játszik velem a gép :) szóval én csak fantáziáltam, átélni nem tudtam.

Válasz

Eszembe jutott a dátumról, hogy akkor írtam egy regényt. Egyszer elhozom ide nektek, benne van minden gondolat, amit én megéltem és megértettem akkor. Bár ez nem is igaz, csak alapul vettem egy jó fantáz

Válasz

Lényegében csakis az elbeszéléseid alapján van némi elképzelésem édesapádról, de ahogy az eddigiekben beállítottad,az a típus aki átlát a szitán.Éles rálátással biztos vagyok benne,hogy ő már akkor ráérzett volna,hogy az egész színház,a kulisszák mögül előlép a mellőzött hatalomra vágyó második sor.A főkolompos olyanokkal veteti körbe magát,akiket sikeresen tud majd lefújni a palettáról.Ők sokat megéltek és jobban váltott az eszük a bizonytalanságban is mind nekünk, akik bekaptuk a mézes madzagot. Őt szerintem nem kápráztatta el a versed befejező része, hogy mernek az emberek!Lehet tévedek,de nekem ez a meggyőződésem.

Válasz

Én nem tudom olyan jól megfogalmazni, mint Eloise, de mentségemre legyen mondva, még nem voltam egy esztendős azon a decemberen. :)
Amúgy tetszett a vers.

Válasz

Elfogom mondani az én verziómat , de előbb hagyjunk másokat(ha vannak), hogy ne legyenek az én verzióm által befolyásoltak.Köszi.

Válasz

Az a bizonyos 89-es év. A vers mégsem erről szól, inkább a körül forog a mondanivaló, hogy valaki, mit szólt volna hozzá, ha megélhette volna. Az apa. Legtöbbször szigorúak, és tényleg nem lehet tudni, hogy mi lenne a reakciójuk valamire, amiről nem lehet már véleményük.
Személyes indíttatásúnak érzem ezt a verset, mely rövidsége ellenére megpróbálja megválaszolni a saját kérdését. Aztán a lezárás kicsit feledteti a vers szinte végig jelenlévő szomorú hangulatát, mert hát mégiscsak mernek az Emberek kiállni magukért, és akárhogy is vesszük, ez jó dolog. Ezért a vers legvégén elmúlik az a melankólia, amit érezhető volt a sorokban.
Ez csupán az én véleményem, majd elolvasom, más hogyan értelmezte, és érdekelne Zoltán a verziód is!

Válasz