nyugalmát, mellyel talán könnyíthetett volna lángoló szíve vad dobolásán. 

  Teltek múltak a napok.   Válasz továbbra sem érkezett.   Péter már az elkeseredettség határán volt, amikor egyszer csak úgy döntött, hogy rászánja magát még egy levél írására.   Amikor azonban belépett a közösségi oldalra, s ráklikkelt Edina személyes oldalára, az alábbi mondattal találta magát szembe, amelyet a lány aznap posztolt ki az üzenőfalára, miután megkapta Pétertől a szerelmeslevelet. 

"Nem Barbie baba vagyok, akit csak úgy leveszel a polcról, ha játszani van kedved"