Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A mi utcánk 95.
Minden fáradtságától függetlenül robbant be Sálikó a mi utcánkba. Csak néhány ház hosszat kellett menjen , hogy megpillanthassa Nagyné házát amelyik egy enyhe kanyarban leledzett. Nem mint ha nem tudta volna eddig, de most egyszerüen nem volt türelme kivárni , hogy oda érjen. Ezért már az utca sarkától fejét oldalára billentve figyelte , hogy mikor látja meg azt a házat ahol egyszer már a boldogságát megtalálta.
Csak néhány házhossz, és máris otthon van. -- "otthon"-- jut eszébe magyarul is a szó. Az utcán nincs senki -- dolog idő van, mindenki dolgozik ki a kertben ki a földjén. Még a pletykafészkek házainak függönyei sem rebbennek a kukucskálástól , némi pletykacsemegére vadászva. Sálikó belép a kapun, de nem lát senkit, csak néhány csirke tyuk számolgatja az eléjük vetett kukorica és búzaszemeket. A kakas büszkén járja körben a tyukokat, mintegy vigyázva rájuk. Sálikó leteszi hátizsákját a gangra, és a kert irányába indul. Az orgonafák mellett halad el és mélyen megszivja tüdejét a tömény orgona illattal.
Némi gyerekhangot hall a kert végéből, futni kezd és észre sem veszi , hogy a sokszinben pompázó tulipánok között szalad. A kert végébe meglátja kislányait, de azok is észreveszik apjukat és úgy szaladnak , és úgy ugranak apjuk ölébe mint aki csak a tegnap ment el-- jeléül annak , hogy édesanyjuk, mind végig táplálta bennük azt a hitet , hogy az édesapjuk visszajön.Nagyné csak később csatlakozott hozzájuk, eddig könnyes szemmel figyelte a másik három ember emberfeletti boldogságát.
Most már négyen ölelkeztek, igaz a két kislány csak az anyja meg az apja lábát ölelgette mert a két felnőtt egymás karjaiba kapaszkodott , úgy mint a akik soha többé nem akarják elengedni egymást. Néhány perc elteltével még nem tudtak megszólalni.Nagyné a sirástól, amit az a boldogság váltott ki belőle, hogy a várva várt párja megérkezett. Sálikó meg azért nem szólt, mert magyarul akart megszólalni, de úgy, nem jutott eszébe semmi.
--Já ljubju --mondta Nagyné, miután lenyelt néhány könnycseppet.
--Sziritlek-- jutott eszébe Sálikónak is a már régen keresett szó.
Aztán a lányok is elmondták , ugyanezeket a szavakat vagy tizszer, és közben körbetáncolták szüleiket.Aztán mintegy vezényszóra mindannyian a kék, májust igérő égre néztek, ahol játékos angyalnak öltözött felhőpamacsok vidáman cicáztak.
Egymást ölelgetve értek be a házba, majd asztalhoz ültek. Ettek eszegettek, de a beszélgetés nem akart meg indulni. És ennek nem csak az volt az akadálya , hogy nem beszélték egymás nyelvét , hanem az is , hogy túl sok mondanivalójuk volt ahhoz , hogy azt most, azonnal elmondhatnák egymásnak.A két kislány kapacitálta a Sálikót , hogy meséljen, amit meg is igért , de azért szerette volna ha Nagyné mesélne, mert látta az asszonyon, hogy minden öröme mögött némi fájdalom is lapul.Ekkor Sálikó kézbe vette hátizsákját és előkotorászta belőle az ajándékokat. Nagyné egy aranyláncot kapott, a lányok kis ezüstfülbevalókat és orosz babát. Boldog örömmel fogadták az ajándékokat
Nagyné a legegyszerübb szavakkal és gesztusokkal kezdte elmesélni élete egyik legkegyetlenebb élményét-- azt amikor férje hazatért, és néhány nap múlva meghalt. Sálikónak-- amikor Nagyné elkezdte a történetet és kimondta azt a szót , hogy hazajött-- megállt a kanál a kezében és értetlenül nézett körbe egyenként minden családtagjára. De Nagynénak sikerült meg magyaráznia , hogy nem sokára meg is halt. Sálikó megpróbált komoly arcot vágni , de még igy is észrevehetett rajta venni a megkönnyebülést. Furcsa helyzet volt, amikor egy szerelmes párnak egy harmadik személy halála az egyiknek szinte , öröm mig a másiknak , ha múlandó, is de bánat. Még is kikellett mondani , megkellett emészteni egy életre , hogy az többé ne okozhasson semmi féle bonyodalmat kettejük kapcsolatában. A lányok észrevették , hogy szüleik most valami nagyon komoly témát sikerült-- ha csak ideiglenesen is megoldaniuk--mert ezen szavak kimondása elháritott minden kérdőjelet, és boldogan tiszta szemmel nézhettek egymás szemébe.
