Bendegúz visszatér

Ma egy éve, hogy találkoztam a komisz, csibész kiskölyökkel, Bendegúzzal. Igazából én neveztem el így, mert az igazi nevét, nem árulta el. Autóval indultam munkába, amikor váratlan módon, az út közepére ugrott. Majdnem elütöttem. Találkozásunkat mintha életünk nagy könyvébe írták volna meg. Mert attól a naptól fogva éreztem, hogy ez a kisfiú, megváltoztatja majd az életem.
Két hónap elteltével, már úgy voltam vele, hogy sosem látom viszont. Fejemben még mindig a poénos szavai csengtek, melyeken mára már nevetek. Viszont ott, abban a pillanatban, amikor magam előtt láttam őt és ahogy kioktatott engem, majdnem szétvetett a düh. Úgy tűnt, mégsem fogok vele már viszont találkozni.
A munkahelyemen, sikeresen előléptettek gépbeállítónak. Mondhatni kisfőnök voltam a cégnél. Azonban nem számoltam azzal, hogy ha valakit előléptetnek, azzal bizony sokkal nagyobb felelősség jár. Azelőtt még nem tudtam, hogy céltábla leszek a főnökség szemében. Egy valóságos mozgó céltábla, akinek minden egyes mozdulatát és szavát, sas szemmel követik.
Előléptetésem után, már az első hétben vágyakoztam vissza, a rendes tevékenységembe. Ez a feladat, sokkal jobban lefárasztott, már már annyira, hogy kénytelen voltam kivenni egy hét szabadságot. Szerencsémre el is engedtek.
Kimerült végtagjaimban annyi erőt sem éreztem, hogy első szabadnapom reggelén, egy jó ízűt nyújtózkodjak. Nagyon boldog voltam hogy egy hétig nem kell bemennem az idegesítő munkatársak közé. Az igazat megvallva, sokkal jobban éreztem volna magam, ha legénylakásomban, nem lettem volna egyedül. Megmosakodtam, megreggeliztem és beültem az autómba. Hogy hova tartottam, még magam sem tudtam, de kocsikázni támadt kedvem. Nem mentem három utcányit autómmal, amikor arra lettem figyelmes, hogy hamarosan kifogy a benzinem. Dühösen az anyós ülés hát támlájára ütöttem. Minden egyes eddigi napom nem telt mással csak munkával, munkával és munkával,  tankolni meg sosem álltam meg.
A benzinkútig még éppen hogy csak elértem. Kiszálltam és tele töltöttem a tankot, majd bementem fizetni. Az eladó hölgy álmos és holtsápadt arcát tekintve, halványan elmosolyintottam magam. Mintha csak magamat láttam volna. Egy fáradt arc, ami nem vágyik másra, csak egy puha párna nehezéke lenni.
Miután visszaültem a kocsimba, hirtelen az anyós ülés felé fordulva, megszólított engem valaki.
-    Hiányoztam?
Úgy megijedtem, hogy felüvöltöttem. Ebben a pillanatban már rohant is kifelé az eladóhölgy, majd miután látta, hogy mosolyt színlelő arcommal intettem neki, a megszokott álmos arccal hátat fordított. Jómagam pedig ijedt arccal fordultam szembe, az autóm anyós ülésén csücsülő szőke kissráccal, Bendegúzzal.
-    Te meg mit keresel itt? – förmedtem rá, de igazából örültem hogy viszont láttam.
-    Jaj ne vágj már olyan képet! Úgy nézel ki, mint Igó Krisztián, amikor az internetes honlapon tudatják vele, hogy az írása nem a megfelelő!
Értetlenkedésem miatt, még csak ki sem tudtam mutatni neki, mennyire örültem hogy újra találkozhattam vele. Viszont egyvalamit nem tudtam megfejteni, s ezt nem is hagytam szó nélkül.
-    Aprópó, hogy tudtál beszállni az autómba?!
-    Mi ez, kérdezz-felelek? – tárta szét karjait.
-    Bezártam, amikor elmentem kifizetni a benzint! - magyarázkodtam.
-  Orvosnál voltál már? - szegezte rám szemeit, huncut mosollyal az ajkán.
-  Voltam már párszor, de úgy érzem, neked sokkal...
-  Remélem nem fogsz megvizsgálni! - vágott szándékosan a szavamba és kényelmesen feltette mindkét lábát a műszerfalra. - Vagy egész nap doktorosdit játszol velem?
Összeszorítottam fogaim és hagytam hogy a feszültség csillapodjon bennem. Még egy ilyen pimasz kis kölyköt életemben nem láttam, de alig tudtam elhinni, hogy engem ér a megtiszteltelés, hogy közelebbről is megismerjem.
 - Légy szíves, vedd le a lábaid a műszerfalról, vagy kiraklak?
 - Miért, mi vagyok én puzzle? - tette fel a kérdést, miközben egy fényképet nézegetett. Hirtelen azt sem tudtam honnan került a kezébe. Úgy emlékeztem, azt a fényképet már régen kidobtam, de tévedtem. Bendegúz a kesztyűtartóból vette elő és néma csöndben nézegette. Végül felém fordította és jókedvűen megjegyezte.
  - Nem is tudtam hogy neked már volt dolgod igazi lánnyal. Barátom! Ha ezt tudom, legalább megkérdezem a neved.
  - Elég legyen, tedd vissza! - utasítottam neki. - Vagy tudod mit, inkább dobd ki az ablakon!
  - De miért? - nyitotta nagyra szemeit, mintha jól ismerte volna a lányt, akivel közösen vagyok a képen.
  - Semmi közöd hozzá! - mutattam fel neki az ujjam, melyet ő lazán félretolt.
  - Követtem már el olyan bűnt amit megbántam, de egy ilyen gyönyörű lány képét sosem hajintanám el! Főként ha én lennék vele egy képen!
  - Ejha! - csaptam a kormányra. - Talán hirtelen átmentél jószívű kisangyalkába? Lehídalok!
  Néma csönd következett. Bendegúz csak nézett rám, szinte ijesztően komoly arccal.
  - Hogy mondtad? Lehídalsz?
  - Igen. - ismételtem meg, miközben értetlenül a szemei forgatta.
  - Meg van hogy karácsonyra mit fogok venni neked.
 Majd itt megállt és megvárta amig érdeklődve felcsillan mindkét szemem.
  - Egy magyar értelmező kéziszótárat! - fejezte be végül a mondatot.
  - Nekem az is kielégítő tett lenne, ha kidobnád a képet az ablakon!
 Erre összehajtotta és eltette a famrer kabátjának belső zsebébe. Közben rajtam tartotta szemeit, mintha attól tartott volna, hogy kiveszem a képet a kezéből.
 Nem volt kedvem már vitatkozni vele. Ugyanis egy Bendegúzzal, már eleve vesztettél már akkor, ha felemeled a hangod. Hátradőltem majd keresve gondolataimban azt a bizonyos pontot, amikor ezt a komisz kölyköt hiányoltam. Vajon mi történhetett velem, hogy ennyire megbolondultam?
  - Jobb lesz ha belehúzol! - szólt rám váratlanul, miközben erősen a combomat rángatta.
  - Jobban tennéd ha nem rángatnál! - rivalltam rá.
  Nem viccből szólt rám. Amikor a visszapillantóba tekintettem, kettő rendőrautó fékezett le mögöttem, villogó szirénákkal. Annyira megijedtem, hogy ösztönösen a gázba tapostam és pillanatok alatt már ott is hagytam a benzinkutat. Ekkor követtem el igazából nagy hibát. Ugyanis a rendőrök jöttek utánam. Méghozzá nem is kényelmes tempóban.
  - Mi a franc ez az egész?!!! - üvöltöttem kétségbeesetten s éreztrem hogy még a tarkómról is folyt a víz.
  - Nem tudom mennyire vagy tisztában a szirénákkal és a betűkkel, melyek az autókon vannak, de szerény meggyőzősédem szerint rendőrök. - hallatszott az anyós ülésen, Bendegúz idegesítő kioktatása.
  - Most az egyszer nagyon rossz pillanatot választottál a tréfálkozásra! Elmondanád végre hogy miért üldöznek minket?
  Erre vigyorogva felemelte a jobb kezét, melyen csak akkor vettem észre, hogy egy bilincs lógott.
  - Kicsit huncutkodtam!