A szatmári hid alatt 2.

            Én a vizből nem láttam semmit, ám a partról látták meg - megvillani a lány vérvörös fürdőruháját. Igy ezért onnan utasitottak mindig a lány irányába. Néha -  néha felvillant nekem is  alány fürdőruhája de ez csak egy pillanat volt, és nem voltam biztos benne , hogy őt látom. Ráadásul kezdtem érezni a fáradságot is, és már kezdtem arra gondolni , hogy hagyom a fenébe az egészet, és kiúszok a partra. De nem vitt rá lelkiismeret ,mert felbukkant elöttem  alig három karcsapásnyira a lány. Összeszedtem magam, erős karcsapásokkal közelitettem meg . Jobb kezemmel tovább úsztam balkezemmel elkaptam a lány   hosszú fekete haját, és úgyanazzal a mozdulattal kiemeltem a vízből az életelennek tetsző testet. Ekkor egy barátom is  beugrott újfent a vízbe hogy segítsen.

            A parton a közönség minden féle zöldségeket kérdezett ,él-e, lélegzik... ilyeneket. Alattam a három négy méter víz, a parttól vagy tiz tizenkét méterre, és nagyon fáradtan, nem válaszoltam ezekre a kérdésekre. Első sorban azért  nem mert én sem tudtam,  és semmi lehetőségem nem adódott,  hogy ezeket megtudjam. És nem válaszoltam azért sem mert,  nem birtam, mert a már a végkimerülés határán voltam. 

            Csak most láttam meg, hogy lány melltartója lecsúszott, és nincs semmi lehetőségem, hogy visszaigazitsam, ezért hagytam hogy megtörjön rajta az lemenőben lévő napsugár. A nemrég vízbeugrott barátom közelitett hozzánk, - éppen időben mert már az utólsó csapásokra elfogyott az erőm, de  az isten kegyeibe fogadott, és megéreztem a a talpam alatt a kemény talajt. Még mindig nem tudtam hogy él -e, vagy hal a lány, csak annyit tudtam hogy kivittük a partra és, fejjel lefelé lefektettük a partra.

              Jött az édesanyja, és csókolgatni éa pofozgatni kezdte, mig egyszer , egy nagy csuklást követöen, kibuggyant a szájábol a viz, ekkor már a hasát is nyomogatta  az édesanyja . Ezt követően nyiladozni kezdett az egyik szeme, majd a másik, mig végül is mindkettő félig nyitva maradt. 

              Eddig én is ott álltam sok bámészkodók között , de amikor kinyitotta szemét, és láttam, hogy erőfeszitésem nem volt hibavaló, meg nyugodva, kimerülten elfeküdtem  én is a fűben. A munka elvégeztettett, mondtam  magamba, és szerettem volna elaludni, de legalább is pihenni egy kicsit. Nem volt rá lehetőség, mert jöttek a fiúk és megmagyarázták, hogy   melyik félt a  a vizben  található cőlöpöktől, és melyiküknek volt elég hallani és látni a víz hatalmának zaját, azt ami a híd alatt megsokszorozódik, és csak egy mély zugás hallatszik, mintha egyenest a pokolból jőnne. Érdekes volt igy kivülről hallani azt amit én ott belülről, igazán felsem fogtam. Csak most döbbentem rá, hogy milyen  veszélynek tettem ki magam. Dehát kárpótolt az a tudat , hogy  hozzájárultam én is ahhoz , hogy egy lány viszzatérjen az élők sorába. Lassan készülődni  kezdtünk haza felé - korábban mint bármikor máskor.

               Ekkor viszont, megjelent a lány édesaoja, kezet nyújtott, bemutatkozott,  és én is bemutatkoztam, miközben  csak annyit tudott mondani , hogy:Köszönöm ! Aztán elnyomta könnyeit, anélkűl, hogy elengedte vona a kezemetl  kifejezte  azt az óhaját , hogy látogassam meg a napokban, és mondta  a címet. Majd hozzátette ez a lányának is az óhaja.

               Együtt mentünk vissza a lányhoz, sápadt volt, és fáradt, de  úgy  sugárzott szeméből a hála, hogy az embernek szakadt meg bele a szive . Csak annyit mondott hogy köszönöm, és egy halvány mosoly futott végig az arcán egy pillanatra, és én akkor nagyon szépnek láttam. Úgy ahogy volt, vizes fekete kócos  hajjal sápadt arccal és az olykor semmibe néző tekintettlel. Mosolygása közben az arcán a, megjelenő két kis lyuk, még szebbé tette  a szememben  ezt a alig két órája még nem is ismert lányt.

                Lassan    elindultunk hazafele, de még egy néhányszor visszanéztem, és mindig azt vettem észre , hogy ö is utánunk néz. A  kert vendéglőben hivogatóan szólt a zene, de most nem volt rám hatással,nem marasztalt nem, nem csalt,  hogy leüljek egy sörre, hanem békésen tovább engedett, hogy haza menjek és lefeküdjek. MOst nagyon kivántam az a ágyat , talán úgy mint  még sohasem.

                Hamar elalaudtam, és álmombam folytattam a vízzel  és vízben való viaskodásomat. Reggel csurom vízesen ébredtem.