Köszönöm, Katey! :)

Előzmény

Válasz

Igen, Zoltán, valami hasonlót szerettem volna kifejezni. Örülök, hogy megláttad benne a mondanivalót.

Előzmény

Válasz

De hamar rájött, nem tud annyit adni,
hogy a lelke egyensúlyra leljen.
szépenszomrú. :)

Válasz

Ebben a versedben egy olyan alakot irsz le a maga valóságában , amelyik ma egyáltalán nem divatos a mai világban , és szinte eleve halálra van itélve, ebben a törtető, mindent elgázoló korban. Nekem ezt mondta , és nagyon tettszett!!

Válasz

N. Sýmur, Krisztián, köszönöm! A halandóságba belegondolni, a halált elemezgetni, próbálni megérteni, szerintem előrébb viszi az embert. Odáig eljutni, hogy valaki belegondol, és nem érez félelmet: hatalmas előrelépés, ami szintén előrébb viszi az embert.

Az utolsó sor "nem-rímeléséről": új versírási stratégiát választottam. Eddig már-már görcsösen csiszolgattam a sorokat, kerestem a rímeket, szóval: meg akartam felelni az elvárásoknak, sokszor olyan kifejezésekkel, melyek valójában nem is az enyémek. Mert az enyémek nem illettek volna oda, így verstanilag nem lett volna helyes. Szóval, az utóbbi két versemnél úgy cselekedtem, hogy csak írtam, ami előjött. Persze, visszaolvasgattam, csiszolgattam ezt is, de nem olyan erőltetett, görcsös módon, mint az eddigieket. Ha már így felvetődött, ezt minden lírikusnak ajánlanám, mert ezen például már én is érzem, nem olyan művi, mint az eddigiek.

Válasz

Nagyon bátor dolognak tartom, ha valaki képes szembenézni a végzetével. A vers nekem tetszett, még akkor is ha az utolsó versszakok nem rímelnek, nekem így jobban bejött.

Válasz

Szerintem sosem korai erről gondolkodni - én is szoktam. A vers nagyon tetszett, gyönyörűen jelenítettél meg mindent. Furcsa, hiába nem rímel a vége, nekem mégis nagyon tetszik, pár, nagyon jó versnél elkap az az állapot a végére, hogy már mindegy, mi jön, engem rabul ejtett! Köszönöm az élményt.

Válasz

Köszönöm! Ez a Villon-idézet eszembe jutott nekem is, de én nem tudtam ilyen frappánsat kitalálni. Ezek amúgy nem "csábító" gondolatok, csak úgy jöttek egyszer hirtelen, és azóta megragadtak nálam. Elhessegetni őket nem tudom, azóta minden egyes mozdulatomban, szavamban ott van a haláltudat...

Előzmény

Válasz

Szerintem nem korai. Sőt. Nem lehet elég korán ezen gondolkodni. Már csak azt kéne elérnem, hogy tudjak úgy élni, mintha csak mondjuk fél évem lenne hátra. Ha odáig eljutok, mindent elértem.
Depresszióról pedig szó sincs. Csak este jött egy gondolat, magam előtt láttam a saját sírom, és kicsit eljátszadoztam a gondolattal, szavakkal. Tudom, kicsit elmebeteg vagyok, de én szeretek így eljátszadozni. :)

Előzmény

Válasz

Magamról írtam. :)

Előzmény

Válasz

A vers gyönyörű,lehangoltságában is a magasba emel és késztet elmerengeni az életen.De hogy ez a te sírfeliratod lenne?Megnevettetsz.Mikor ilyen gondolatok gyötörnek jusson eszedbe,amikor elmondtam neked Villon sírfeliratát : Francia vagyok Párizs városából,
Mely lábam alatt a sötét mélybe vész.
Méter hosszan lógok egy nyírfa ágon,
S a nyakamon érzem,hogy seggem mily nehéz!
Te csak élj tovább és alkoss,hessegesd el az ilyen "csábító"gondolatokat.Még sok időd van ilyesmikkel foglalkozni.Mindezektől eltérően a vers tökéletes,szép,megragadó!

Válasz

Ajaj.23 évesen még korai ezen gondolkodni.Bármennyire is mostoha az élet.Sokszor elengedem magam én is.Az utóbbi időben elég gyakran.Gondolom vetted észre a verseimből is.Depresszióba zuhanok de valahogy mindig kilábalok,kirángatnak belőle.Nem vagyok sokkal idősebb nálad,de egy dolgot amit tanultam és próbálok életformámmá tenni,hadd adjam tovább.Két seggberúgássl egy lépést haladsz előre.Szerintem megszívlelendő.Én legalábbis ezzel próbálok túlélni.Sok sikert neked is.

Előzmény

Válasz

Esküszöm, azt gondoltam, magadról írsz! A vége nem rímel semmivel, pedig úgy jobb lett volna.

Előzmény

Válasz

Köszönöm, de nem konkrét eseményre íródott. Eredeti címe ez lett volna: Horváth Tibor sírjára. :)

Előzmény

Válasz

Szomorú eseményre írt gyönyörű vers.Nagyon szép

Válasz