-         Kislányom! Aliz, Aliz ébredj fel!

-         Mi történt? Mi van, na, aludtam.

-         Egyetlenem. Ma van a szalagavató. Kelj fel, tíz órára vagy bejelentkezve a fodrászhoz, tizenegyre kell, menj a manikűröshöz, és egy órakor van a búcsúztató. A mai napod neked nagyon zsúfolt, nekem nem. A családi ebéd az érettségid után van. Na, kezdj el készülődni, hosszú a nap.

-         Három perc.

-         Jó, három perc múlva jövök. Akkor légy felébredve, törülközővel a kezedbe légy bent a fürdőben, és kezd el a tusolást.

-         Anya, csak egy perc. Egyetlen egy dologra akarok koncentrálni, arra hogy felkelek. Utána, na, hagyjál aludni. Letelik a három perc.

-         Jó, kicsim.

Aliz visszadőlt az ágyba. Akart, de nem tudott másra gondolni, mint az iskola utolsó napjára, vagyis a mai napra. Mióta tanuló lett, azóta várta a mai napot. Továbbá, nem volt az a fajta, aki fodrászhoz, manikűröshöz jár, nem szerette, ha öltöztetik, ha más megmondja, hogy mit és hogyan csináljon. Fiúsabb természet volt, ezért nem volt egyetlen egy barátja sem. A fiúk a havert látták benne, nem a lányt. Szerette a focit, a forma1t és más fiúsabb sportokat. Az iskolában a lányok közül ő értett legjobban a focihoz és ő nem tudott beilleszkedni az osztálya csapatába. A mai napon csak azt sajnálta, hogy a bankettre nincs kistérője.

-         Kicsim, elkezded a tusolást?

-         Igen anya.

Nehezen indult a nap. Valahogy kivánszorgott a fürdőbe, letette a tiszta ruháit a mosógépre, a pizsamát egy hárompontossal a szennyesbe dobta. Beállt a zuhany alá. Megengedte a meleg vizet, s egyből felébredt. Ugyanis a nővére Bella, elfürödte a meleg vizet s neki, csak hideg víz jutott.

-         Bella, már megint nem hagytál meleg vizet, te mit csinálsz a vízzel, megiszod?

-         Nem Aliz, csak letusoltam, ma van az állásinterjú egy üzletben. Meg kell, kapjam az állást. Majd segítek az egyetem kifizetésében. Jó – e?

-         Igen, jó. Köszi. (Na, persze, te soha sem segítesz nekem – motyogta magában, halkan, hogy ne legyen probléma köztük, mint oly sokszor az életük során.)

Tusolás után, hamar felöltözött. A szoknyáját épp az édesanya Katalin vasalta.

-         Anya, én nem szeretném azt a csíkos szoknyát felvenni, kövérít.

-         Szó sem lehet róla, egyébként is a kockás kövérít nem a csíkos.

-         De az is.

-         Nem, ne makacskodj.

-         Jó.

-         Az új, piros felsőddel.

-         Nem.

-         De. Siess.

-         Rendben. Nem lehet vele vitatkozni.

Hamar felvette az anya által kijelölt ruhákat. Elindult. Útközben, csak a ma este járt a fejében. Nincs párja, ugyan volt valaki, aki még most is fontos szerepet játszik az életében, vagyis az emlékeiben, de az már vége. Nincs párja, lúzerként fog megjelenni a társai előtt. Az egész élete egy nagy szívás. Elfogadta és a ma este után egy új ismeretlen élet kezd egyedül a nagyvárosban. Ez az egyetemi élet lesz, ami három hónap múlva fog elkezdeni. Persze, ha fog sikerülni az érettségi. De neki nem sikerülne, hisz szín tízes tanuló. Ha neki nem, akkor másnak sem.

 A fodrászhoz ért. Ugyan kellett várnia egy negyed órát, míg sorra került, de a világban amúgy sincs pontosság.

-         Milyen kontyot szeretnél?

-         Egyszerűt.

-         Masnival?

-         Nem vagyok gyerek.

-         De akkor mért akarsz egyszerűt?

-         Mert azt akarok.

-         Az anyád kinézett egy pompás kontyot neked. Meg akarod nézni?

-         Anyámmal nem lehet vitatkozni. Jó. Ö biztosan tudja, hogy nekem mi a legjobb.

-         Rendben. Egy negyed óra és kész.

-         Köszönöm Ben bácsi.

-         Szívesen szépségem.

A fodrász a család régi barátja volt. Már több mint harminc éve űzi a szakmát s több mint, harminc éve a család fodrásza.

-         Nagyon aranyos lett a hajad. Nézd ez így tökéletes. Anyukád is ilyen szép volt a te korodban, sőt a nagymamádnak is én csináltam a haját a szalagavatóra.

-         Tudom, így született meg Anyu bátya Ákos. Biztos a kontynak köszönheti a tinédzser anyaságot.

-         Nem, ne mondj ily szörnyűséget.

-         Akkor mivel magyarázza, hogy anyu is a szalagavatón lett terhes?

-         Nem, nem akarom az ilyen butaságokat hallgatni.

-         Nyugi, nekem nincs párom, nem fogok teherbe esni.

-         Miért találsz ki…

-         Mit, a mesét, hát figyeljünk csak maga volt közös a napjukban, maga, mint egy átok.

-         Akkor a testvéred Bella miért nem eset teherbe a szalagavatón?

-         Mert, nem maga volt az ő fodrásza aznap. Mert, ő az anyámnál kiharcolta, hogy a barátja apja legyen a fodrásza.

-         Na, elég legyen kislány. Te minden, de minden badarságot összehordasz. A témának itt legyen vége és pont.

-         Rendben Átok bácsi.

Elmosolyodott. Viszont a fodrász mérges volt, láng vörös lett az arca s közben az ovális arcán a szeplők alatt s az orra alatt is a bajszát csavargatta a bal kezével.

-         Ne haragudjon rám, Ben bácsi. Tudja, én az elmondottakban nem hiszek, csak kicsit mérgesíteni akartam, mielőtt felnőtté válok. Hisz ma van az utolsó nap a suliban, a SZALAGAVATÓ.

-         Tudom. Látszik, hogy nem ma lesz az a nap, amikor felnőtté válsz.

-         Bizonyára, igaza van.

- Anyud mondta, hogy igyekezzek, mert a manikűrös tizenegyre vár. Elbeszélgettük az időt, siess.

-         Mennyivel tartozok?

-         Semmivel, siess.

-         Csókolom.

-         Én is.

-         A lány, aki a körmeit fogja megcsinálni az a testvére barátjának a testvére. Jóban voltak egymással hisz hamarosan egy család lesznek. A bátya Apor elveszi feleségül Bellát s happy end.

-         Szia, Bogi.

-         Szia, Aliz. Késtél.

-         Csak pár percet. Nem kell érte le harapni a fejem.

-         Rendben. Ülj le, és a kezed rakd az asztalra.

-         Jó.

-         Na, nem lehet igaz! - Nézte elképedve a körmeit. Majd a szemeibe tekintett.

-         TE, ennyire elhanyagolod a körmeidet?

-         Hát, talán egy kicsit.

-         Mióta nem volt lereszelve?

-         Három-négy hete. Tudod az érettségi a…

-         Ne is mond. Én is átéltem, sikerült az apám üzletébe bekerülnöm. Érted az apám.

Nyílt az ajtó. Minthogy az emlegetett szamár mindig megjelenik, jött az apja.

-         Á nocsak, kit látnak szemeim Aliz.

-         Csókolom Maxi bácsi.

-         Rég nem láttalak, úgy el vagy veszve.

-         Nem, dehogy, csak a vizsgák.

-         Hát persze a vizsgák.

-         Kivel mész a bankettre?

-         Senkivel. – elszomorodott és lenézett a földre.

-         Hé, ne szomorkodj el, hisz a világnak még nincs vége, ha a bulira egyedül mész. Kis mosoly?

-         Tudja, nekem soha nem lesz barátom.

-         Aliz? Hogy mondasz ilyen badarságot. A sors mindenkinek választott párt. Neked is valahol kint van a társad. Talán ismered őt, talán ezután fogod megismerni.

-         Igazad van Bogi, csak nincs, senkim az ég s föld világán s ez néha talán gyakrabban fáj.

-         Ismerem az érzést. De bízz a Jóistenben, ő fog segíteni neked párt találni, aki hisz Benne és figyel rá, meghalja azt a belső hangot, annak segíteni fog. Ez kissé bonyolult.

-         Köszönöm, de nem hiszek Istenben. Ugyan szoktam imádkozni és havonta egyszer misére is járok, de nem nagyon hiszek Benne. Tudom, azt, hogy valami vagy akár valaki megteremtette a Földet, csak vannak kételyeim.

-         Semmi baj. Fiatal vagy, hogy megérsd mindezt, amit a lányom mondott. Ha nem is hiszel az Istenben, akkor gondolkozz el a hallottakon.

-         Persze. Elgondolkozok hazafele.

-         Akkor jó lesz.

-         Jól elbeszélgettünk, s kész is lett a körmöd. Lilásszürke.

-         Köszi.

-         A ruhád lila ugye?

-         Igen, igen. Mennyivel tartozok?

-         Semmivel. Érezd jól magad a partin.

-         Köszi. Csókolom, szia.

-         Szia.

-         Apa, mit gondolsz róla?

-         Hát, ez egy nehéz kérdés. Pesszimista és a kisugárzása az éretlenséget és a magányt tükrözik. Kéne neki egy fiú.

-         Remélem, találkozik vele, remélem, még ma találkoznak a banketten.

-         Gondolsz valakire?

-         Nem. Talán.

-         Anya? Itthon vagyok. Kész a hajam a körmöm és Bella megcsinálja a sminkemet is.

-         Anya, nem válaszolsz. Hol vagy?

-         Anya.

-         Az emeleten vagyok. Gyere fel.

-         Jó.

Felment. Az anya, épp a fürdőben volt. Tisztította a kagylót. A lány felment, miközben a ceremónia járt a fejében. Mindene kész, már csak egy pasi kéne, egy jóképű, kedves, talán fekete hajú s sötét barna szemű, akinek van egy anyajegy a bal szeme sarkán. Nem, nem, nem fogok álmodozni, nem róla nem.

Az anya épp jött ki a fürdőből, amikor hirtelen elájult. Aliz észrevette.

-         Anya, ébredj fel, térj magadhoz. Anya – kétségbeesett volt a hangja. Ordibált, de senki sem hallotta. Süket falakra talált. Anya, Anya kérlek Anya… Pár perc múlva tért, csak magához.