Harmadik fejezet
Titkos lények klubja

-Richárd vagyok Roland apja és Gloxíniába vagy.
-Milyen átváltozásról beszéltek?
-Ideje megtudnod,de előtte elmesélek neked valamit.-kezdte,majd becsukta szemét,mintha régi emléket idézne fel.
-Sok-sok évszázaddal ezelőtt barátságban és békében éltek a Föld titkos népei,akik az emberek előtt nem fedték fel magukat.-szünetett tartott és kinyitotta hűvös zöld szemét.-Bár voltak kivételek,az egyik ilyen Richárd volt.Szeretett kísérletezni és egy délutánon megtetszett neki Spanyolország királynője Henrietta.Szép lány volt,szemrevaló teremtés,de nem sejthette bal sorsát.El vette feleségül a titokzatos,jómodú leányt és pár hónap múlva bejelentették a családnak az örömhírt,de amikor megszületett a baba,akkor ért mindenkit meglepetés.A kicsi szeme vörös volt és anyja vérét itta.Ő volt az első démon és utána elpusztította apját is és még több magafajtát csinált.Rájött  a harapásával bárkit átváltoztathat,kivéve a varázslényeket.Próbálták megölni,de erős sereget hozott létre és a kihalás veszélye fenyegeti őket.A vámpírok,vérfarkasok és tündérek összefogtak,hogy kiűzék a kegyetlen szörnyeket.Ám...-hatásszünetet tartott.-egymásba szeretett egy ifjú vámpír és egy vérfarkas...Ők hozták létre az új fajt a farkasvért...Te is az lettél.Mi sem bizonyítja jobban,hogy érezted a vérszivók forró tűzzét és a farkasemberek jéghideg jegét és a közte levő bizsergést.Roland mond meg neki ki vagy!
-De...
-Már megint az a de?-kérdeztem felháborodva.
-Jól van na!-csattant fel.-Richárd és Henrietta fia vagyok az első farkasvér.Sorsom az,hogy összeházasodjak a kiválasztottal és legyőzzük együtt a gonoszt akár az életük árán is.-mondta monoton hangon.
Testem össze akart húzodni.Szemem könnyek szúrni kezdték és szívemet egy furcsa lapátszerű kéz kezdte csavarni.
-Ki...-kezdtem bele.-a kiválasztott?
-Vörös göndör haja,barna szeme és barna bőre elhozza a szívünkbe a melegséget és úgy hívják...-hagyta abba az öreg csak,hogy még jobban húzza az idegeimet,amik már így is pengeélen táncoltak.-Kitalálod?
-Én?-kérdeztem bátortalanul.
-Bingo.-felelt.
Rásandítottam Rolandra és ő is meglepett arcot vágott,pont mint én.Kérdőn nézett apjára,mint aki kételkedik a szavában.
-Így igaz fiam...Ő az a lány...Ő akiért szíved dobog...tudom jól.
-Mi is vért iszunk?-próbáltam cseverésző hangot megütni.
-Én igen állatvért és ti is,de csak teliholdkor.Akkor a vérfarkas elme elborul,de a tiétek tiszta marad,csak a vér iránti vágy marad.
-Oh...-felsóhajtottam.Vajon mi lett a többiekkel?
-Jól vannak és őket is átváltoztatta Roland kivéve egy Betty nevű kislányt.Ő meghalt.-jelentette be,mintha olvasott volna a gondolataimba.-Tudok bennük olvasni.
-Na ne már!-hörentem fel mérgessen.Magamra hagyhatna a fiával-üzentem neki.
-Mentem,a kertben leszek ha keressel.
Amint kilépett a bizsergés átjárta a testemet és zavaromban tördelni kezdtem a kezem.Ránéztem szívem heves dobbanással jelezte,hogy még itt van.Elpirult.Megijedt?Nem az nem lehet,muszáj szeretnie,ahogy az apja mondta.
-Remélem te nem tudsz gondolatban olvasni.
-Ne aggódj nem.-mosolyodott el nagy megkönyebülésemre.-de kitűnően befolyásolom az egészséget.
-Te okoztad az émelygést.-világosodtam fel.
Ő csinált mindent,ami tegnap történt.Milyen nap is van ma?Kedd esetleg Szerda?
-Három napot aludtál.
Csütörtök.Nagyszerű!Vajon végig itt volt velem vagy be sem jött mostanáig?Nem lehet,hogy ő elmenjen más hova.Az enyém és senki másé,míg világ a világ,ha kell vele halok meg,miközben megmentjük a világot a démonoktól.Át akartam ölelni,de nem mertem,nem tudtam hogyan reagálna rá.Végül úgy döntöttem megkeressem a többieket.Szívem hirtelen egy nagyot dobbant.Bettyt nem találták meg őt elkapták azok a rohadékok.
-Vigyél a többiekhez!-parancsoltam Rolandnak,aki kivezetet a sátorból a szabad ég alá.
Még soha nem láttam ilyen szép tájat.Messze a hegyek tetején nem olvadt el a hó,lefelé haladva zöldbe és barnába voltak öltöztetve a égimeszelők.A körülőttem levő fák sötétzölden csillogtak.Sátrak vettek körbe és középen tűz égett.A tábor mellett egy tiszta vizű patak csordogált,benne halak játszottak.Soha,de soha nem fogok gyönyörűségesebbet látni,mint amit most láttam.A többiek a tűz pattogó lángja körül ültek és egy emberként fordultak hátra a lépteim hallatán.