A kétezres évek elején holland és brit kutatók megdönthetetlen bizonyítékot találtak arra, hogy a macskáknak kilenc életük van. A döbbenetes hír a hivatalos publikálást megelőzve látott napvilágot, ezzel óriási vihart kavartak a világ médiájában, persze később kiderült, hogy az egész egy rossz vicc, csupán csak hírverést akartak kelteni a tudósok.

Mads Bendtner a macskájával, Jansennel élt egy kicsi dániai faluban. Egy augusztusi reggelen várta az új albérlőjét.

- Üdv, Mads Bendtner, de hívjál csak Madsnek- barátságosan kezet nyújtott az érkező férfinak.

- Klaus Rahbek - morogván fogott kezet.

- Örülök, hogy találkoztunk, már régóta vártalak, tudod az emberek sok féle dolgot beszéltek rólad. Például hogy drogos és romlott ember vagy. De én szerintem nem vagy rossz ember. Vagy az lennél? Nem hiszem, hisz nincsenek rossz emberek, felejtsük is el.

Klaus némán nézte Mads szokatlan közelségét, a fekete macska elkezdet feléjük sétálni

-Ő itt a macskám, Jansen.

- Utálom a dögöket –jegyezte meg a macskára Klaus, akinek még mindig kezében volt a táskája.

- Jansen egy nagyon értelmes macska! Amúgy tudtad, hogy macskáknak kilenc életük van?

- Te ennyire hülye vagy, vagy csak játszod magad?- Kérdezte Klaus

- Biztos fáradt vagy menj, pihend ki magad Klaus, hosszú út áll mögötted, majd később meg beszéljük - Mads szakálla mögött ritka mosoly jelent meg.

Klaus bement az ház emeletén lévő szobába, amit csak pár hétig tervezet igénybe venni. Úgy gondolta, hogy visszamegy Koppenhágába drogot árulni. Kipakolta a sporttáskája tartalmát a szekrénybe és lefeküdt aludni.

Klaus álmát Mads kopogása zavarta meg, Klaus felállt, és dühösen, egy szál alsónadrágban nyitott ajtót.

- Hát te?- Kérdezte mérgesen, miközben egy szál égő cigaretta logót a szájában.

- Készítettem vacsorát, gondoltam éhes vagy- Jansen ott állt Mads lábánál.

- Kösz- Klaus kivette Mads kezéből az sült húst, és lendületesen bezárta az ajtót.

Másnap reggel Klaus munkába indult, mikor megérezte a konyhából áradó sült kolbász illatát, ami rögtön a gyerekkorát idézte fel benne. Jansen az ablakban ült és hatalmas fekete szemeit Klausra meresztette, a kopasz férfi lábával ijesztette meg a macskát

- Jó reggelt! Sütöttem kolbászt, gondolom éhes vagy. - Invitálta a konyhába Mads- Foglalj helyet!

Mads tálalta a friss sültkolbászt, Klaus és Jansen pedig farkasszemet néztek egymással.

-A macska mindig veled van?- Kérdezi Klaus

- Jansen? Igen, tudod ő egy nagyon különleges személy, ő az élő bizonyíték, hogy a macskáknak kilenc életük van.

- Ne légy idióta, a macskáknak nincs kilenc életük.

- Ennek nincs most itt az ideje, majd megbeszéljük később.

- Ez csak egy kurva macska, semmi több! – pattant fel, abbahagyva az evést

- Más helyzetben azt mondanám egy goromba ember vagy, de ezt most inkább hagyjuk- Mads jóízűen bekapott a villájával egy falat kolbászt.

Klaus dühösen felpattant a székről, és eltörte a főbérlőjének az orrát,aki eszméletlenül lefordult a asztal mellől. Madsot még egy párszor gyomron rúgta, aztán elindult az ajtó fele, majd dühébe egy nagyot a macskába is belerúgott, aki rögtön felfordult.

Klaus a buszmegállóban vette észre, hogy lekéste a járatot, amivel munkába ment volna, ezért gyalog indult el a húsbolt felé. Sétálás közben azon elmélkedik, hogy az istenverte macska megdöglőt e vagy sem. A mély gyűlölet, amit a macskák iránt érzet, teljesen felszínre talált.

- Nem tudod, hogy megy-e másik busz?- kérdezte Klaus egy arra sétáló  kövér alkoholistától.

- Fogalmam sincs, én csak a közeli boltba szoktam elmenni konyakért, meg egyéb közeli fakultatív programokon veszek részt.

A két férfi beszélgetését  egy kocsi dudája szakította meg, mire Klaus hirtelen megfordult. Döbbenten vette észre, hogy Mads ül volán mögött.

