Amatőr Írók Klubja

Kis madárka a télben

14 éve | Knizner B. Sylvia | 5 hozzászólás

Hideg a szél, fúj, süvít
itt a fagyos télben.
Kicsi madár elrepülne
fel a magas égbe.

De a szárnya megdermedve
fázik, mintha félne
szétnyílni, elszállni
e rideg fehérségbe.

Toporog a csöppnyi madár,
szárnya, lába fázik.
Dideregve tovaugrál
egy közeli fáig.

Meglát ott egy kis üreget,
sietve bebújik,
Hátha szárnya melegedve
könnyebben szétnyílik.

Alig lép a sötétsége
két szem mered rája.
Felfalja, behabzsolja
a rókák kiskirálya.

Címkék: vers

Kapcsolódó hírek:

Bozsik Barbara: Megérintettél

Téglamadár

Szociális Zavar

Lóverseny

Kommentáld!

Hozzászólások

Tövisi Eszter üzente 14 éve

Isten ments! :)

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 14 éve

:) Hát, te már kivégzést írtál az üzifalon, úgyhogy gyanítom, hogy a végemet járom. :DDDD

Válasz

Tövisi Eszter üzente 14 éve

Jaj, azt azért nem szeretném, ha tragikus véged lenne:)

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 14 éve

Igen, de néha előjön a tragikus végem is. :DDD

Válasz

Tövisi Eszter üzente 14 éve

Ó, de tragikus:( Az utolsó versszakban a felfalja helyett én más szót tennék, mondjuk megragadja.
Én is írtam nemrég egy versikét, abban is van madárka, nagyon szeretem a fákat és a madarakat:) Az inkább a fákról szól:)))
Szomorú kis vers, de én szeretem a NEM boldog végű történeteket, valahogy erősebb érzelmeket váltanak ki belőlem, és ez is ilyen. Hogy tudtad megírni? Te a boldog véget szereted, nem?:))

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben