Zoltán, köszönöm a magyarázatot, a többieknek pedig az olvasást! :)

Válasz

nekem nagyon tetszik!

Válasz

ó. jó lett. :)

Válasz

Én teljesen át érzem a mondani valódat , sőt azt is tudom , hogy elrgadott a hév, az alkotás heve amelyik egyszerüen ezt a szöveget "dobta ki " Szerintem nem von le semmit a vers értékéből , amit jeleztem , hogy remek.Válaszom az utólsó kérdésedre--Mikor már semmi sem marad belőled- egész biztos nem réved , sőt a távolságot sem érzékeli :) Üdbvözöllek!

Válasz

Köszönöm, hogy olvastátok! :)
Zoltán, akkor mit csinál az üveges tekintet, ha nem réved? Csak üveges és kész? Ezen most jól elgondolkodtam, biztos, hogy nem tud révedni? :)

Előzmény

Válasz

Nekem tetszett, remekül jellemez egy bizonyos karaktert a Terra-9 Krónikái kései éveiből :)
Maga a vers olyan, mintha teljes mértékben róla szólna, az első pár sor "enyhesége" az első években jellemzi, és ahogy halad a vers, úgy bukkan fel egyre több jellemvonás, ami a történet haladtával tűnik fel rajta.

Tőlem kapsz hat csillagot az elérhető ötből :) :) :)

Válasz

Most én vagyok a rossz bácsi-- a végig realisztikus versben-" Ha már semmi nem marad belőled" --akkor már az űveges tekinteteted sem réved.Ez egy kis logikai bukfenc. Egyébként remek!!!

Válasz

Verselemzés következik, szóval, ha valaki előbb gondolkodni szeretne, az ne olvassa!!

"Ha kívülről nem is látod,
mosoly mögé bújva rág
a láthatatlan féreg,"

Pont ilyen a lelki fájdalom, ami a vers címe, hogy nem feltétlenül látod azt valakin, hogy súlyos gondok nyomják a vállát, hogy sok a lelki teher, ami éri, mert sokszor ezeket a problémákat elrejtjük egy mosoly mögé. Attól még, hogy mosolyog, még ugyanúgy gyötrődik belül, felemészti a fájdalom.

"s pusztítja lényed
minden egyes
szegletét,
mert erős,"

Ha valaki marcangolja saját magát, az fáj, és olyan, mint egy ördögi kör, egyre mélyebbre lehet süllyedni.

"s ha elhagyod magad,
megragad,
el nem ereszt,
nem segít a kereszt."

Erre még rátesz egy lapáttal az is, ha ez a valaki teljesen elhagyja magát, akkor már az ima sem segít, hiába imádkozik a jóért, ha nem tesz ellene semmit, tovább süllyed.

"Mikor már nem maradt
semmi belőled,
üveges tekintet
réved
a messzeségbe,
visszhang-sikoly jelzi,
küzdöttél a végsőkig."

Ez meg már a végső, depressziós állapot lenne, mikor már minden midegy, az ember üvegesen, egykedvűen szemléli a világot, csak a visszhang az, amit ugye a kiáltás után, visszaverődve valamiről hallunk, ami jelzi, hogy ez a valaki küzdött, csak éppen legyőzte saját magát, végzett vele a lelki fájdalom.

Előzmény

Válasz

óh, ez nagyon tetszett, főleg az a rész, hogy nem segít a kereszt. egy barátom mondása jutott eszembe róla. Segíts meg magadon, és Istenre már nincs is szükség.

Válasz

Egy lelki hullámzás gyümölcse, vagy egy jövő gondolat...lelki hatás, szülte sötét gondolat...? vagy ki tudja kiben, éppen, mi lakozik....

Válasz