Igen, de az ütközéstől, és a sok utazástól, talán vagy a  sokktól, olyan fáradság fogott el, hogy mély álomba szenderedtem.  Az egyre fogyó levegő miatt az eszméletemet is elvesztettem.

Nem tudom, hogy mikor tértem magamhoz, de nem láttam semmit! Sötét volt és csak az a néhány lámpa világított, ami a műszerekből jött

Fejemet nem tudtam mozdítani, testemmel egyetemben. Óriási gravitáció nehezedett rám. Valószínűleg a biztonsági, Anti gravitációs kiegyenlítő megsérült, amikor valaminek neki ütköztem.

Mivel a műszerek nem működtek, így kézzel kellett visszahúzni. Nagyon nehezen tudtam, csak saccoltam, hogy a földi gravitáció X G-szerese nehezedik rám. Nagy erőfeszítést tettem, hogy a konzult meghúzzam. Szerencsére az erőfeszítésemnek volt értelme!, Gravitáció kiegyenlítés folyamatban. Komputer női hangja erről tájékoztat ott. Ismét esetlenül, és tudatlanul zuhantam az elmémbe.

3.

Szemem-kinyitottam, de nem láttam semmit. A fény viszony nem változott amióta lekapcsoltam szinte mindent, De olyan érzésem volt, hogy már nem az én kicsi roncsomba vagyok. Lehet, hogy álmodok, vagy hallucinálok megint, mint a múltkor  de igazából nem tudtam meg mondani.

Mintha halvány világosságot vettem volna észre és az a zúgás is abba maradt, ami fárasztóan monoton volt már. Nem tudtam, hogy hirtelen hol vagyok. Árnyékokat vettem észre körülöttem. Legalábbis ha nem hallucinálok már megint.  Általam nem ismert nyelven Hangot,- beszédet hallottam.

„Zhrrdraver, zlotynrbtmbrz”

Talán csak álmodom a rám nehezedett soktól, ami az utóbbi pár hete történt.

Becsuktam a szemeimet és próbáltam picit ellazulni és tisztába tenni a dolgokat a fejembe, de csak próbáltam és nem igen akart sikerülni.

Sokszor ki borultam már az egyedülléttől, és főképp ugye a magány a sokk, egyedül töltött idő a nagy semmibe.

De csak hallottam valamit és nem hallucinálok!

Megint hallottam valamit.

 De ebből én nem értettem semmit.

Kinyitottam a szemem és éles fény világított bele.

Úr isten kiáltottam magamba! Már megint játszik az elmém velem!

Most meg Idegen lényeket láttam, akik körülöttem járkáltak körbe, körbe 

Hol vagyok?

De hangot nem tudtam kimondani a számon.

Csak néztem rájuk, legalábbis akartam nézni, de nem igazán ment.

Inkább a fülemet nyitottam ki.

Megpróbáltam megint rájuk nézni, hogy kik is ők, valójában – vagy tényleg megint az elmém játszadozik velem -.

Picit a szemem megszokta a fény viszonyokat, de csak arcokat láttam, mert igazából nem tudtam meg mozdulni.

Mintha egy fekvő székbe vagy ágyba lettem volna be kötve. Nem tudom pontosan.

Minden esetre a fejemet el tudtam mozdítani.

Semmit sem értettem, csak azt hallottam, hogy megint beszélgetnek, és biztos, hogy engem néztek.

„Zhrrdraver, zlotynrbtmbrz”

Egy ideig még hallgattam, és ismét mély álomba estem.

Mikor felébredtem egy világosabb helyiségben találtam magamat. Igaz, hogy még mindig ki voltam rögzítve, mint egy tömésre ki készített vad, de ettől függetlenül elviselhető volt.

Végre teljesen, ébren voltam. Fejemet tudtam mozdítani, így igyekeztem felmérni, hogy hol vagyok.

Mennyország volt a hetekig tartó sötétség után.

Egy Csattanó halk hangot hallottam a lábaim felől és egy igen érdekes pózban kinyílt a fal. Legalábbis annak tűnt

Az ajtón, belépet egy ismeretlen élőlény. 

Fehér cipzáras overall szerűségbe volt. Nem volt sok időm gondolkodni, de azt láttam, hogy a számomra ismeretlen lény humanoid típusú volt, és amennyire meg tudtam figyelni nőnemű lehetett.

Kedvesen rám mosolygott felém nyúlva hosszú kecses kezével megérintve nyugtatón.

Arca és szép volt! Nem is tudom, igazából hogyan írjam le, de mintha egy angyalt láttam volna.

A szemei… nem is tudom olyan volt, mint a kék tenger és mégis teli melegséggel.

Az ágyam szélén meg érintethetett valamit, mert a pántok körülöttem elcsúsztak az ágyba rejtett résekbe.

Aztán hirtelen megszólaltam.

-       Hol vagyok? Kik maguk?

-      „Zhrrdraver, zlotynrbtmbrz” hangzott valamilyen válasz, de csak ezt a karattyolást hallottam.

Elkezdtem mutogatni, hogy nem értem, hogy mit mond

Egy fecskendőszerű valami jött ki az ágy oldalából és közelített felém.

Megijedtem! Felugrottam az ágyból és abba az irányba kezdtem el futni ahonnan az angyal jött, de az ajtóig sem jutottam el, mert egy fény nyaláb szerűség meg akadályoz ott engem a tovább menésbe, így ott rogytam össze ahol voltam.

Tudatomnál voltam, amikor a nő humanoid közelített felém azzal az izével felém, de nem volt semmi erőm ellene, hogy ellenkezzek.

Aztán a tudatomat elvesztettem..

Nem tudom mennyi idő múlva térhettem magamhoz, de csend volt körülöttem,

Szemeimet nem mertem kinyitni, attól félve, hogy egy szörnnyel teli helységben vagyok, akik arra várnak, hogy ki nyissam a szememet.

Legbelül nyugtattam magamat, hogy lehet, hogy ez az egész egy rossz álom és most felébredtem, és lemegyek Apóhoz és anyukámhoz a konyhába és falok egy jót

.

Megnyugodtam, hogy emberi hangot hallottam. Fejem balra fordítottam, és láttam, hogy a talaj szétnyílik, és egy magas nő emelkedik fel. Ruházata fehér elöl- hátul összegombolt ruha. Öltözékén vastag kék csillag van. Talán, ö az orvos?

Ne féljen, biztonságban van.

-      Szólalt meg.

-      Remélem, most már érti, hogy mit mondok – szólt hozzám.

-      Kérem! …Hol vagyok és hogy kerültem ide.

De nem jött válasz, csak annyi hogy:

Doktor vagyok. –

-      Leült mellém a székre, és valamilyen műszerrel körbe világított s közölte velem hogy minden rendben, és hogy most már jól vagyok.

Műszerén még valamit még nyomogatott s szememre tette. Most már jó.

-       Éreztem, hogy valami bizsereg, a szemeimben, de nem fájt. Rendben. Most már jól lát.

-      Hol vagyok?

-      Erre most nem adhatok választ – mondta az orvos.

Kis idő eltel téve elkezdte mondani, hogy kisebb, nagyobb sérüléseim voltak, és hogy szerencsém volt, hogy életben maradtam, és hogy időben találkoztunk…stb…

Rendben akkor a kórtikális interfészek jók, a beszéd felismerése kiváló.

aztán még elkezdte mondani hogy megkellet bizonyosod ni  a be épített egyetemes fordító jól működik e az ön fajánál.

Hogy érti, hogy beépített? – kérdeztem

Na no szondákat fecskendeztünk be a vér áramába, amik hidat képeznek a központi ideg hálóval.

Azért vesztette el az eszméletét, mert a na no szondák az agy törsz és a beszéd központon átvették az rányitást, és persze a memória leképezés is sikeresen lezajlott.

Hű ez Fasza! Rikkantottam fel!

Mit csináltak belőlem?

Hogy érti, hogy mit csináltunk önnel?

Hát úgy értem, ahogy kérdezem!

Se mit.

Hangzott a válasz.

De ez engem nem nyugtat meg!

Egy kurva Borg lettem!

Rám nézet semmi jelét nem adta, hogy támadna, vagy tenne valamit, aztán így folytatta.

Szükséges volt a beavatkozás!

 És nem hinném, hogy bármiféle baja lehetne,

A na nitok idővel távoznak a szervezetből, de mindaddig ott maradnak, míg az új ideg interfészek ki nem alakulnak, így megkönnyítve a nyelv használatát és természetesen a tanulási memória is jóval nagyobb lesz.

Bár még az ön fajánál még nem tudjuk pontosan a végeredményt, de a tesztek eredményesek.

Elgondolkodtam, hogy lényegében már úgyis tök mindegy hogy mi tettek velem és hogyan tettek rendbe, a lényeg az, hogy élek, és jól vagyok.

Egy kis hatás szünetet tartottam és nyugodtan ki mondtam, ami abban a pillanatban eszembe jutott.

Elnézést kérek a kirohanásomért s szeretnék köszönetet mondani a segítségükért.

Semmi baj!

Körbe néztem azért magamon, hogy nem log ki semmiféle vezeték vagy valami idegen tárgy a testemből, de szerencsére nem találtam magamon semmiféle természet elleneset.

Eszembe jutott a Star Trek című film, ahol a borgok úgy asszimilálták a fajokat, hogy na no szondákat juttattak a leigázott vérébe, így elsajátítva minden tudásukat a kollektívába olvasztva.

De ez csak film!

Vagy nem?

Míg így magamba merengve voltam a doki kérdezése ébresztett fel földi álmomból.

Amúgy mit jelent az, hogy Fasza?

Rá néztem, de nem válaszoltam, inkább végig néztem még egyszer magamon és láthattam, hogy elég szépen helyre pofoztak.

Hát válaszoltam rá pár percre..

Igazából nem tudom elmondani, de jól hangzik egyes kifejezések után használni.

Értem.

Úgy látom, hogy most már beszámítható állapotban van.

A kezelő tiszt váltana egy pár szót önnel, ha felkészült.

Persze – válaszoltam.

Jöhet, a mehet….

A doktor értetlenül nézet rám, de nem kérdezett, vagy mondott semmit.

4.

A kezelő tiszt nagyon hasonlított arra az angyalra, akit álmomban láttam.

Vagy nem volt álom?

Nyugodtan ültem az ágyamon és néztem a kecses formás menését amint közeledett felém.

Tudom, hogy Era megbocsátana nekem ezekért a gondolatokért, de hát senki sem várhatja el, hogy agglegény maradjak egész életemben.

Éreztem, hogy a szívem a torkomba dobogott. 

Szégyenkezve és pirulva néztem magam elé mintha nem történt volna semmi sem.

Próbáltam a gondolataimat a helyükön tartani és leplezni vonzódásom a közeledő angyal iránt.

Amint oda ért hozzám a kéz fején meg érintett valamit és a talajból egy szék emelkedett ki és bele ült.

Mosolyogva rám tekintet a csodálatos kék szemeivel és én levegőt is alig tudtam venni, és meg szólalt csengő dallamos hangján.

Szerina vagyok a dolgonerty fajból és a revulusról származom.

Úgy gondoltam, hogy ez lehet a bemutatkozás alapja így hát én is bemutatkoztam.

A nevem…. itt egy picit haboztam, mert úgy éreztem, hogy menten elveszek azokban a gyönyörű szemekben.

Igen?

Bocsánat, csak nem minden nap találkozik az ember idegen… úgy értem más fajokkal a végtelen űrben.

A nevem Péter.. Barax Péter.         

Én a Tejút közelében lévő hármas csillagkép szülöttje vagyok.

A Föld nevű bolygóról származom és Embernek hívják a fajunkat.

Ez a Spirál Galaxis 100 ezer fényév átmérőjű.

Ez az a Galaxis, amelyben a Napunk és a Földünk is elhelyezkedik

És egy szerencsétlen baleset részese vagyok már több mint …  itt megálltam egy pillanatra, de nem tudtam pontosan megmondani az időtartamot.

De mindezt olyan kisgyermekesen mondtam el.

Szerina megszólalt:

Sosem hallottunk a fajotokról!

És a rendszer, amit mondtál az is ismeretlen.

Akkor sosem kerülök haza.

Dörmögtem magam elé.

Szerina együtt érzően a kezét a vállamra helyezte és meg szólalt:

Mégis most sem értjük, hogy hogyan keveredhettél ilyen messze otthonodtól.

-      Ne aggódj!

-      Mi örömmel látunk magunk közt, mindaddig, míg haza nem találsz.

-      Nagyon kedves tőletek, hogy segítettetek nekem és befogadtok.

Szerina Együtt érzően tekintett rám.

Meg szeretném kérdezni Szerina, hogy hogy találtak rám.

Hát igen nagy szerencséd volt, ami azt illeti.

Csillag hajónk tanulmányozta azt a rendszert, ami egy vörös óriás közelében van és a berendezésünk rögzített egy ismeretlen konfigurációs űrhajót.

Mivel ez felkeltette az érdeklődésünket így meg figyeltük, hogy igen rendszertelen ül navigál. Ráadásul egy Olyan bolygó felé közelítettél, ahol a tér, egyetemes fizikája ellent mond mindennek.

Ráadásul a gravitációs pont szinte a nullára csökken a vörös óriás körzetében. Minden, na, no, szekundumba abban a térben nagyok a tér torzulások és igen csak nagy szerencséd volt.

Szerencsére a tele port eszköz működött a kiterjedésben így ide teleportáltunk a hajóval egyben.

Elgondolkodtam, ha nem segítenek nekem, akkor biztos oda veszek!

Hálásan megköszöntem, és örültem, hogy végre nyugodtan és békésen pihenhetek. 

Amikor úgy le csendesedet minden körülöttem, elgondolkodtam azon, hogy vajon egyszer haza fogok e jutni.

És ha igen akkor mikor és hogyan. A honvágy elhatalmasodott rajtam s azon vettem észre magam, hogy már hosszú idő óta most előjött ez az érzés.

Nyugtáztam magamba ezt az érzést és megpróbáltam célként tekinteni rá.

****

Először is hálát adok az istennek vagy az őr angyalomnak, vagy… tudom is én hogy kinek, hogy életben tartott. Igaz kemény volt az elmúlt pár hét magányosan kóborolva, élet és halál közt remegve, de megedzett!

Most hogy újra ön magam lehetek „s-magam mögött hagyva mindent és mindenkit” gondoltam, újra tervezhetem érdekesnek mondható kis életemet.

Előre is el szeretném mondani, hogy Szerina faja teljesen lenyűgöző oda figyeléssel bánt velem.

Bár az meglepett, hogy milyen hamar maguk közé fogadtak – ami persze jól esett –de igazából nem tudom elmondani ezt az érzést, ami akkor játszódott le bennem.

Szerencsére nem olyanok voltak, mint mi emberek.

Voltak persze olyanok is, akik gyanús szemmel figyelgettek, de igazából lehet, hogy csak ilyen volt a nézésük. Nem tudom! De tény hogy sokan érdekesnek mutatkoztak, ahogyan én is bizonyára.

Inkább úgy próbáltam hozzá állni az új dolgokhoz, hogy az rám nézve tanulságos legyen, és persze tanuljak belőle.

Az elmúlt napokban sok mindent megtudtam Szelina népéről, kultúrájukról és persze hosszú történelmükről.

Persze mindent nem tudtam megjegyezni még a na no szondák segítségével is soknak éreztem a rengeteg információt, ami persze őket meg lepte, mert ugye ők más fajta iramhoz szoktak.

Mindezeket fel kellet, dolgozzam ön magamban, és higgyétek el elég nehéz volt!

De rengeteg időm volt rá!

Beszélhetnék arról is, hogy mi mindent tanultam tőlük, de azt inkább később mondanám el.

Természetesen sokkal fejtettebbek voltak tőlünk, mint technikailag, mint mindenben!

A hosszú tűrésük és a nyugodtságuk alapozta meg azt az egységet, ami fent tartotta a civilizációjukat már több mint háromszázötvenezer millió éve!

Hú, picit leizzasztott ennyi számot ki mondani, ami leegyszerűsítve ennyi!

Eszembe jutott egy filozófus mondata……hú hogy is mondta?

Igen ez az OCCAM BOROTVÁJA!

Ami persze ide is vág és más egyéb be is,de a lényeg az hogy „  Feltehetően mindig az egyszerű magyarázat a helyes „Mivel Occam borotváját nevezik az egyszerűség elvének is, egyes kreacionisták szerint ez a kreacionizmust támogatja az evolúcióval szemben. Hiszen ha Isten megteremt mindent egyszerűbb, mint az evolúció bonyolult működése. Csakhogy Occam borotvája semmit nem mond egy elmélet egyszerűségéről. Ha így lenne, akkor csak életlen borotva lenne a homályos népeknek.

Hát igen mit mondjak még?

Sokat tanultam az életembe, de nem eleget hogy mindent tudjak! Ez az egyszerűség fogalma, mindannak ami körül vett engem.

folyt köv....