Margó, és Lajos nagyon elgondolkodtak azon , hogy honnan vegyenek egy szakácsot. Margó szerette volna ha Margitot léptetik elő szakácsnak, de ezt a lehetőséget Lajos azonnal kizárta - arravaló hivatkozással hogy Paolot nem lehet Margittal helyettesíteni, mert Paolo olyan szakács volt , hogy sokan csak az ő pizzájáért jöttek a kempingbe.De verhetetlen volt spagettiben és makaróniba is.Nagyon nehezen de megegyeztek abban , hogy ameddig új szakács kerül, addig Margó viszi a konyhát. Margó nem örült neki , de az üzletnek menni kellett, ezért, ha nem is tapsolva , de elfogadta a döntést, de titokban még reménykedett , abban , hogy Paolo előkerül , mert ő volt az, aki a legkevésbé hitt abban , hogy Paolo esetleg gyilkos lenne. Pedig az újságok nagy betűkkel hozták a kriminális esetet, amiben bizony ott szerepelt a Paolo neve, mint feltételes elkövető és a Pietróé ,mint áldozat.

Másnap reggel Signora frissen ébredt,megfürdött - legalább egy félóráíg sminkelte magát, mert szépnek megnyerőnek és nagyon gazdagnak akart tűnni.Amikor úgy érezte , hogy a legjobb formábanvan elindult a bankba azzal a nemes szándékkal, hogy egy bankszámlát nyisson a lánya számára. A bankszámla nyitásnál egy kis bonyodalom támadt, mert kérték a Piroska személyi igazolványát - amivel természetesen nem tudott szolgálni. Ám amikor meghallották, azt az összeget, amit letétbe kíván helyezni , akkor az ilyen apróságtól eltekintettek, és megigérték , hogy személyesen fogják értesíteni a kisasszonyt a számára nyitott bankbetétről. Signora egy kicsit megnyugodni látszott, úgy érezte , hogy egy nagy kő esik le a szívéről, mert talán valamit mégis sikerült törleszteni lánya irányába - igaz csak anyagiakban.

Felszabadultan , szinte vidáman sétált a város főutcáján , és elégedetten vette tudomásul , hogy ott ahol senki sem ismeri, ahol most jár először, nehány középkorú férfi , még utána néz. Mióta eljött Olaszországból, nem volt alkalma férfiakkal foglalkozni - mostanáig - valahogy eszébe sem jutott, hiszen ő még azt várta , hogy Pietro felbukkan valahonnan - szokása szerint - és kiadja parancsot , hogy azonnal tovább utaznak,bárhova csak az illető helyről el.

Már három napja lakott a szállodában, és egyre gyakrabban jutott eszébe Pietro. Már majdnem rászánta magát , hogy telefonáljon, de aztán nem merte megtenni , mert az volt a szabály , hogy csak Pietro hívhatja őt , ő sohasem Pietrót.Ezt a szabályt jól megjegyezte , mert eszébe jutott, hogy egyszer még a a Pietroval való kapcsolata kezdetén , nem tartotta be -- és akkor nem úszta meg két pofon nélkül. Ezért kénytelen volt ettől eltekinteni,és nem maradt más neki csak a várakozás. Másrészt egyáltalán nem bánta, mert élt benne a remény , hogy amíg itt tartózkodik, addig még megkeresheti Piroska.A negyedik napon, szokásos sétáját végezte a város korzóján amikor, eszébe jutott , hogy venni kéne valami olvasni valót, , hogy mikor nem tévézik, legalább olvasgasson egy kicsit, már csak azért is mert már nagyon régen nem olvasott magyar újságot.Azt mondta a újságárusnak , hogy adhat régebbieket is mert azokat sem olvasta. Az újságárus elébe pakolt vagy négy újságot , ő meg megvette, és eltette a táskájába. Aztán beült egy cukrászdába,ahol kedvenc süteményét - dobostortát fogyasztott , majd megivott egy kávét. Sokáig sétált még, és amikor azt érezte , hogy fáradni kezd -a szállodába indult.