-Hát neked mi történt az arcoddal?- Kérdezte az alkoholista

- Elestem és most megyek a kórházba.

- A nagykocsma felé mész?

- Igen, miért?

- Nem vinnél el, fogfájási elleni gyógyszerért?

- De természetesen

- Kösz Mads.                                             

Klaus pedig döbbenten figyelte Mads furcsaságát.

-Szállj be, elviszlek a hentes üzlethez. - Mads vérző fejel, barátságosan invitálja be Klaust az autóba.

Klaus némán beült a hátsó ülésre, ahol már ott ül Jansen.

A bajuszos Henrik, a húsüzlet tulajdonosa elkezdett beszélgetni Klausal.

- Mads rendes gyerek, mindig is egy jelenség volt a faluban, nehéz gyerekkora volt, az anyja egy olcsó kurva volt, mindenki megdugta, még én is - Henrik egy hatalmasat harapás nyomot ejtett egy fasírtba. - Az apját pedig nem ismerte. De mióta a felesége bekattant, azóta teljesen megbomlott az agya.

- Bekattant?

- Úgy bizony, egy nap, mikor Mads hazament a munkából, a felesége, Freja megölte a lányukat, Annát. - Henrik beszéd közben folyton evett. - A lányt Freja belefojtotta egy tóba, aztán pedig magával is végzet: felvágta egy késsel az ereit. És azóta Mads teljesen kizárja a külvilágot,ezzel próbál védekezni a sok rossz ellen, ami érte az életben.

- És mi van a macskával?

- Mads számára több, mint egy sima macska! Jansent már rengetegszer érte különböző baleset, többször verték meg, egyszer átment rajta egy kamion, sőt, állítólag egyszer összeverekedett egy majommal is. Szerintem annak a cicának tényleg kilenc élete van.

- Ez hülyeség, ne kezd ezt a baromságot te is!- Klaus pofon vágta Henriket, majd folyatta a csirke darabolást.

Mads és Jansen garázsba pakoltak, mikor Klaus hazaérkezett.

-Jó estét Klaus! Lenne, egy perced? Beszélnünk kéne. - A férfi arcán ott voltak a reggeli ütések nyomai, és az a furcsa mosoly, ami ritka látványnak számított a mai világban.              

Klaus leült a kerti padra Mads mellé, és azon elmélkedett, hogy van a férfinak kedve így mosolyogni a történtek után. Lehet teljesen fogyatékos? Vetődött fel a kérdés a kopaszban.

- Milyen volt az első munkanapod Henriknél?

- Véres - válaszolt szűkszavúan Klaus.

- Akkor színes.

- Beszéltél már a feleséged és lányod haláláról?

- Igen, sokat beszéltem róla - Mads picit zavarodottabb volt az átlagosnál.

- Biztos fájdalmas dolog.

- Igen, nem kellemes, de tudod, baleset volt. Anna remekül úszótt, de görcsöt kapott a lába, és sajnos belefulladt a tóba.Az anyja eközben épp almát pucolt, és a kés a nagy segítségben beledöfődőt a csuklójába. Jansen pedig a hordozhatóketrecében pihent- Mads egyre zaklatottabban mesélt.

- Te hazudsz- mondta Klaus miközben teljesen belenézet Mads szemébe.

- Nem Hazudok…ideje lefeküdni, későre jár. - Mads felpattant a padról és elindult szobája felé.

Klaus elégedett boldogság töltötte el, hogy Mads fogyatékos lelkét sikerült valós világba helyezni. Jansen ott ült a padon. A kopasz férfi megijesztette a fekete cicát, aki elszaladt.                      

 Jansen egy nőstény macska után járkált a vasútállomás környékén, mikor egyszer csak beragadt a sín közé. A fekete, sok mindent megélt cica próbált kiszabadulni, de nem tudott. Sötét szemeivel megpillantotta a vonat erős lámpájának fényét, ami egyre csak közeledett.                   

Klaus az ágyában feküdt, de nem tudott aludni, akárhányszor lehunyta a szemét annyiszor játszódót le az agyában az a reggel, mikor szülei elhagyták. Tízéves korában örökre eltűntek, nem szóltak semmit, csak fogták a macskájukat és elmentek. Klaus mindenkit és mindent utált, amiért így elhagyták. Bánatában a drogba menekült, és féltékenységből utálta ennyire macskákat.

Mads éjfél fele még Jansent kereste kertben, de nem találta sehol, először azt hitte valahol sétálgat, de rossz érzése támadt. Egyszer csak megcsörrent a konyhába a vezetékes telefon, a szakállas férfi sietet felvenni. A vasútállomásról egy dolgozó volt a vonal másik oldalán, és közölte Madssel, hogy valószínűleg az ő macskája fekszik a sínen.                        

A macskán tizenötször ment át a vonat, de még mindig lélegzett. Mads a helyszínre érkezett és próbálta megállítani a vonatot, de nem állt meg egyik sem, a mozdonyvezetők szemrebbenés nélkül áthajtottak rajta. Jansen nagyon rossz állapotban volt, a kiérkező állatorvos nagy munkálatok árán kiszabadította a beszorult a macskát,és azonnal az állatorvosi rendelőjébe szállították, ahol megpróbáltak mindent Jansen megmentéséért                         

Az állatorvos hajnalban kijött a műtőből

- Hát ezt biztos nem fogja túlélni. - az orvos kocsmai stílusban megütögette Mads vállát. - Na, búcsúzatok el addig én csinálok egy kis reggelit,

Mads csak nézte a macskát, nem találta a szavakat, és valami megváltozót a férfiben.            

Klaus a konyhában kávézott mikor Mads hazaért, Klaus nem tudott semmit az éjszaka történtekről, de rögtön látta, hogy valami történt a főbérlőjével.

- Mi a gond?- Kérdezte a szokásos stílusában.

- Jansen tegnap beszorult a sín közé és tizennyolcszor átment rajta a vonat.

- Hát sajnálom Mads - Klaus rágyújtót egy cigire.

Mads pár pillanatig maga elé nézet.

- Talán még nem tudod, de én nem ismertem az apámat, anyámat pedig csak ritkán láttam, mert ő mindig a férfiakkal volt elfoglalva.

- Már tudom,többen is mondták már.

- Az iskolában mindig csúfoltak, nem szerettek. Gúnyoltak, hogy nekem nincs apám, anyám pedig az útszélén állt, semelyik gyerek nem focizott velem. És apám se volt aki megvédett volna többiektől, így az iskolában nyugodtan kötözködhetek velem, hisz nem védet meg senki. Ütöttek vassal, fával, vonalzóval,rádióval, csengővel, na és persze táskákkal.

- Jól van, elég, nem kell több példát mondanod.

- Az emberek kegyetlenül bántak sokat csúfoltak, mint például…

- Szemes Mads ?- Vág közben Klaus

-Igen. Féltem mindentől,az emberektől, a lányoktól,az állatoktól, iskolától, egyszóval mindentől. Egészen addig így éltem, amíg valami csoda folytán meg nem ismertem Freját és a macskáját, Jansent, aki akkor még kölyök cica volt. Freja nagyon szerette Jansent. Hamar összeházasodtunk és utána teherbe is esett, de miután Anna megszületett, Freja egyre furcsább lett először a viselkedése változott meg, aztán pedig egyre jobban félre beszélt. És az állapota csak romlott, majd végül korházba került, ahol kapott egy tucat gyógyszert. Így elvolt, azt hittem, hogy minden olyan lesz, mint a betegsége előtt, de végül egy nyári napon megölte Annát, utána magával is végzett. Most már tudod az igazságot Klaus.-Mads szemeiből könny csordult

- Eddig is tudtam- Klaus próbálta leplezni érzelmi állapotát.

- Nekem már csak Jansen maradt, de most már ő is eltávozik hamarosan. Egyszer, még a kétezres évek elején azt mondták holland és brit tudósok, hogy a macskáknak kilenc életük van Abban reménykedtem, hogy az embereknek is ennyi van, és egyszer egy másik életben újra együtt lehetek a családommal..

Mads bement a szobájába, Klaus pedig ott maradt a konyhaasztalnál. Hosszú idő után a férfit valami megérintette, és elgondolkozott az életén

A kis falu hosszú napokon át csendes volt, mindenki tudta, hogy mi történt Jansennel, és hogy milyen hatással volt ez Mardsra, aki már feladta a reményt, és elvesztette hitét.                     

Klaus minden nap elment meglátogatni Jansent, de kevés remény volt a felépülésére. Egy nap munka után ismét meglátogatta a macskát, az állatorvos már egy fontos hírrel várta.                 

Mads a szobájában feküdt borzos hajjal és koszos pizsamában, mikor meghallott egy ismerős hangot. Először nem akart hinni a fülének, de miután másodjára is hallotta a hangot, rögtön tudta, kitől ered. Gyorsan felpattant, és elindult kifelé a kertbe, ahol már ott bicegett.

 Mads, Klaus és Jansen alapítottak egy kisebbfajta panziót a faluban, ahol mindig telt ház volt