G. P. Smith üzente 8 éve
Légrádi Eloise üzente 8 éve
Gráma Béla üzente 8 éve
Sokan már minden oldalról boncolgatták. Én őszintén nyilatkozva, nekem a fokozott drámaisága tetszett írásodnak,olyannyira, hogy szerintem elő lehetne adni!
Kozma Norbert üzente 8 éve
Megértem elkeseredésed. Hasonló kálvárián megyek keresztül én is. Mi ez? Ihlettelenség? Vagy valami másnak neveznéd? Mi okozza? Miért nem engedelmeskednek a betűk, miért állsz meg már az első után? Ami fontosabb, mi a megoldás? Azt hiszem, igazad van, és nem kell várni rá. Vagyis rájuk. Majd jönnek, amikor jönniük kell. És akkor kő kövön nem marad :)
Légrádi Eloise üzente 8 éve
Igazad lehet, és ha jobban belegondolunk, akkor ezért van annyi találkozási pont magunkkal és másokkal is. Például, amikor valaki kijelentéséről azt gondolom, hogy bárcsak én mondtam volna, annyira igaznak érzem, és lehet, mondtam is, írtam is valahol, nos, ez az a bizonyos találkozási pont, amikor egyre gondolunk.
Horváth Tibor üzente 8 éve
Még az jutott eszembe, hogy talán úgy tűnik, hogy egyes gondolatok elkalandoznak, elvesznek, meghalnak, megsemmisülnek, szerintem ez nincs így. Én inkább azt mondanám, hogy átalakulnak, és ahogy halad előre az ember, időről időre más és más formában, állapotban kerülnek ki a kezünk alól - lényegében ugyanazok.
Horváth Tibor üzente 8 éve
Nagyon hasonló gondolatok foglalkoztatnak mostanság. Bennem a következő mondat fogalmazódott meg a napokban: "Ha nincs benned kételkedés, nem a hited nagy, hanem az elvakultságod." A lelkiség emberében muszáj, hogy legyen bizonytalanság. Az is előreviszi az embert. Ahogy a művészetet, a műveket is, helyesen írtad.
Tetszett ez a gondolatsor!
Balogh Zoltan üzente 8 éve
Ahogy végig skálázod a betü tipúsokat, ahogy mulatságba csalnak, ahogy megbélegzed őket,és ahogy halad a történet egy elképzelt halál felé, és ahogy elveszted labad alatt a talajt, mintha elsodorna magaba zárna elszánt vihar.
Légrádi Eloise üzente 8 éve
Köszi Lia neked is! Jól érzed, csupán árnyalatnyi különbségek vannak az említett két szó értelmezései között. Értelmezései, ha feltételezzük, hogy többet is jelenthet egy kifejezés, míg eljutunk a végső jelentéséhez. Hiszen az a cél, hogy egyetlen szóval fejezzünk ki egy gondolatot, amikor szavakról beszélünk, de ez nem minden esetben jön össze. Jelen esetben az egyik ilyen végső jelentés felé hajló gondolat, hogy a megadást én generálom, míg a bizonyosság tőlem független. Bennem, mint megadásban él, élhet a művészet, a bizonyosság pont a már lentebbi hozzászólásomban említettek miatt viszont megöli.
Sade Lia üzente 8 éve
Nekem tetszett ez az üzenet. Talán az utolsó mondat fura, miszerint a megadásban léteznek, nem a bizonyosságban. Viszont a megadás maga már egyfajta bizonyosság, állandósult állapot. Beletörődés, így is mondhatnánk. Járhat persze az is fájdalommal, így a mondandóddal nincs ellentétben, csupán én a két szó között nem érzem azt a nagy különbséget.
Egyébként jó gondolat ez, szerteágazóan lehetne folytatni, nem csak az írásra levetítve.
Légrádi Eloise üzente 8 éve
David Bowie egy mondata inspirálta a végét. Ő azt mondja, hogy abban a percben, amikor biztossá válik a talaj a lábad alatt, meghalsz. Átfordítva ez annyit jelent, hogy a művészeteknek kell egyfajta bizonytalanság, alázat és fájdalom, hogy életben maradhassanak. Ha minden rendben működik, akkor ez az alkotás, átvitt értelemben az egyén halálához vezet. Mivel én is így érzem ezt, belefoglaltam rövid kis írásomba. Köszönöm, hogy olvastátok!
Nagy Tünde üzente 8 éve
Szép szavakat használtál végig, de csatlakoznom kell Krisztiánhoz mert az általa feltett kérdés nálam is felmerült.
Igó Krisztián üzente 8 éve
Az elejét értettem, ám a végèt többször is átolvasva, engedd meg hogy megkérdezzem: voltakèppen most miről is lenne szó?