[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
K. Katey üzente 12 éve
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Ebben a versedben egy olyan alakot irsz le a maga valóságában , amelyik ma egyáltalán nem divatos a mai világban , és szinte eleve halálra van itélve, ebben a törtető, mindent elgázoló korban. Nekem ezt mondta , és nagyon tettszett!!
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
N. Sýmur, Krisztián, köszönöm! A halandóságba belegondolni, a halált elemezgetni, próbálni megérteni, szerintem előrébb viszi az embert. Odáig eljutni, hogy valaki belegondol, és nem érez félelmet: hatalmas előrelépés, ami szintén előrébb viszi az embert.
Az utolsó sor "nem-rímeléséről": új versírási stratégiát választottam. Eddig már-már görcsösen csiszolgattam a sorokat, kerestem a rímeket, szóval: meg akartam felelni az elvárásoknak, sokszor olyan kifejezésekkel, melyek valójában nem is az enyémek. Mert az enyémek nem illettek volna oda, így verstanilag nem lett volna helyes. Szóval, az utóbbi két versemnél úgy cselekedtem, hogy csak írtam, ami előjött. Persze, visszaolvasgattam, csiszolgattam ezt is, de nem olyan erőltetett, görcsös módon, mint az eddigieket. Ha már így felvetődött, ezt minden lírikusnak ajánlanám, mert ezen például már én is érzem, nem olyan művi, mint az eddigiek.
Igó Krisztián üzente 12 éve
Nagyon bátor dolognak tartom, ha valaki képes szembenézni a végzetével. A vers nekem tetszett, még akkor is ha az utolsó versszakok nem rímelnek, nekem így jobban bejött.
N. Sýmur üzente 12 éve
Szerintem sosem korai erről gondolkodni - én is szoktam. A vers nagyon tetszett, gyönyörűen jelenítettél meg mindent. Furcsa, hiába nem rímel a vége, nekem mégis nagyon tetszik, pár, nagyon jó versnél elkap az az állapot a végére, hogy már mindegy, mi jön, engem rabul ejtett! Köszönöm az élményt.
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Köszönöm! Ez a Villon-idézet eszembe jutott nekem is, de én nem tudtam ilyen frappánsat kitalálni. Ezek amúgy nem "csábító" gondolatok, csak úgy jöttek egyszer hirtelen, és azóta megragadtak nálam. Elhessegetni őket nem tudom, azóta minden egyes mozdulatomban, szavamban ott van a haláltudat...
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Szerintem nem korai. Sőt. Nem lehet elég korán ezen gondolkodni. Már csak azt kéne elérnem, hogy tudjak úgy élni, mintha csak mondjuk fél évem lenne hátra. Ha odáig eljutok, mindent elértem.
Depresszióról pedig szó sincs. Csak este jött egy gondolat, magam előtt láttam a saját sírom, és kicsit eljátszadoztam a gondolattal, szavakkal. Tudom, kicsit elmebeteg vagyok, de én szeretek így eljátszadozni. :)
Gráma Béla üzente 12 éve
A vers gyönyörű,lehangoltságában is a magasba emel és késztet elmerengeni az életen.De hogy ez a te sírfeliratod lenne?Megnevettetsz.Mikor ilyen gondolatok gyötörnek jusson eszedbe,amikor elmondtam neked Villon sírfeliratát : Francia vagyok Párizs városából,
Mely lábam alatt a sötét mélybe vész.
Méter hosszan lógok egy nyírfa ágon,
S a nyakamon érzem,hogy seggem mily nehéz!
Te csak élj tovább és alkoss,hessegesd el az ilyen "csábító"gondolatokat.Még sok időd van ilyesmikkel foglalkozni.Mindezektől eltérően a vers tökéletes,szép,megragadó!
Szilveszter Levente üzente 12 éve
Ajaj.23 évesen még korai ezen gondolkodni.Bármennyire is mostoha az élet.Sokszor elengedem magam én is.Az utóbbi időben elég gyakran.Gondolom vetted észre a verseimből is.Depresszióba zuhanok de valahogy mindig kilábalok,kirángatnak belőle.Nem vagyok sokkal idősebb nálad,de egy dolgot amit tanultam és próbálok életformámmá tenni,hadd adjam tovább.Két seggberúgássl egy lépést haladsz előre.Szerintem megszívlelendő.Én legalábbis ezzel próbálok túlélni.Sok sikert neked is.
Tövisi Eszter üzente 12 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Szilveszter Levente üzente 12 éve
törlés