Bere, a fiatal megyeri vitéz útja a Tisza partjáról a kereszthez.

"A másik hang, egy emberi kiáltás, majd a vele egy időben meginduló vágtató lovak robaja már sokkal ijesztőbben hangzik. A belém ivódott nevelés, reflexek azonnali cselekvésre ösztönöznek. Felugrom a lovam hátára és vágtatva indulok a csónakom felé. Látom, hogy három csoport vágtat felém. Az egyik oldalról tör rám, így irányt kell változtatnom a folyó egy közelebbi pontja felé. Hirtelen rádöbbentem, hogy nagy bajban vagyok, ott a part nagyon meredek. De nincs más esélyem, mint a folyó, így vágtatok tovább. Közben nyílvesszők tömege száll felém. Éles fájdalom hasít a bal combomba. Eltaláltak, de nem tudok vele foglalkozni, jó lenne kitörni a szárát, de ezzel sem akarok időt veszíteni. Lovam nyakára hajolva igyekszem minél kisebb célpontot mutatni. Hallom, hogy a lovamat is több vessző sebesíti meg, fájdalmas nyerítéseket hallok minden találatnál. Szerencsére nem halálosak a sérülései, és nem bukik fel. Elkeseredetten tovább vágtatok. Túl vagyok a baglyos fán, innét egy szabad mezőn száguldhatok a folyó felé. Alig érek túl a fán, amikor egy újabb éles fájdalmat érzek a jobb vállam alatt. Hirtelen azt hiszem, hogy még a bagoly is rám lövöldöz a fa tetejéről, hogy ne tudjak elmenekülni. Keserű felismerés számomra, hogy ott egy őr ül, aki régóta figyelhette a mozgásomat, ő lehetett az a bagoly, aki jelt adott a táborban lévőknek. Az üldöző és a kerítő lovasok ellenére elérem a partot. Ott délre fordulok, hogy kevésbé magas partra érjek. Tudom, hogy elém vágnak, de ha sikerül a folyóba ugratnom, talán úszva megmenekülök. Más esélyem nem lehet. Elfogni, meg bármi történik is, nem hagyom magam. Igaz, a fogság az életet jelentené számomra, de a nemzetségem kivetne magából. A szememmel már látom a megfelelő helyet, ahonnét a vízbe tudok ugratni. Az üldözők mind a két oldalról elég közel kerültek hozzám. Még néhány pillanat és körbevesznek, és akkor végem van. Még néhány lépés a lovon és ugrathatok, biztosan lőni fognak rám, de nagyrészt a víz alatt úszva, haladva bízhatok abban, hogy most már sikerül elmenekülnöm. Már készülök az ugratásra, amikor a siker kapujában a lovam hirtelen felbukik. Érzem, hogy átrepülök a feje felett. Igyekszem a víz felé gurulni. A sebesüléseim éles fájdalommal töltik el az egész testemet, hatalmasat kiáltok, majd érzem a testemet körülölelelő hideg vizet. Érzem, hogy egyre sötétebb van, majd eltűnik a külvilág, és én zuhanok egy ismeretlen világba."