Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Én és az írás/Január
Kedves Naplóm!
Úgy érzem, mintha ezer éve nem ragadtam volna tollat. Alig ismerem fel a saját kézírásom. Ez a betűtípus – lassan, akadozva rajzolt z és r és ahogyan a mássalhangzók üvöltöznek egymással, mintha csak az életükért küzdenének - oly idegen nekem, annyira ismeretlen számomra, mint a bennem felgyülemlett vágyak és emlékek. Nem tudok különbséget tenni közöttük. Közelebb kellene hajolnom? Vagy íróeszközt cserélnem?
Úgy emlékszem, hogy az l betűim pajkossága féktelen mulatozásra csábított minden mögötte érkezőt. Engem sem hagytak ki a táncból. Most meg! Szinte betűnként esik ki a kezemből a toll. Mégiscsak másikért kutatok, de mindhiába. Ami még ennél is jobban aggasztó, féltek minden bennem rejlő képet. Hányszor, de hányszor adtam szabad utat számukra. De mindannyiszor elkalandoztak, felülírták a rendeltetésüket, csalfán cserben hagytak. Ostoba népség! Balga szeméthalmaz! Minek viseltem oly kedvesen és áhított gyönyörrel sorsukat, ha mindennek a vége csúfos elárulás?!
Lám, lám! Senkijük sincs ebben az elárvult, dacos világon rajtam kívül, és szemlesütve visszajárnak emlékezni hozzám. Kedvesek, szépek, lehangoltak és abnormálisak, hát mégiscsak az ajtóm előtt álltok? Rajta! Döngessétek meg acélozott lelkem kapuját! Építsünk hidat, mely a megértés felé vezet. Várjatok! Ne ilyen sietősen! Nem készültem fel. Még nem. Nincs itt az idő. Majd ha kitörölhetetlenül ég bennem a hajlam, ha nem látok más kiutat gyarló életem elől menekülve, ha senki sem hiszi el nekem, hogy élek, akkor ébresszetek fel. Amennyiben a végső elkeseredésben örökre kifosztotok és kincseimmel izzó lávaként ömölve ki a számból elhagyjátok a testem, úgy majd fogadom a hírt létezésetekről. És ebben a pillanatban úgy legyen, hogy én már nem érezhetem a lábam alatt a talajt semennyire sem biztosnak. Mert a megadásban léteztek, nem a bizonyosságban.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!