Aladárró annyit feltétlenül tudni kell , hogy segédmunkás egy nagy gyárban . Csendesen , rendesen végzi munkáját , nem késik , nem hiányzik :úgymond Aladár  rendes cigányember. Még csak fizetésemelést sem kér soha.Aki nem ismeri közelebbről , az nem is hiszi , hogy lehet az , hogy Aladár mindig mindennel meg van elégedve. Akik ismerik , azok tudják, hogy Aladár  heti munkáján kivűl egy zenekarban brácsázik , kimondottan jól , így aztán  ezzel pótolja  a jövedelmét. Közeli barátai , horgászpajtásai azt is tudják róla , hogy él -hal a horgászatért. Ez Aladárnak egy olyan gyenge pontja , amit néha ki is használnak , mert Aladárt bármilyen körülmények között el lehet csalni horgászni.

          Egy alkalommal például, egy vasárnap reggel a horgász pajtások  éppen mentek lefelé a Szamosra, amikor Aladár csendes jókedvvel  egy lakodalomból ment hazafelé   --Állj meg pajtás , hová mégy most ,amikor olyan kapás van a Szamoson , amilyen már nagyon régen nem volt , gyere inkább velünk! Aladárnak  szabódni sem nagyon volt ideje , mert már nyomták is a kezébe a szilvóriumos üveget , másik a szerelését ajánlotta fel , harmadik belekarolt és már mentek is lefelé , az alig  száz méterre lévő Szamosra . Folyt a szöveg --meg a pálinka --ugyannyira , hogy Aladár már el is felejtette, hogy honnan jön, csak azt tudta , hogy hova megy. A partra érve elcsendesedtek  és bontották  kifelé a szereléseket . Barátunk   egy kissé távolabb ment a többiektől , mert  az volt az elve , hogy a muzsikáláshoz kell a banda , de horgászni jobb egyedül.

          Levette fekete zakoját , leteritette , füvet tépett, amire üljön és amire a hegedűjét tegye. Bevetette a horgot , és csendesen figyelt. Ám az éjszakai muzsikálás , erő vett rajta  és néhány perc mulva már  fujta a kását. Több sem kellett a horgászpajtásoknak , mindjárt megmozdult bennük valami, hogy megvicceljék. Az egyik oda ment Aladár botjához, és egy dróttal  a hegedűtokot--hegedüvel együtt--hozzáerősitette  arra számitva , hogy ha Aladár megébred , majd jót nevetnek rajta. Ám nem igy történt mert amikor  még javában aludt, arra járt egy "vicces kedvű harcsa", ami egyetlen rántással vizbe huzta a hegedűtokot . A társak megriadtak egy kicsit , amikor látták , hogy a tok a parttal párhuzamosan egyre gyorsabban halad . Aztán kapkodták a botokat , és kezdtek rádobni az Aladár botjára . Meg is akasztották , és elkezdődött a harc a harcsával meg a hegedűtokkal. András keményen tekerte a zsinórt , miközben Lajos költögette Aladárt .Az meg fel is ébredt, és nem tudta hol van , csak jó idő elteltével vette észre , hogy a hegedűtok a hegedűvel a vizben van , sőt nem is nagyon akaródzik  kijönni neki . Jajj, mi lesz a száraz fámmal?

          András és Lajos  nyugtatták , hogy nem csak a száraz fa lesz meg , hanem egy jókora harcsa is . Úgy is lett  Néhány perc mulva partra került a harcsa meg a hegedűtok is .Nagyon örült Aladár, annál kevésbé a harcsa. Aladár kivette a hegedűt a tokból, és szép aprólékosan törölgetni kezdte, közben oda-oda sanditott  a parton vonagló harcsára. Aztán eltette a hegedűt , és indulni készült , maga után huzva a földig érő harcsát. Lajos még utánaszólt :Aladár valld be őszintén ,ekkora úszót még te sem láttál.Aladár bólintott , és eltünt a part akácfái között.