Egyszer három tojás elment vándorúton.

Egyszer gondolt egyet a három tojás és elindult vándorútra, és együtt bandukoltak tovább.
Az egyik igen furcsa tojás volt, fekete köntösű, csak feje búbján ragyogott egy odafestett napocska, lejjebb pedig kedves kis ezüst holdacska merengett rajta.
A másik tojás nagyon szépen ki volt festve, rajta zöld mezőben két piros szívecske, feljebb ábrándos kékég ékeskedett.
A harmadik tojáson nem volt semmi festék, semmi dísz, tyúk szülte fehéren mosolygott. Titokban talán szégyellte is dísztelenségét.
A díszes tojás kissé lenézte a másik kettőt, a feketét és a fehéret, azt gondolta magában, ő legkülönb náluk.
Estére csinos házikóhoz értek. Bekukkantottak az ablakon, és mivel csak egy igen barátságos arcú embert láttak, bátorságot vettek, bekopogtak. Az éjszaka sok tojásbajt rejthet, nem okos dolog a szabad ég alatt időzni.
A ház gazdája varázsló volt. A tojásoknak szállást adott. No, nem voltak azok nagyigényűek, tojás nem iszik, nem eszik, igaz, őt megehetik, de bíztak benne, hogy nem így lesz.
A varázslónak megtetszett a három tojás. Hát így szólt hozzájuk.
Még nem tudtok beszélni, de majd én gondoskodom rollá, hogy megértsétek a szavam. Reggel fontos dolgot bízok rátok, sőt, egy versikével is megjutalmazom mindegyikteket. Most helyezkedjetek kényelembe azon a puha pihe párnán. Szép tojásálmokat kívánok nektek.
Kíváncsiak voltak a tojások a másnapra, de szót fogadtak. Reggel így szólt a varázsló a fekete tojáshoz.
Te leszel a Figyelmeztetés.
Azután a díszes tojás hoz fordult.
Te leszel a Szív hatalma.
Legvégül pedig azt mondta a dísztelen, fehér tojásnak.
Te leszel a Lehetőség.
Csodálkoztak a tojások, de igen megörültek, bár maguk sem tudták miért. Még azt is elfelejtették megkérdezni, hogy hol vannak az ígért versikék. Kigördültek a varázsló ajtaján, és folytatták vándorútjukat. Most már külön, külön úton mentek.
A fekete tojás egy tudós házához érkezett. Meglepődött a tudós, Könyvbúvár Károly, de nem kevésbé maga a tojás is, mert ez a kis versike ugrott ki a száján, amikor a tudós a kezébe vette.
Tudós uram, szép, hogy kutatsz,
nem kétlem én okos utad.
Ám ha csinálsz éjből napot,
végül nagyon megjárhatod.
Baj lesz, ha túlkínzod agyad,
s pihenésre időd sem marad.

S van gyermeked, feleséged,
Tőled ők is időt kérnének.

Hű, ha Felugrott székéből, könyve mellől gubbasztó tudós. Elismerte. Hogy igaza van a tojásnak. Megváltoztatta életét, nemcsak a természet rejtélyeinek kutatására szánt időt, hanem gyermeke nevelésére is, no és igen csinos feleségét sem hanyagolta el többé. A fekete tojás pedig ott maradt nála, örök figyelmeztetőnek.
A díszes tojás lányos házhoz érkezett. Éppen jókor, mert húsvét előtt. Abban a házban lakott Patakparti Évike, a falu legszebb és leges, legjobb szívüb leánya. Ámult ám a leány, de maga a díszes tojás is, aki hirtelen a következő versikét mondta neki.

Ne légy túl büszke, kedves Évike.
Pisti szívébe néztél e néha.
Nem mer szólni róla, de szeret,
oly nagyon, jobban nem is lehet.
No és a Te szíved is súgja,
merre van boldogságtok útja...
Bátorítsd kissé azt a maflát.
Valld be szépen, hogy szíve hat rád.

Hű, ha. Nagyot ugrott örömében Évike. Megcsókolta a különös tojást. Pistikét a húsvéti locsolkodásnál úgy felbátorította, hogy rögtön sor került a leánykérésre, de a lakodalom után sem maradtak el a puszija, mert nem csak a leánykérés fontos, hanem az asszonyka szerelmének megtartása. A díszes tojás az óta is ezüst tojástartóból nézegeti Évikét, Pistikét, és két gyermekük boldogságát.
A dísz nélküli fehér tojás is elérkezett egy házikóhoz. Az abban lakó legény szabad idejében festegetett, de maga sem gondolt arra, hogy művészetéből éljen meg. Festményeit el szokta ajándékozni a falubelieknek. A fehér tojás láttán ez a legény, Kecsesfestős Menőke, nem gondolt egyébre, mint a tyúkocskákra, hanem amikor megszólalt a tojás rímesen, hát leesett a legényes álla. A fehér tojás pedig így zengte, imigyen.

Én vagyok a Lehetőség, Kecsesfestős Menőke.
Fess rám keveset és szépet, de ne holnap, már most.
Holnap Festett Tojás Verseny Innyehinnyem réten,
és, úgy hírlik, hogy a király maga is ott lészen.
Sőt, ezt a hírt megtoldotta toronyból a csóka,
a győztesre vár jutalmul ezer arany csókja.

Hű, ha. Eldobta a legény a kapát, amivel a kiskertet munkálgatta, ecsetet vett a kezébe, és a fehér tojásra gyönyörű képet festett. A kép Kolumbusz Kristófot ábrázolta, amint éppen felfedezi Amerikát. A tojás hátsó részére két indián is rákerült, fejükön tolldíszekkel.
A Festett Tojások Versenyén kapta az első díjat, de még emellett felkérték arra is, készítse el a király, a királyné, meg a királykisasszony arcképét. No, most azután festegethetett kedvére.
A szerencsét hozó tojás, amelyik fehéren még csak a Lehetőséget hozta el Menőkének, most Kikukucskabekukucska Királyság királyának íróasztalán van.
Igaz, ami igaz, a két indián kicsit unatkozik már rajta, amit nem tudok megérteni, hiszen egy király dolgozószobájában gyakran történik valami érdekes.