Ahogy az ajka az ajkamhoz ért,ezer dolog járt a fejemben.Ez volt az első csókom...szinte a legjobb barátommal...
    Én mégis úgy simultam hozzá,mintha az életem múlna rajta.A részévé akartam válni,osztozni akartam a lelkével,hogy kettőből egy lehessen.A kezem akaratlanul indult el,átkarolta a nyakát,beletúrt a hajába.Megijedtem,amikor észrevettem,hogy mit csinálok.Szégyelltem magam...fogalmam sem volt egy csókolózás menetéről.Ösztönösen jött minden.Magához húzott,az ujjai elindultak a hátamon,megsimogatta a hajam,hozzáért a karomhoz,majd elidőzött a fenekemen a keze,miközben az ajkunk külön életre kelt,úgy járva egy számomra szokatlan táncot.Sok rémmesét hallottam az első csókról.Túl nyálas...túl nyelves...túl béna...Nekem csupán egy gondom volt,túl sok gondolat járt az fejemben.Megfordult minden ott,abban a pár percben.Jól csinálom vajon?Most akkor én tényleg smárolok?Ez komoly,hogy velem is megtörténik az,amit másoktól annyiszor hallottam?Ez lenne az a híres első csók?Tényleg ennyi az egész?Hiszen ez egyszerű!De akkor is most én jól csinálom?Ezt így kell?
   Megéreztem a nyelvét.Ilyen lenne egy nyelv?Kicsit érdes,de mégsem undorító,nem is túl tolakodó,csupán itt van és játszadozik az enyémmel.Mindig féltem attól,hogyan fogok levegőt venni csókolózás közben,most meg egyszerűen ugyanúgy veszem az orromon át,mint máskor szoktam,miközben érzem a másiknak is a lélegzetvételét,habár nem ez köt le leginkább,szinte észrevétlenek ezek a kis dolgok,mégis apró csodákkal érnek fel ezek az észrevételek.
   Elernyedek a karjai közt,a lábam meg-megremeg.Beszívja az ajkam és én kapnék utána,de mosolyogva elhúzódik,majd újra megpuszil,miközben finoman beleharap az alsó ajkamba.Legszívesebben utána kapnék,mégis inkább megölelem,mire erősen magához szorít,a keze újra elindul,végig járva a saját útját,majd játszani kezd a hajammal.Óvatosan odébb lök egy tincset, egy másikat az ujja köré csavar és mindvégig mosolyog.
   Hirtelen néz fel,farkasszemet nézünk.Ahj...Vajon ki bírja tovább?Ezért van értelme a gyerekkorban oly értelmetlen,ártatlan játéknak?Miért húzza az idegeimet?Egyszerűbb lenne érezni az ajkait...Óvatosan még jobban elmosolyodik.Talán azt próbálgatja,meddig bírom a közelsége nélkül...és felnevetek a túl sok gondolatomon,majd kizárva a rengeteg mondatot az arcára nyomok egy puszit.