Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Gyönyörű verőfényes napra ébredtek a zárda lakói. Még Bess nővérnek is jó kedve volt, pedig nem szerette a napsütést. Jobban érezte magát viharos időben, szélben, villámok között. Ilyenkor jobban érezte Isten jelenlétét. Szép időben viszont a dombtetőn álló zárda ablakából messze ellátott. Beláthatta csaknem az egész világot, legalábbis ami megmaradt belőle.
– Majd én mutatom az utat – jelentkezett önként Bessie nővér. A cigarettájától morogva megváló szerelővel a pince felé indultak. Öt jó erőben lévő szállítómunkás cipelte utánuk a HIBER-550-et.
Az osztályterem felé menet a lépcső aljánál majdnem összeütközött az egyik arra rohanó tanítványával.
– Ishmael! Csak nem megint elaludtál?
– Nem, Bess nővér – mentegetőzött a fiú. – Baleset volt az úton, és dugóba kerültünk.
– Ugye, nem akarsz becsapni? Tudod, hogy úgyis kiderül.
– Na, jó, elaludtam – adta fel végül Ishmael.
– Semmi baj nem történt – felelte Bess mosolyogva –, hiszen úgy tűnik mindketten késünk. Megtanultad a tegnapi tananyagot?
– I-igen – a fiú hangja nem csengett túl meggyőzően.
Közben az osztályteremhez vezető hosszú folyosóra kanyarodtak.
– Ha el tudod mondani, amíg odaérünk, hogy minek is köszönhetjük mostani szép világunkat, akkor megígérem, hogy ma nem te felelsz belőle. Csak, mert elmondtad az igazat. – Bess nővér mindig sokra értékelte az őszinteséget. Erre motiválta tanítványait is.
– A rendszer… A rendszert a feltalálóról nevezték el JOHN®-nak – kezdte Ishmael. – Összetevői jelen vannak a levegőben, a vízben és… mindenhol.
– Helyes. Mik is ezek az összetevők és mekkorák?
– Olyan aprók, hogy nem is láthatók. Érzékelő részecskéknek nevezzük őket.
Érzékelő részecskék. Bess csak mosolyogni tudott azon, hogy a tananyag írói mennyire lenézik a gyerekeket. Egy tizenegy éves már meg tudna jegyezni olyan szavakat, mint a sensorion.
– Folyamatosan információt gyűjtenek az emberekről és a környezetről – folytatta Ishmael. – Adatgyűjtés közben a részecskék feltöltődnek.
– Így van. Mi történik utána?
– A feltöltődött részecskék felemelkednek az égbe. Ott elektromosan kisülnek, utána visszajönnek a földre. Az összegyűjtött adatokat a megfelelő helyre továbbítják.
– Igen. Mik ezek a helyek? – tette fel az utolsó kérdést Bess nővér.
– A rendőrség, a kórházak és… és… és a kezünkre csatolt jelfordító. Azon keresztül szól hozzánk JOHN®.
A tolker. De nevezhetjük jelfordítónak is.
– Igazi hangja nincs, olyan, mintha a fejünkben beszélne egy hang – fejezte be Ishmael a rögtönzött beszámolót, mert elérték a termet.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!