Az elkövetkező hetekben hónapokban intenziv nyelvtanfolyam zajlott a családban. Természetesen a lányok vitték a primet mert gyermeki agyuk pillanatok alatt itta be az édesapjuk által beszélt nyelvet, és Sálikó is állandó tanulásra volt fogva lányai által.A legkevesebbet Nagyné tanult mert neki volt a legkevesebb ideje ilyesmire. De ami a legfontosabb volt azt ő is megtanulta.És estére mikor felmentek a szénapadlásra, hogy szénát dobjanak le a jászolba, sokszor el is mondta Sálikónak: Ja ljubju...
Utószó
Megpróbáltam egy miniatűrt megfesteni a nagy világégés utáni helyzetről--ami végig sepert egész Európán és valamilyen formában mindenki érintett volt.Nem sorolom , hogy kit hogyan érintett, hiszen ezek a szereplők csak cseppek a tengerben ahhoz képest amilyen dolgok történtek földrészünkön. Való igaz viszont , hogy a békében élő ember hamar elfelejti az ilyen dolgokat. Talán ma már nem is divat ilyesmit megírni, mert hála Istennek a mai embernek már olyan távoli , hogy szinte hihetetlen--de megírtam azért is, hogy mai világunk mindennapi elégedettlenségei az akkori életmódhoz lehetőségekhez-- egyszerüen tárgytalan. És ezt aki nem élte meg , nem is fogja megérteni. De nem is kell, mert ez már egy más világ más gondokkal küzdelmekkel, harcokkal eredményekkel és eredménytelenségekkel. Mert az ember mindig elégedetlen ,főleg másokkal-- más lenne a világ ha az ember saját magával szemben egy kicsit igényesebb lenne.
De nekem nincs jogom moralizálni, ezért nem folytatom , hanem inkább ejtek néhány szót a szereplők utóéletéről, de csak azokról akikről van némi ismeretem.Elsőnek Katókát emlitem, mert az a legfájdalmasabb. Nem érte mega felnőtt kort-- tizenhárom éves korában egy szörnyü betegség vitte el. Anti bácsi a borbélysegéd addig iszogatta a rumos teát, mig teljesen teás rum lett, és egyre jobban huzta lefelé a földfelé, mig végül betakarta a föld, és nem mondta többet , hogy " Csak egy kis pohárral ivott Gladi" Feri bácsi a borbély késő öreg koráig nyirta borotválta a város lakóit. Munka közben esett össze és végleg letette örökké kattogó kézi nyirógépét.
Nagyné és Sálikó lányai az elemi iskolában mindenből jelesek, de a kötelező oroszból kitünőek voltak. Én közben elköltöztem onnan , de még sokáig láttam őket középiskolás korukban. Mindig együtt jártak--sohasem láttam őket fiukkal, pedig már tizenhat-tizenhét évesek voltak, voltunk. Aztán eltüntek valahova, mert soha többé nem láttam hosszú szőke hajukat lobogni a szélbe.
Nagyné , és Sálikó --Sálikónak sohasem tudtam meg a vezeték nevét-- együtt öregedtek meg, és még sokáig láttam őket együtt a temetőben a Nagy János sirjánál.
V É G E.
Szatmárnémeti 2013 december.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!