Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mit tartok az életről? Adj egy percet, átgondolom.
Sok kacattól a fejemben, hirtelen nem is tudom,
pedig volt itt valahol egy elmélet,
csak átkutatom az elmémet, és máris mondom.
Élet, élet…
Őrzök róla néhány képet valami roskadozó polcon,
egyszer rendet rakok már, hányszor megfogadtam!
Ha nem lesz annyi dolgom.
Mert az mindig sok, takarítok, főzök,
mosok, unatkozok, hisz tudod…
a hétköznapok.
Mit is keresünk? Ó, az élet, igen.
Miért nem találom ezt a kellő holmit
pont itt? Tele a padló:
szétszórt gondolat-töredékek, megsárgult ideák
meg egy vak ló,
aki régen csillét húzott a bányában
még ezerkilencszáznak valahányában,
csak szegény kiöregedett, aztán
nálam kapott helyet, s most itt fúj
párás leheletet…
Szép lovacskám, te sem láttad az életet?
Nyugtalan vagy, hogy lehetnél elégedett,
mióta a bányamúzeumból kivettelek,
nem törődök sokat veled.
Pedig rá igencsak érdemes lennél,
akkor talán gyakrabban nevetnél.
Tekinteted vakon is bánatos, vajon
miért szomorúak mindig a lovak?
Talán gyűlölik a karámot, zablát, nyerget, hámot,
s hogy sosem ültetik rájuk a szabadságot?
Valahol biztos erre is van is felelet,
ha meg nem ették tegnap az egerek,
azokból látok erre eleget.
Egerek, lovak, meg egy piros vonat,
vagyis csak mozdony, mellyel apám tolat.
Régi május elsejék, gondtalannak látszó szocializmus,
felzeng egy trombita, benne a ritmus… megpihen.
Az Il silenziot játssza tizenegy éve nekem.
Nem bánom, míg szórja dalát, visszahozza azt az apát,
ki ünnepekkor nyakába kapott, hogy lássam a napot…
A bányaló elsírta magát.
Könnyei illatától életre kelnek a szinapszisok,
sorban, egymás után mind felragyog,
fényüktől megriadva kiáltoznak a lomok,
szétfutnak az egerek, és a vonat robog,
ez a káosz… ez én vagyok,
de a világító utak egy felé haladnak… arra, hol a szív dobog.
Ott vannak a válaszok.
Most látom, a kuszaság is lehet szép, és
a gondolat gyökere az érzés…
Bocsánat, mi is volt a kérdés?
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Bozsik Barbara: Megérintettél
Téglamadár
Szociális Zavar
Lóverseny