Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Egy barát emlékére

13 éve | [Törölt felhasználó] | 15 hozzászólás

Nem volt vad és nem volt duhaj,

csak egy szelíd, halkszavú srác,

ki a légynek sem bírt ártani -

hogy tudták ezért bántani!

Nem akart ő soha rosszat,

csak tette, amit jónak érzett,

ezért aztán egyedül volt mindig,

így kutatta a messzeséget.

Önmagába vetett hite de sokszor csorbát szenvedett!

S csak halvány vigaszként pislákolt ott legbelül a szeretet.

Mélyen elrejtve hordta kínjait,

mint mások a fényes kincseket,

s ha nem bírta már súlyos terheit,

az élet bánatából néhányat kitett.

De később rájött, senki lett nélkülük,

két kézzel kapkodta szétszórt bánatát,

ám azoknak nem volt, csak hűlt helyük,

hiába gondolta végül meg magát.

Aztán meg mulatni próbált,

hogy felejtse régvolt gondjait,

de valahogy ez sem úgy jött össze,

mert örömöt sehol sem talált.

Végül úgy gondolta, szétosztja szíve súlyát,

hátha osztozni kívánnak belőle sokan.

De hamar rájött, nem tud annyit adni,

hogy a lelke egyensúlyra leljen,

s a nagyvilág végre így feleljen:

"Itt vagyok, és megértem szavad."

Búcsúzzunk most tőle,

vigyük a temetőbe,

de szertartást ne csapjatok neki!

Elég egy egyszerű, faragott fejfa,

ezzel a három, rövidke szóval rajta:

ÉLNI AKART MÉG.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Köszönöm, Katey! :)

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Igen, Zoltán, valami hasonlót szerettem volna kifejezni. Örülök, hogy megláttad benne a mondanivalót.

Előzmény

Válasz

K. Katey üzente 13 éve

De hamar rájött, nem tud annyit adni,
hogy a lelke egyensúlyra leljen.
szépenszomrú. :)

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Ebben a versedben egy olyan alakot irsz le a maga valóságában , amelyik ma egyáltalán nem divatos a mai világban , és szinte eleve halálra van itélve, ebben a törtető, mindent elgázoló korban. Nekem ezt mondta , és nagyon tettszett!!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

N. Sýmur, Krisztián, köszönöm! A halandóságba belegondolni, a halált elemezgetni, próbálni megérteni, szerintem előrébb viszi az embert. Odáig eljutni, hogy valaki belegondol, és nem érez félelmet: hatalmas előrelépés, ami szintén előrébb viszi az embert.

Az utolsó sor "nem-rímeléséről": új versírási stratégiát választottam. Eddig már-már görcsösen csiszolgattam a sorokat, kerestem a rímeket, szóval: meg akartam felelni az elvárásoknak, sokszor olyan kifejezésekkel, melyek valójában nem is az enyémek. Mert az enyémek nem illettek volna oda, így verstanilag nem lett volna helyes. Szóval, az utóbbi két versemnél úgy cselekedtem, hogy csak írtam, ami előjött. Persze, visszaolvasgattam, csiszolgattam ezt is, de nem olyan erőltetett, görcsös módon, mint az eddigieket. Ha már így felvetődött, ezt minden lírikusnak ajánlanám, mert ezen például már én is érzem, nem olyan művi, mint az eddigiek.

Válasz

Igó Krisztián üzente 13 éve

Nagyon bátor dolognak tartom, ha valaki képes szembenézni a végzetével. A vers nekem tetszett, még akkor is ha az utolsó versszakok nem rímelnek, nekem így jobban bejött.

Válasz

N. Sýmur üzente 13 éve

Szerintem sosem korai erről gondolkodni - én is szoktam. A vers nagyon tetszett, gyönyörűen jelenítettél meg mindent. Furcsa, hiába nem rímel a vége, nekem mégis nagyon tetszik, pár, nagyon jó versnél elkap az az állapot a végére, hogy már mindegy, mi jön, engem rabul ejtett! Köszönöm az élményt.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Köszönöm! Ez a Villon-idézet eszembe jutott nekem is, de én nem tudtam ilyen frappánsat kitalálni. Ezek amúgy nem "csábító" gondolatok, csak úgy jöttek egyszer hirtelen, és azóta megragadtak nálam. Elhessegetni őket nem tudom, azóta minden egyes mozdulatomban, szavamban ott van a haláltudat...

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Szerintem nem korai. Sőt. Nem lehet elég korán ezen gondolkodni. Már csak azt kéne elérnem, hogy tudjak úgy élni, mintha csak mondjuk fél évem lenne hátra. Ha odáig eljutok, mindent elértem.
Depresszióról pedig szó sincs. Csak este jött egy gondolat, magam előtt láttam a saját sírom, és kicsit eljátszadoztam a gondolattal, szavakkal. Tudom, kicsit elmebeteg vagyok, de én szeretek így eljátszadozni. :)

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Magamról írtam. :)

Előzmény

Válasz

További hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben