Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

A halálhoz

13 éve | [Törölt felhasználó] | 11 hozzászólás

Hozzád szólok, te szemfüles Halál!

Kellesz nekem – kellenél egészen –,

de fejem sajnos nem tudom, hol áll,

megismerni téged nincsen sok reményem.

Tudod, kiáltok pedig hozzád bőszen,

választ azonban nem kapok soha,

miért, miért vagy oly kegyetlen velem?

szereted, ha lehetsz gonosz, rút mostoha?

Azt nem szeretheted.

Hát nem vagy te ember?

Mérgezed a szívünk csupa félelemmel,

pusztán jókedvedből?

Gyilkos vagy?

Szemtelen, pimasz,

hogy a gyászolóknak ne legyen csepp vigasz,

csak ha már ők is karjaidba dőlnek?

Mi vagy te?

Csúf boszorkányoknak zombi-keveréke?

Kotyvasztod főzeted egész életen át,

hogy majd mind megigyuk a förtelmes teát,

mit elénk teszel, mintha nagyon kérnénk?

Meglennénk ám nélküled, hidd el!

Hisz mérget keverni mindnyájan tudunk.

Nem kellenél, mégis hozzád szeretettel

fordulok most: úgyis vége mindjárt,

nem lesz már, mi szívem ragyogtassa,

megalkuszom én is, tengeredbe hullva.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Nagyon érdekesnek tartom, bár én nem éreztem ki belőle a depressziót, inkább a játékot a szavakkal, a gondolattal, a kíváncsiságot. Még tanulmányaim megkezdésekor találkoztam egy olyan verssel aminek ha jól emlékszem Haláltánc volt a címe, kicsit a hangulata arra emlékeztet. Persze lehet, hogy nincs igazam, és akkor elnézést kérek, de nekem ez jutott az eszembe.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Ez tényleg így van. :) Bár néhányan azért látták benne, hogy ez csupán játék a gondolattal. :) Köszönöm, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Ez úgy van, hogy a mondanivaló ami az íróban ébred, nem mindig ugyanazt hozza az olvasó számára is. Gondolom ez történt most. Első két sorod azonnal a mai fiatalság körében növekvő öngyilkosságot juttatta eszembe. A céltalanság, érzékenység, nehéz beilleszkedés néha tragédiába torkolódik. Továbbá, a versre most fogalmaznék úgy, hogy volt jobb is.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Tudod, az embernek bizonyos gondolatokkal meg kell barátkozniuk. Már egy ideje nyomasztott a haláltudat, hát úgy döntöttem, helyre teszem magamban. Sikerült. Bár a végén én is megalkuszom, mint mindenki, de egyelőre győztem. :)))

Előzmény

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

A vidámság érződik is néhol, de a vége? Az nekem pont olyan, mintha abba a bizonyos tengerbe kívánnál lépni, na. :)

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Eszter, te meg miről beszélsz? :)) Szomorú, depresszió? :O Ezt a versemet írtam eddig talán a legvidámabb hangulatomban. :)))

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Köszönöm! Valóban, arra gondoltam, játszadozom egy kicsit a gondolattal. Már nem először, most le is írtam, kíváncsi voltam, mit szóltok hozzá. Hasonlóra számítottam. :)

Előzmény

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Hát, erre nem tudom, mit mondjak. Néhol vidám, néhol egészen szomorú, a vége meg teljes depresszió.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Merész játék a halállal, vagy csak a halál gondolatával. Kemény kihivás, és nagyon negativ életérzés. Ezekre szoktam volt mondai fájdalmasan szép !!!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Kösz. :)

Előzmény

Válasz