Amatőr Írók Klubja

A remény színei

12 éve | Erika Pap | 5 hozzászólás

Boldogság, mondják, csodás szivárvány,

Képzelek szüzeket, lepkék szárnyán.

Úsznak felém, a szép gondolatok,

De a valóság kegyetlen, vadabb,

A pillangók, gyilkos tüzet hánynak,

Szivárvány színei kifakulnak.

A szüzek s a tiszta erények,

Szaggatott ruhájuk foltozzák,

keservesen. Hol van a szerelem?

Ott! A szívvel, kocsmában isznak.

Hisznek, minden hazug szónak,

Sírva könyörögnek a hajnalnak.

Kell legyen remény még, érzem,

Egyszer vége van mindennek.

Foltos ruhánkban a színek,

Szivárványként visszatérnek.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

N. Sýmur üzente 12 éve

Ez érdekes, ez a vers most valahogy elsiklott felettem... nem tudom miért. Már a fejemben is kissé döcögősen olvasott, és a képeit sem tudtam igazán átérezni. Az utolsó két felfele húzza a verset, de nem tudom... :/ valahogy nem fogott meg.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Ah, boldogság, remény... :) Érdekes, hogy épp ez a kettő az, ami legtöbbször megakadályozza, hogy boldogok legyünk, és nehézzé teszi a reménykedést. :)
Tetszett!

Válasz

Légrádi Eloise üzente 12 éve

Tetszik a hangulata. A vers tartalmilag is lekötött, elgondolkodtam rajta.

Válasz

Kate Pilloy üzente 12 éve

Érdekes, nem nagyon értem a mondatokat, csak a hangulatát, de az kellemes élmény.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Első versszak 5-6-ik sor, az ötödik sor jelenidőben van,a hatodik múlt időben.
-Tedd minta kettőt , jelen vagy múlt időben. Egyébként tetszetős, tetszik.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben