Amatőr Írók Klubja

2006.12.10. 08:25

Kiugrottam az ágyból... emlékszem nagyon jól... , úgy mentem le a lépcsőn, mint akit elvarázsoltak.
Belül égtem a vágytól, hogy elmondjam valakinek:
Megálmodtam, nekem verseket kell írnom!(Megjegyzés: A helyesírásom ekkor még kettes volt és a fogalmazásaimra is mindig hármast kaptam)Valakinek el kell mondani, el kell! Szembe jött velem az öcsém a lépcsőn.
-Peti várj! Együtt fogunk verseket írni, te meg én!
Szemeiben még láttam az álmot és ő csak nézett rám, mintha megőrültem volna.(Megjegyzés: Az öcsém csak 6 éves volt, én pedig 13)
Gyorsan felszáguldottam és el is kezdtem írni:

Kint a mező közepén,
Éldegélt egy kis tehén.
Éjjel-nappal legelész,
Nem jön érte tehenész.

Ezt énekelgettem az nap egész reggel, a "Boci boci tarka" dallamára. Anyukám csak nevetett rajtam…

Volt egy kék kis könyvem. Nagyon szép volt,
az egyik osztálytársamtól kaptam karácsonyra. Arany betűkkel rá volt írva: ISTVÁN
Ebbe még az nap reggel beleírtam e verset. Anyukám mikor megtudta azt mondta, miért írok ilyet bele abba a szép könyvbe. Ő csak csacsiságnak vélte az egészet, pedig én komolyan gondoltam…

(2011.május.04)

Címkék: horváth istván

Kapcsolódó hírek:

Mese a tejfölről, aki görög joghurt lett

Rágógumik az úton

Lapszélre írt szürke sorok...

Aki érez...

Kommentáld!

Hozzászólások

Horváth István üzente 13 éve

"volna"
Köszönöm ,hogy szemléltetted a hibát!
Amiket ide feltöltök azok mind megjelentek már más oldalon...és nem szoktam őket átnézni mível... elméletileg jónak kéne/kellett volna lennie...
de majd ezútán több figyelmet szánok rájuk.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Szeretsz a szavakkal játszani. Lehet belőlük alkotni, magadnak akár egy jövőt is építhetsz velük. Van súlyuk és élük.
Kevéske időm nem engedi, hogy belemerüljek az oldalon feltöltött anyagokba. Az írásoknak nem vagyok célközönsége; nem tudom ki mennyire bánja vagy nem, hogy olvasom az alkotását.
Ahhoz hogy a pár látható sor olvasása után megnyissam tovább a szöveget, nem szükséges semmi különösen megragadónak lennie, de ha negatívum szökik a szemembe nem megyek tovább.
Ajánlanám bármilyen írásodhoz-alkotásodhoz több figyelmet, és ennek az untalan-folytonos gyakorlását. Magadtól is rá jössz, ha valami nem stimmel az olvasónak.
„Úgy mentem le a lépcsőn, mint akit elvarázsoltak volna.” – ugye te is látod a mondatodban, azt amit én nem értek? :)

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben