Soha nem gondoltam volna, hogy eddig jutunk. Azt tudom, hogy neked más terveid voltak, vannak, de én mégis ragaszkodnék a sajátjaimhoz. Veled.

Nem lenne egyszerűbb, csak hagyni az egészet? Nem foglalkozni azzal ami történt, nem foglalkozni azzal se ami történni fog, csak úgy itt lenni.

Hát még te mondtad, tisztán emlékszem, beszélj, beszélj halljam a hangodat, lássam a meséidet. Hát most beszélek, halld a hangom, lásd a mesénket.

Nem könyörgök, de megkérlek, hogy figyel ide rám. Hogy lehettem ilyen ostoba és vak, hogy hagytam magam vezetni általad. Megbízva abban amit általad valóságnak láttam, jó ég, ha a naivitásomat megkérdőjelezné valaki szembe nevetném. Eszedbe se jutok , nem igaz? Feleslegesen jártatom csak a számat, neked én már csak egy emlék vagyok, csak menekülni tudsz előlem.

Ki gondolta volna hogy eddig jutunk.

Kívánságaim , vágyaim hirtelen átváltoztak acsarkodó kutyákká, tépnek szét, nincsenek tekintettel semmire.

Szenvedek.

Miért nem ölelsz meg , miért nem vigasztalsz meg? Csak te tudsz rajtam segíteni, senki más. Ó ha belelátnék a fejedbe, ha látnám mi megy ott, 

rögtön kijózanodnék. Az eszemmel tudom én hogy mi megy ott, csak elhinni nem akarom. Jobb is talán, hogy nem mondassz semmit, ne is lássalak. Fuss, rohanj , hátra se nézz!

Ha már egyszer elindultál ne gondold meg magad, ne tedd még nehezebbé. Egyre távolabb vagy de még látlak, még tisztán látlak. Már egy ideje állok, de nem tudom megállni, utánad kell hogy rohanjak, muszáj.

Várj meg, hé, itt vagyok! Nem hallassz?

Nem lehet hogy nem hallassz, nem vagy te olyan messze. Persze, tudom, csak nem akarsz meghallani, de azért kiáltozok. A büszkeségem sara amiben vergődök egyre nehezebbé teszi az utat utánad.Már nem is érdekel hallassz e vagy sem, már csak az út miatt futok, csak hogy még mocskosabb legyen a cipőm és mennél jobb legyen később lemosni.Nem miattad. Csak azért, hogy futhassak, megalázhassam magam veled, aztán 

észrevegyem hogy nem számít már.

Egyre kissebbé válsz, egyre távolodsz , még látlak ugyan, de alig-alig. Mit is akarok, miért is szaladok, hisz te már nem tudsz nekem semmit se adni.

Te már nem tudsz nekem semmit sem adni.

Eltűnsz, eltűnik a célom is veled együtt. Ez nagyon furcsa. Most akkor egyedül maradtam?

De hisz mindig is egyedül voltam.

Melletted is egyedül voltam, ó milyen egyedül voltam melletted is. Talán magányosabb voltam mint most nélküled. Szerettelek,szeretlek most is, de már sokkal tisztább a szeretetem feléd. Elvárások, hamis ideálok nélkül. Azt akartam, hogy megments,de most látom csak hogy csak magamat tudom megmenteni. Te soha nem lettél volna rá képes, és senki más nem is lesz soha.

Ó bolond szerelem!

Ravasz egy érzés vagy nagyon, de már átlátok rajtad mint a szitán. Most már csak várom a következő világot, életet ami elvakít majd, és újra meghalok majd újjászületek.