Miért vagyunk boldogtalanok?

Sokszor, mikor sétálok az utcán, nézem az emberek arcát. Sokan egykedvűen néznek maguk elé, vannak, akik kifejezetten szomorúnak látszanak, és vannak olyanok is, akik láthatóan nagyon elgondolkodtak valamin, tekintetük a messzeségbe réved. Kevés olyan tekintetet látni, melyből sugárzik a derű, a jókedv és a vidámság. Általában fiatalok jellemzője ez.  Gondolhatnánk, hogy persze, nekik még nincsenek problémáik. Pedig vannak. Ők még valahogy félre tudják tenni a gondokat, és tudnak tiszta szívből vidámnak is lenni.
Sokan mondják, hogy boldogtalanok. Hogy miért? Kevés a pénz, sok a gond, valami oka mindig van annak, hogy miért boldogtalanok.
Sokan gondolják úgy, hogy az élet célja a pénzszerzés, a gazdagság, mert akkor az ember bármit megtehet, bármit megvehet magának, amire szüksége van.
 Nem tehetjük függővé a saját boldogságunkat mások viselkedésével szemben sem. Nem mondhatjuk azt, hogy „ha majd szeretni fog, akkor boldog leszek”, vagy „azért vagyok szomorú, mert ő nem úgy cselekszik, ahogy én azt elvárom”.
Úgy gondolom, hogy a boldogság csupán egy lehetőség arra, hogy hogyan éljük az életet. Az, aki a pénzben vagy másban keresi azt, csalódni fog. Gazdaggá válhat, mindegy, milyen úton, tisztességesen vagy tisztességtelenül, ha eléri a megálmodott célt, ugyanolyan boldogtalan lesz. Talál majd más „kifogást”, akkor már másmilyen problémái lesznek, mert bizony, a gazdagoknak is vannak problémái.
A boldogság bennünk van, csak sokszor „nem engedjük meg magunknak”, hogy boldogok legyünk. Mert ha mindenféle gonddal küzdünk az életben, hogyan is mosolyoghatnánk?
Ha az embernek nincs célja a vagyonszerzésen kívül, akkor boldogtalan marad, akár élete végéig is. A boldogságot pedig út közben kell meglelnünk egy Naplementében, egy illatban, egy ízletes ételben, egy kellemes beszélgetésben, a küzdésben, az élet apró örömeiben.

Más a feladat

Hiszem, hogy okkal jöttünk erre a világra, nem azért, hogy henyéljünk, hanem azért, hogy tanuljunk. Más-más feladatokat kapunk, és keményen teljesíteni kell.  Nevezhetjük Istennek, vagy a Sorsnak, de valamilyen erő azt akarja, hogy amíg itt vagyunk, fejlődjünk.
Ha azt hiszed, hogy a gazdag embernek könnyebb ezt a feladatot teljesíteni, akkor nem gondoltál arra, hogy ő esetleg másmilyen feladatot kapott, mint te. Neki abból kell tanulnia, hogy jó módban él, talán még így egy kicsit nehezebb is. Sokan, akik nagyon sokat szenvedtek már az életben, könnyebben látnak világosan, jönnek rá az élet nagy kérdéseire.
Mint ahogy Müller Péter mondja: „Ha az embert az elképzelhető legnagyobb sorscsapás éri, vagy belevakul, vagy látóvá válik. Figyeljétek meg, mert veletek is előfordulhat majd. Van az életünkben egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha elpattan, az annyira fáj, hogy nem lehet elviselni. És akkor vagy belevakulsz, vagy kinyílik a valódi szemed.”
A gazdagság tehát nem jár semmilyen előnnyel. Ha Isten vesszük és Jézus Krisztus tanításait, akkor is ezt látjuk: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni."
Itt mindannyian kisdiákok vagyunk, mindannyian tanulunk, tapasztalatokat szerzünk, sérülünk, szeretünk és boldogok vagyunk.
A végén pedig ugyanúgy meghal a gazdag ember is, mint a szegény. Egyformák vagyunk, csak a feladat más, itt nem lehet a pénz a mérce.