A szállodába, miután levetkőzött, és lezuhanyozott, kényelmesen elhelyezkedett egy fotelba, és lapozni kezdte az újságot. Amikor a három nappal korábbi újság került a kezébe egy címet látott, amitől fennakadt a szeme: Gyilkosság a benzin kútnál.Alatta féloldalas fénykép, amiben azonnal felismerte Pietro kocsiját. Nem hitt a szemének ezért olvasni kezdte a cikket, de csakhamar abbahagyta mert egyértelművé vállt előtte , hogy Pietro nincs többé. Percekig csak némán bámult maga elé és lassan tudomásul vette , hogy Pietro volt az egyetlen akivel megoszthatta az életét, és ha drágán is fizetett érte, de számára biztos exisztencíát teremtett. Nem akarta elhinni, ezért újra , meg újra kezébe vette az újságot, hogy meggyőződjön arról , hogy nem álmodik, hanem ez a szomorú valóság , és olyan egyedül maradt, mint talán még soha. Csak ült lehangolva, elerőtlenedve, és látta egész életét romokba heverve.Sok rosszat, sok bánatot keserűséget végig élt már , de most, hogy lánya nem akarja elfogadni, visszafogadni, ráadásul jótevője is elvonult az árnyékvilágból semminek érzete magát.

Piroska, anyja levelének kézbevétele óta, nagyon rapszodíkusan viselkedik. Olykor amikor elhessegeti a gondolatait anyjáról, akkor szinte vidám, felszabadult, ám amikor belegondol, élete történetébe ismét, elszomorodik , és nem tud magával mit kezdeni. Ez abban nyilvánul meg , hogy ilyenkor még Imivel sem tud rendesen beszélgetni , és szegény Iminek az az érzése, hogy még a kákán is csomót talál. És ha rákérdez hogy miért van ez, akkor teljesen elzárkózik a választól, vagy valami mondvacsinált dolgot talál ki mentségére.Imi nagyon megszerette Piroskát,mert nagyon , ügyes mozgékony, mert azt mondta neki , hogy ő is nagyon szereti, és eltudná képzelni vele a jövőt. Talán az is gond , hogy mindketten nagyon sokat dolgoznak - elvégre teljében a szezon,és ilyenkor nincs lazsukálás, hanem teljes erőbedobással kell dolgozni , nem csak a vendégek elismeréséért hanem a főnökeik megelégedéséért is. Bár mindketten igyekeznek - azt a kis szabadidőt együtt tölteni, ez már nem nagyon elég ezért mindketten feszegetni kezdik a lehetőségeiket. Imi, fizetésemelést kér mert tudja , hogy ilyenkor az üzlet érdekében engedékenyebbek a főnökök. Piroska inkább a több szabadidőre vágyik , hogy minél többet lehessen Imivel. Javasolja is, hogy jó lenne felvenni valakit mert ahányan vannak nem bírják kellő színvonalon ellátni a vendégeket. Meg is keresi Lajost, mert tudja , hogy valamit elérni csak rajta keresztül tud, mert Margónál hiába is próbálkozna, az biztos elutasítás lenne. Egy kicsit riszálta is a fenekét - bár ezt egyáltalán nem gondolta komolyan , csak éppen a Lajos emlékeit akarta egy kicsit felkavarni annak érdekében, hogy a saját munkájukat megkönnyítse és a kemping is jobban működjön. Lajos vette is lapot és mindjárt meg is paskolta Piroska fenekét,és ígéretet tett, hogy szóba hozza az ügyet Margónál, de számít arra hogy még egy néhányszor megismételjék korábbi kapcsolatuk legszebb eseményeit. De Piroska , csak intett, és megjegyezte , hogy az már végleg a múlté ,mert ő már megtalálta az igazit - Lajosnak meg ott van Margó.

Piroska, komolyan gondolta a szabad idő kiterjesztését, s továbbment az ötletével. Előbb Erikát kereste meg, hogy nem lenne kedve besegíteni a kempingbe, mert akkor ő is többet lehetne együtt Istvánnal. Erika hínodált egy kicsit a munkát illetően , de amikor Istvánról volt szó, akkor kezdett hajlandóságot mutatni annak irányába , hogy elfogadja az ajánlatot, bár messze nem volt olyan ügyes tevékeny mint Piroska. Ezt be is vallotta Piroskának , hogy ő mind ez idáig, nemigen foglalkozott ilyesmivel, de meg próbálhatja, mert neki is kevés az kis idő amit Istvánnal együtt tölthet.Piroska úgy bele élte magát a kolléga keresésbe , hogy a következő meggyőzendő figura István volt, de ott már szinte parancsolóan lépett fel: Te, István igazán beszélhetnél Erikával , hogy álljon be hozzánk kisegítőnek most ezeken a zsúfolt napokon.
- Én beszélhetek vele, de előbb meg kell beszélni Lajossal , meg Margóval.
- Én már beszéltem Lajossal - és ő hajlik arra hogy felvegyenek valami segítséget, legalább most a szezon végéig. De Margóval neked kéne beszélni, elvégre ti jobb viszonyba vagytok , mint mi!
- Csak voltunk , mert mióta kiborult a bili azóta nem igen keressük egymás társaságát, pedig akkor nagyon oda volt. De engem ez már nem is nagyon érdekel , mert mi Erikával elég jól megvagyunk mióta sikerült tisztáznunk azokat a kínos ügyeket. Ami kínosnak kínos volt, de hogy rossz lett volna azt azért nem mondanám. Jó majd megpróbálom elkapni egy jó óráját,de csak akkor ha Erika is akarja.
- Erika akarja , én már beszéltem vele, és tudod miért akarja? -azért hogy veled többet lehessen együtt!

Istvánnak felcsillant a szeme és megígérte , hogy mindent bevet Margónál , csakhogy maga mellet tudhassa Erikát, hogy még egyszer eszébe ne jusson elkalandozni.

István mégsem mert egyedül Margó elé állni kérésével, ezért megvárta míg jelentkezik Erika, hogy együtt ajánlják be Margónak. Margó, tudta jól , hogy szükség van a segítségre, viszont nem tetszett neki , hogy mindig túlsúlyba vannak a lányok körülötte.Pedig most egyértelműen az ő munkájának a megkönnyítésén fáradoztak, nem minden érdek nélkül. Ezért nem adott konkrét választ, hanem azt mondta , hogy megbeszéli Lajossal. Istvánék ezzel a dolgot ezzel elintézettnek nyilvánították , mert Lajos már megvolt nyerve az ügynek. Viszont mikor Lajossal megtárgyalták az ügyet, az volta kikötése , hogy ha nem kerül elő Paolo egy-két hónapon belül akkor egy új férfi szakácsot szeretne , de legalább olyat amelyik felveszi a versenyt Paolóval - minden szempontból. Hogy a minden szempont alatt mit értett Margó az az ő titka maradt.

Végülis megegyeztek az Erika alkalmazásába, aki másnap már kezdett is a konyhába mosogatással. Hát nem volt egy konyha tündér , de igyekezett, hogy ne lógjon ki a sorból, mert látta , hogy mindenki a helyzet magaslatán áll amikor munkáról van szó.

Erika megjelenése után, István túl sokat tartózkodott a konyhába, ami Margónak nem igen tetszett, ezért kitiltotta a konyhából. De ez sem volt a tökéletes megoldás mert ekkor meg Erika tünögetett el hosszabb rövidebb időre. Margó nem nézte ezt jó szemmel, de végül mégis csak meglágyult a szíve, és hagyta turbékolni a fiatalokat,mert eszébe jutott az ő fiatalsága ,amikor semmivel sem viselkedett különbül,mint Erika - talán még belemenősebb is volt - és nem csak fiatal korában. Szokatlanul jól kijöttek, mert ahogy engedett a Margó szigora ,úgy vált egyre szorgalmasabbá Erika. Egy hét után már nem csak a mosogató rongyot koordonálta, hanem a levesfőzés titkaiba is beletanult, és ha szükség volt rá, akkor pincérként is beugrott, pláne ha István is pincérré alakult. Jól teltek a napok, csak Piroskának, voltak gondjai, de azok nem tartoztak szigorúan az Ezüst Pengő ügyeihez. Pedig azok nagyon is komolyak voltak.

A következő napon egy ismeretlen elegáns úr jelent meg az Ezüst Pengő recepcióján. Amikor látták az elegáns jóvágású fiatal embert, Margó vállalkozott hogy ő fog foglalkozni a fiatal úrral. Mindig is gyengéi voltak a fiatal jóvágású emberek. De ezuttal , nem volt szerencséje, mert a fiatal úr - bemutatkozás után, bejelentette, hogy Piroskát keresi, olyan ügyben amit csak neki személyesen mondhat el. Margónak nem tetszett a titokzatosság, meg az sem , hogy a fiatal ember nem tulajdonított kellő figyelmet személyének, de azért odaszólította Piroskát és ő maga meg eltűnt a konyha ajtó mögött. A fiatal ember bemutatkozott Piroskának , és megmondta , hogy a kereskedelmi banktól van és a kötelessége az , hogy értesítse , hogy egy hölgy egy nagyobb összeggel bankszámlát nyitott a nevére. Az összegről nem nyilatkozhat - az bank titok - viszont az adatok egyeztetése végett
be kell fáradnia a bankba, akár ma, de ha nem, akkor minél hamarabb! Ezzel elbúcsúzott. Piroska alig tudott köszönni mert az agya úgy elkezdett pörögni , hogy azonnal nyugtatót kellett bevennie.

Ezen a délutánon, a már ismert rendőrök jelentek meg az Ezüst Pengő kempingben. Legelőször Tífusz kutya "fogadta" őket , de nem a legbarátságosabb hangnemben , mert hatalmas csaholások közepette, hol elölről , hol meg hátulról támadott. Emiatt aztán a zsaruk nem csak a fejüket kapkodták , hanem a lábaikat is , hogy mielőbb "fedezékbe" juthassanak. A megoldást István jelentette , aki megjelenésével azonnal véget vetett a "rendőrüldöztetésnek". A rendőrök,most kevésbe voltak morcosak ,mert néhány kérdés feltevése után ők maguk is válaszoltak a feltett kérdésekre. Előbb, kérdés nélkül elmesélték a rendőrség jelenlegi álláspontját: A helyszínen talált lőfegyveren az áldozat ujjlenyomatai voltak találhatók, de az áldozaton nem találtak lőtt sebet. Ezért az öngyilkosság kizárható. Ugyanakkor, és ugyanott találtak egy kést, amelyiken idegen személy ujjlenyomatai voltak felfedezhetőek, de az áldozaton nem voltak kés által ejtett külsérelmi nyomok. Az áldozat nyakán egy nagyobb ütés nyoma volt látható, de az származhatott a dulakodásból , vagy akár esésből. A helyszíni vizsgálatok, és az áldozat fekvéséből azt is feltételezték , hogy az ütést akár az autó ajtaja is okozhatta.
- Ezek szerint a mi szakácsunk ártatlan?- kérdezte Margó , aki szerette volna azt a választ kapni , hogy igen! De nem azt kapta , hanem azt , hogy a rendőrség ismeretlen személy, vagy személyek után nyomoz, és ezek között ott szerepel Paolo is. Végül az egyik rendőr elmondta ,hogy azért szolgáltattak információval a lakosság felé, hogy elejét vegyék a pániknak ,mert máris olyan rémhírek keringenek a városban és a kempingben is, miszerint egy sorozatgyilkosról van szó, és újabb áldozatokra lehet számítani. Margó újfent megakarta vendégelni a zsarukat , de azok most sem fogadtak el semmit , mert most is küldetésben voltak.

Lili szíve minden határátkelőnél erőteljesebben dobogott, és legszívesebben elbújt volna valahova , ha erre lett volna egy icí-pici lehetősége. Paolo szinte megérezte ezeket a lelki bizonytalanságokat, érzelmi hullámokat, és igyekezett, ezeket a minimálisra csökkenteni. Egyre gyakrabban csókolgatta, ölelgette Lilit, aki hálás oda bújásokkal viszonozta Paolo féltő gondoskodását. Tette ezt - száz kilóméter feletti sebességnél , ami egyáltalán nem volt veszélytelen. És nem csak gyorsaság miatt, hanem a Paolo lelkiállapota miatt is, mert bármilyen gyakorlott vezető volt, és a lelkizés sem tartozott az erényei közé - mégis mikor belegondolt , hogy egy gyilkosság terhét cipeli magával élete végéig - ő is megingott, és sebezhetővé vált. Azon kívül semmit nem tudott, az esemény következményeiről, mert egyelőre még csak magával próbált elszámolni, plusz azzal a felelősséggel amit érzett Lili és feltételezett gyermeke iránt. Bátor kemény legény volt Paolo, néhány hasznos maffiakapcsolattal, de az is igaz , hogy ellenségekben sem szűkölködött, mert voltak irigyei, olyanok akik csak a pénzét irigyelték, de olyanok is akik a nőjeit is. Igaz ezekből már eggyel kevesebb , mert egyet kiiktatott az élők sorából. Bár kifelé megtudta magyarázni, hogy amit elkövetett az teljesen jogos volt, azért a lelkiismerete néha megszólalt, és vádolta őt keményen. Ő sem szerette ez a kettősséget magába, de saját maga elől nem volt hova menekülnie. Bűneit azzal próbálta kárpótolni,hogy próbált bűnbánatot tanúsítani, és olykor túlzásba vinni a szeretete kinyilatkoztatását. Talán azért szerették , vagy utálták annyira a nők.

Az olasz határhoz közeledve ezek az érzések egyre jobban felerősödtek. Fáradtnak és bűnösnek érezte magát ezért egy templom közelébe megállt. A templom ajtaja zárva volt - de Paolo ezzel mit sem törődve letérdelt, és hosszan imádkozott, hogy mit, azt senki sem tudhatta , de hogy kihez szólt az ima azt kilehetett deríteni abból , hogy legalább annyiszor emelte az égre a tekintetét ahányszor bűnbánóan lehajtotta fejét, és nem fukarkodott a keresztvetésekkel sem. 

Lili néhány lépésnyit sétált jobbra majd balra, de türelmesen várta hogy Paolo nyugalmat,netán bűnbocsánatot nyerjen. Ő maga nem gyakorolta vallását, de nem is tagadta meg azt. Paolo magához szólította - gyere, imádkozz te is.
- De én csak egy imádságot tudok, és csak magyarul!
- Nem baj,mondjad azt, a mi Istenünk , minden nyelven megérti a gyarló ember imáját!
- De én nem vagyok gyarló!
- De igen, az vagy, születésünktől fogva mindannyian gyarlók vagyunk. És én azt hiszem , hogy a te imádságodra is szükség lesz ahhoz , hogy átjussunk a határon. Nem tudhatjuk azt , hogy nem keresnek, illetve kerestetnek bennünket. Mert tudod az ördög sohasem alszik, mindig ott leselkedik az ember lelkében, és igyekszik keresztbe tenni az embernek, de legalább is, a rosszra csábítani.
- De az én lelkemben nincs ördög!
- Lehet , hogy most éppen nincs, de volt amikor ott volt -például amikor féktelenül buliztál , és magad sem tudtad , hogy mit teszel.
Ettől a mondattól Lili szomorú lett, de igazat adott Paolonak , mert akkor valóban valami olyasmi történt vele amit ő sohasem akart, de kénytelen volt sodródni az eseményekkel. Paolo látta rajta a szomorúságot ezért néhány csókkal vigasztalta Lilit, amit nem csak a szájára mért ki, hanem a Lili - erősen domborodó pocakjára is.A csók özön beszüntetése után Paolo megígértette Lilivel , hogy mire hazaérnek a mammához, akkorára meg kell tanulja a Miatyánkot olaszul, és már kezdte is tanítani: Pater noster....

Paolo egyre gyorsabban vezetett, most Lili próbálta lebeszélni a sebességről, de Paolo megmutatta neki , hogy a nyugati ég alja egyre jobban elsötétül, és azúr kék ég is átveszi a szürkében játszó szint, ami azt jelentette , hogy a levegő páratartalma nagyon magas és , kevesebb mint egy óra múlva hatalmas vihar várható. Ezt megerősítette az egyre erősödő szél is, ami óriási sebességgel szállította a hátán a sötéten gomolygó felhőket. A szél annyira felerősödött , hogy kocsiban érezték , hogy már abba is bele tud kapaszkodni, és szinte le akarja sodorni őket az útról.
- Sietnünk kell - szólalt meg Paolo, mert hatalmas trópusi vihar közeleg.
- Miért - az milyen?
- Majd mindjárt meglátod - most viszont jó lenne, gyorsabban haladni , hogy a vihar kitörése előtt beérjünk a határra. A vihar nem volt tekintettel semmire, legkevésbé a Paolo óhajára, mert az eső elemi erővel kezdett esni, és szél is teljes erejével tombolt. 
- Még egy kanyar, és befordulunk a határváros irányába - biztatta Paolo Lilit. Pedig őt is megviselte a vihar, és a határátlépéskor elképzelhető bonyodalom. Befordultak a határ irányába, most hátból fújt a szél , de olyan erővel , hogy szinte lehetetlenné tette a megállást. Már egészen közel jártak a határhoz, de alig láttak valamit az átkelőhelyből.
- Most tedd magad, hogy alszol! Paolo elővette személyazonossági igazolványát , és mellé tett egy hasonló méretű bankkártyát,csak annyira takarva egymást , hogy látszódjék,hogy két darab van. Még mindig tombolt a vihar, látni is csak alig lehetett, és az erős szélben a határon szolgálatot teljesítő tisztviselők elsősorban magukra vigyáztak, és nem merték elvenni az igazolványokat ellenőrzésre, hogy nehogy elvigye őket a szél. Az ellenőrző ponthoz érve , Paolo megállt, résnyire kinyitotta az ablakot Bon Giorno.-t kiáltott- hogy mindenki hallja, és megmutatta a két kártyát, és másik kezével hátra mutatott, ahol Lili békésen pihent, behunyt szemmel. A határőrök intettek , hogy mehet, amit Paolo öt-hat csaó-val köszönt meg és bekanyarodott Tarvizio városának irányába.
-Most már felkelhetsz, itthon vagyunk, legalábbis én , de rövidesen te is. És most imádkozzuk a Pater noster-t, mert ha azt nem tudod, akkor a mamma nem fog téged szeretni, de még engemet sem! A vihar is enyhülni látszott, és Lombardia kezdett megmutatkozni teljes nyári pompájában.